Ebben a hónapban a gyerekekkel közösen fedeztük fel az élet apró örömeit. A már ismert mondókánkkal magunk közé hívtuk Boldog Dórát és meghallgattuk a történetét. A „Kis pajtásom, hogy vagy” és a „Boldogságmondóka” után számomra is meglepő dolgokról meséltek a gyerekek, mely örömet és boldogságot okoz számukra. A gyermekek által díszített szívecskék átadásával fejezték ki a gyermekek társaik felé szeretetüket. Majd elénekeltük Bagdi Bella: Jól csak a szívemmel láthatok dalát. A napot az „Örömöleléssel zártuk le, mely végén minden gyereknek örömmel és boldogsággal teli szívvel záródott le a napja. A hónap végére közösen megállapítottuk, hogy SZÉP A VILÁG!

A foglalkozást a szokott módon, Boldog Dórával kezdtük. A versike elmondása és a relaxáció után a „Jó emberré csak a szívemmel válhatok” c. dalt hallgattuk meg és táncoltuk át magunkat Boldogságországba. Az ajánlott mese helyett Fésűs Éva: Az irigy medve c. meséjét meséltem el a gyerekeknek, amiben Orbán, a medve semminek nem tud örülni, sőt még az állatok nagy boldogságát, a forrást is megpróbálja az állatok elől elvenni, de végül ő maga jár pórul.
A mese után beszélgettünk arról, hogy minek örültek az erdei állatok és minek örülhetett volna a medve, minek tudunk mi örülni. Felfedeztük, hogy az érzékszerveinkkel mennyi mindent tudunk észlelni, aminek nap mint nap örülhetünk. Feladatul azt kapták a gyerekek, hogy rajzoljanak le minél több dolgot, aminek örülni tudnak. Az elkészült képecskéket a falra ragasztott érzékszervek köré gyűjtöttük. A munka után felragasztottuk a lépcsőre a nap jelét, majd énekelve, táncolva vissza indultunk Boldogságországból.