A testmozgás témakört mesefeldolgozással, rejtvénnyel és teremben űzhető mozgásos játékokkal tettük felejthetetlenné.
Boldogságóra Alapprogram
Ebben a hónapban a mozgás fontosságáról volt szó.Először a „Nyúl és a teknős”c.mesét hallgatták meg a gyerekek,majd megbeszéltük,hogy miért is fontos a mozgás a testünknek,lelkünknek,létezésünknek.Ezek után mindenki átgondolta,hogy mennyit is mozog a hétköznapokban,a hétvégén.Az esős nap megkoronázása a hónap dalának meghallgatása volt,minden gyerek boldogan táncol a jó kis rokis ritmusra!Egy héttel később újra előkerült a téma.Ezen az óràn páros munkában a kedvenc sportjukat rajzolták meg a gyerekek!
A testmozgás pozitív hatásairól ezen a héten beszélgettünk környezetismeret órán. Mennyire fontos lenne a napi rendszeresség bevezetése az életünkbe. A gyerekekkel elindítottunk egy mozgalmat. A lényege az, hogy mindennap mozogj valamit, azt jegyezd le egy naplóba és hetente megbeszéljük, hogyan sikerült megvalósítani. Nem kell hozzá más csak akarat. A televízióban van egy csatorna, ahol egész nap különböző mozgásformák vannak óránként, csak választani kell egyet és saját magunkhoz mérten elvégezni a gyakorlatokat. Remélem lesz elég kitartásuk a gyerekeknek és a pozitív példám hatással lesz rájuk. Az órát természetesen közkívánatra zenés tornával zártuk.
Egész évben arra törekedtünk, hogy tudatosítsuk a gyerekekben azt, hogy boldognak lenni kitartó munka eredménye, a hozzáállásunk formálása szükséges ehhez.
Az ismétlés során megnézegettük a fényképeket, az elkészült alkotásokat.
Eljátszottuk az ajánlott Seprűs, Bízz bennem, és kedvenc játékot.
Élményekkel telt szívvel zártuk az évet.
Egész évben arra törekedtünk, hogy tudatosítsuk a gyerekekben azt, hogy boldognak lenni kitartó munka eredménye. A hozzáállásunk formálása szükséges ehhez.
Az ismétlés során megnézegettük a fényképeket, az elkészült alkotásokat.
Eljátszottuk az ajánlott Seprűs, Bízz bennem, és kedvenc játékot.
Élményekkel telt szívvel zártuk az évet.
December hónapban az ünnep közeledtét várva, egyre jobban előtérbe kerültek a családról, szeretetről szóló irodalmi, zenei élmények, közös beszélgetések. Az advent, a titokzatos várakozás öröme belsőleg is ráhangolta a gyerekeket, felnőtteket egyaránt az ünnepre. A Mikulás és a Karácsonyhoz minden gyermeknek van már élménye az ajándékozásról. Sokat beszélgettünk arról, ki mit szeretne kapni, illetve milyen ajándékkal kedveskednek ők a családtagoknak.
Megismertettük a gyerekeket az Ezüsthajú angyalka és Fanni Angyal kalandjai című mesével. Mindkét mesét kedvelték a gyerekek, szívesen osztották meg velünk gondolatainkat a mesével kapcsolatban. A mesék rávilágítottak arra a fontos cselekedetre , hogy milyen nagyon örömteli dolog az életünkben, mindennapjainkban, másoknak is örömet szerezni, szép emlékeket csempészni mindennapjaikba.
Az ünnephez kapcsolódóan minden gyermek elkészíthette a saját Angyalát, melyet az utolsó nap titokban hazavihettek, hogy majd a család karácsfájára Szent este felhelyezhessék.
Hagyománnyá vált óvodánkban, hogy karácsony előtt is ellátogatunk az óvoda közelében található Idősek Otthonába. Az otthonban lakó nénik, bácsik szeretettel várják ezeket a látogatásokat, melyre a gyerekek örömmel készülnek. Ezek a látogatások sok melegséget, szeretetet, ” fényt” visznek az idősek mindennapjaiba.
jó volt látni a mosolygó arcokat, a meg-megcsillanó „szeretet könnyeket” az idősek szemében. A gyerekek énekkel , versekkel kedveskedtek, majd átadták ajándékaikat – a maguk által készített kis angyalkákat. A csillogó gyerekszemek árulkodtak az ajándékozás örömteli érzéséről.
Az év legjobb munkái
A boldogórát záloggyűjtéssel kezdtük, az otthonról hozott kincsekből egyet (alvósplüsi, kisautó, stb.) mindenkinek be kellett adnia. Ezt követte az „Aranykulcs” című mese. A mesét követő beszélgetés után mindenkire feladat várt, Róza királylányhoz hasonlóan mindenkinek meg kellett szerezni a zálogba adott kedvenceket. „Mit érdemel, akinek záloga a kezemben van?” hangzott el a kérdés egymás után többször. Egymás játékait húzták ki, egyszerre többet, így a „bajban” társ is akadt. Természetesen, a feladatokat is egymásnak találták ki, így volt egy-lábon ugrálás, éneklés vagy asztal körbemászása.
„Kérj bocsánatot!” „Ne haragudj,” „Semmi baj…”– hangzik a csoportokban nap mint nap, miután valaki hibázott. Ilyenkor a két megszeppent fél egymás felé fordul, és elhangzanak a mindenki számára jól ismert szavak. Nem meglepő, hogy arra a kérdésre, „Kinek bocsátottál meg?” mindenkinek volt válasza. Nagy segítség volt a témához a „Tündéri bocsánat” című mese, valamint Fésűs Éva „A kismókus fél diója” (Fésűs Éva: Az ezüst hegedű, 81.old.) meséje, melyben az idősebb mókus nem szeretné megosztani kisebb testvérével a fél diót. A mese a megbánás fázisában ér véget „kis szívét mégis egész éjjel nyomta a fél diócska….” Ezt a befejezést szőtték tovább a gyermekek, hisz a mókus szívét még reggel is nyomta a fél diócska, vajon hogy kért bocsánatot testvérétől, és a kistestvér mit válaszolt erre? „Bocsáss meg, nem akartam megosztani a diót, többet nem csinálok ilyet….” Ne haragudj, csúnyán viselkedtem…” „Semmi baj!” – hangzott a válasz, hisz a mesehősök mindig megbocsájtanak. Miközben erről beszélgettünk, előkerültek a papírhajók, melyeket (jelképezve a harag elengedését) az óvoda közvetlen közelében csordogáló patakba dobtunk és néztük, ahogy elúsztak…
A „Boldogvár” mese előtti napokon reggelenként a gyerekeket a „Mit/Mivel szeretnél játszani?” kérdéssel fogadtam, majd a választ követően, annak megvalósítására buzdítottam őket. Napközben megbeszéltük, ki milyen tervvel érkezett az oviba, az hogyan valósult meg. Így fokozatosan, tapasztalati úton jutottunk el a „Mit szeretnél” kérdéstől a „Mi a célod” kérdésig, valamint az „Ügyes voltál” dicsérettől az „Elérted a célod”-ig.
Boldogvár mese után megbeszéltük, hogy vannak „kis álmok”, amiket gyorsan el lehet érni (pl.:mit játszunk ma), és vannak „nagy álmok”, melyek megvalósítása tovább tart (pl.: úthengervezető, süni gondozó). Zárásul lerajzoltuk álmainkat.