Egri Szalaparti EGYMI és Kollégium
Sziklaforrás 5-6. osztály

A tavalyi volt az első Boldogságórás évünk. Kis gyakorlottsággal, de óvatosan kezdtük a hála fogalmához gyűjteni a jellemzőket. Kíváncsi voltam, a bevezető zene után kinek mit jelent a szó:
„-Ha hálás vagyok örülök.”
„-Szeretlek és akkor vagyok hálás.”
„-Megölellek-így vagyok hálás.”
Egy kis tanuló közben míg a többiek beszéltek, összekulcsolta a kezét. „- Este – mondta – lefekszek és így csinálok. Hálás vagyok és imádkozom. Anyáért, apáért és Lackóért, a tesómért.”
A kis beszélgetésünk után a rajzos feladat következett, amikor az ablakokba jelenítettük meg ki, kinek hálás.
Volt aki azért, mert ebbe az iskolába jár és nem unatkozik, mint a korábbi iskolájában. Volt aki a szülőknek hálás, akik hazavárják. Van aki a barátoknak, mert jó velük játszani. Egy kislány mindenáron az őszt akarta rajzolni. Csak meg kellett kérdeznem, miért pont az ősz tetszik Neki? ” – Mert visszajött mindenki az iskolába, most ősszel, hála! Ezért az őszt rajzolom.”
Készültek egyéni rajzok, majd a következő órán közös alkotás is, ez a mi Hálaházikónk.
Felépült végül a házunk! Nézd az ablakon kinézve mi mindent látunk!

Egri Szalaparti EGYMI és Kollégium
Hegyi patak – Vegyes korosztályú csoport /Készségfejlesztő Iskola/
Ablak a világra – Versenyfeladat

Az ablakokba a hála-téma kapcsán a tanulók nemcsak azt rajzolták kinek, hanem azt is, hogy miért hálásak. A hála fogalma kibővült a jó érzésekért, kellemes pillanatokért érzett hálával. A társak példáival tanultuk, hogy örüljünk annak, amit jóként élünk meg és annak is, ha a rossz pillanatokat, rossz közérzetet el tudjuk kerülni:
-Hálás vagyok… a zenéért, amit Bagdi Bella énekelt!
a virágért, amit a barátomtól kaptam, ezért szállnak a lufi szívek!
a szerelemért, amit a barátnőmtől kapok!
mert szép szép környéken lakok!
mert együtt örülünk!
a szép napért!
A Készségfejlesztő iskola, Hegyi patak csoportjával a rajzos versenyfeladat megoldásán túl kialakítottunk olyan hangulatfalat, amelyen kijövetelkor a tanulók választhatnak. Ezek a választások lettek a jelzések számomra, milyen érzésekkel fejeztük be az órát. A piktogramok közül ölelésre, kézfogásra, vagy egy mókás forgásra volt lehetőségük távozás előtt. Vannak igen gátlásos gyerekek, akik csak kézfogással távoztak, de ez is oldódást jelentett a kezdeti hangulatukhoz képest. A nagy ölelés volt a legtöbb és hozzá a felszabadultságtól csillogó szemek.
Én HÁLÁS vagyok Nekik, hogy megosztották Velem gondolataikat.