Bocsánatot kérek!
Kedves Gazduram!
Mérhetetlenül sajnálom a kárt, amit okoztam Önnek, szánom-bánom, de már utólag nem tudom jóvátenni.
Nem is tudom, hogy történhetett, csak Iluskára tudtam figyelni, ez az egyetlen mentségem, az iránta érzett szerelmem. Kérem, bocsásson meg! Olyan hálás vagyok, amiért befogadtak, felneveltek, ételt és italt, majd később munkát adtak nekem. Sosem felejtem el jóságukat. Megértem, hogy mérges volt rám, hogy felbőszült a haragtól és vasvillával akart elkergetni. Elfutottam inkább, jó messzire, hiszen láttam, mennyire haragszik. Éppen egy sötét erdőben járok, elbúcsúztam Iluskától is, egymagam maradtam, semmim és senkim sem maradt. Bízom benne, hogy egyszer talán megbocsátja nekem figyelmetlenségemet, addig is járom a világot, hátha ráakadok az elkóborolt nyájra.
Nevelt fia: Kukoricza Jancsi
(Csintalankák,5.B)
Boldogságóra Alapprogram
Az áprilisi téma a „Megbocsátás” nagyon találó volt a csoportunkra, így többször volt alkalmunk beszélni ezekről a szituációkról. A Maci csoportban ugyanis az utóbbi időben gyakran alakulnak ki konfliktus helyzetek. Vegyes csoportunkban, főleg az iskolába készülő gyerekek vitatkoznak, veszekednek egymással. Általában kis segítséggel hamar kibékülnek, és megbocsátanak a másiknak.. Egy konkrét helyzetet le is rajzoltak a gyerekek, és el is mesélték a képek történetét: „A fiúk kicsúfolták a lányokat, a lányok bánatosak voltak, még sírtak is. Miután ezt a fiúk észrevették, hogy a lányok ennyire bánatosak, szívecskéket rajzoltak nekik, és bocsánatot is kértek. A lányok szívesen megbocsátottak, majd vidáman játszottak együtt.” Azóta is többször beszélek velük a témáról, arról is, hogy mennyire fontos a megbocsátás, a lelki nyugalmunk és boldogságunk érdekében. Hiszen az nagyon rossz, ha az „apró” sérelmek miatt esetleg elveszítjük a legjobb barátunkat.
A megküzdés hónapja összekapcsolódott osztályunkban a Föld napjával.
A környezetvédelem kapcsán megbeszéltük, mit tehetünk az élhető környezetért, és a megbocsátást a Föld oldaláról figyeltük meg. Sokat beszélgettünk arról, mit tehetünk magunkért, és hogyan tehetünk még többet a szép környezetünkért.
Elénekeltük a hónap dalát, majd április 26-án zöldbe öltözve az egész iskola virágokat ültetett egy jóízű tánc után.
A nap végét nagy öleléssel zártuk.
A tanulókkal arról beszélgettünk, hogy átélték-e már a megbocsátást, milyen „élményeik” vannak a témával kapcsolatosan. Mikor kellett utoljára bocsánatot kérniük valakitől, milyen érzés volt amikor összeveszés után újra tudtak egymás felé nyitni, megbocsájtást nyerni, szeretve lenni. A gyerekek a mindennapi főként barátokkal, barátnőkkel, más gyerekekkel történt sérelmeikről számoltak be, Elmondták negatív érzéseket, beszéltek ” romboló” gondolataikról, amit ilyen esetekben éreztek. Valamint arról is, hogy milyen jó volt újra együtt játszani azzal, akivel néhány napos mosolyszünet után bocsánatot kértek egymástól. A tanulók meghallgatták A három csibe c. mesét, ami után csoportmunkában mutatták be három képben az olvasmány bonyodalmait és megoldását. A gyerekek eldönthették, hogy melyik jelenetet szeretnék lerajzolni, melyik rész a kedvencük. Mindannyian jól érezték magukat, bár a csoportmunka folyamán bizony meg kellet olykor kisebb nagyobb nehézségeket oldaniuk, ami fejlesztette együttműködési készségüket is. A munka közben többször is meghallgattuk a hónap dalát.
A csoport tagjai elgondolkoztak a megbocsátás megközelítésén és, hogy számukra mit jelent a szó. Rácsodálkoztak, hogy a megbocsátás nem egyenlő a felejtéssel. Nagyon fontosnak tartották, hogy ki az a személy, akinek megbocsátanak, milyen közel áll hozzájuk. Most abban a korban vannak, hogy számukra fontosak a társas kapcsolatok, sokuknak van komoly barátja. A szeretet kapcsolatokban is előfordul, hogy az elképzelések nem egyeznek meg és ez konfliktushoz vezet. A valódi megbocsátásról úgy vélekedtek, hogy beszélni róla könnyű, de megvalósítani nehéz. Fontosnak tartották a bocsánatkérést, hogy ne azonnal beszéljék meg a problémát, hanem később. Az idő, az egymásra figyelés segít feldolgozni az eseményeket. Az önismeretük része lett megbocsátás képessége.
A havi boldogságórát relaxációval kezdtük. A gyerekek improvizáltak, olyan helyzeteket játszottak el, amikben a megbocsátás volt a megoldás. Megbeszéltük a véletlen és direkt megbántás eseteit. Megbeszéltük, miért fontos lelki egészségünk szempontjából a megbocsátás. Saját példákon keresztül elemeztük a bocsánat kérés és a megbocsájtás nehézségét. Megbeszéltük, mely tulajdonságok segítenek a megbocsájtásban: türelem, szeretet, önbizalom…stb. Meghallgattuk a hónap dalát. Meditálással zártuk az órát.
A második órán felelevenítettük az előző órán tanultakat, majd megoldottuk a hónap feladatát. Lehetőséget kaptak a választásra, a rajzos és írós feladat közül. Közben a boldogság dalokat hallgattuk és az óra végén örömtáncot lejtettünk.
A feladatok közül a sorozat készítését választottuk, ahol 3 képkockában rajzoltuk meg a problémát és annak erőszakmentes megoldását.
A diákok a hónap feladatául a fogalmazás feladatot választották. Sokat ötleteltek, csoportokban dolgoztak. A lányok az Alkonyat filmet vették példának a fiúk a Hupikék Törpikéket: Megbocsátás: Hupikék Törpikék
Ügyifogyi szerelte az ablakot, de rosszul rakta fel, ezért az Törp papa fejére esett. Erre ő megharagudott Ügyifogyira. Majd Ügyifogyi bocsánatot kért Törp papától, aki megbocsátott neki, mert tudta, hogy a törp széllel bélelt. Azt is tudta, hogy ő is hibás volt, mert nem kellett volna rábízni ilyen nehéz feladatot. El is mondta ezt törp barátjának, aki nagyon megörült, hogy újra szereti őt Törp papa, és megígérte, hogy legközelebb jobban fog figyelni, ah kap valamilyen feladatot.
A gyerekek bocsánatkérő leveleket írtak, és azokat képekkel illusztrálták.
