Az órát azzal kezdtük, hogy mindenki a kapott kis kártyáján lévő mondatról beszélt, aztán csoportosítottuk az optimizmus és a pesszimizmus jellemzőit. A mese felolvasása után a gyerekek rájöttek, hogy milyen jó érzés ha valakit meg tudnak nevettetni és ha valakinek örömet tudnak okozni. Megbeszéltük, hogy minden nap egy új lehetőség és minden nap van valami, aminek lehet örülni. A hónap dalának meghallgatása közben mindenki elkészítette a saját mosoly tükörképét, majd felragasztottuk és kitettük a falra, hogy mindenki ezáltal is optimistán lássa a mindennapokat.
Boldogságóra Alapprogram
Nyíregyházi Móra Ferenc Általános Iskola
Nyíregyházi Móra Ferenc Általános Iskola, Griffendale 6.a
Optimista vagyok, mert…
Az álmok fontosak. Nagyon érdekes vélemények, vágyak hangzottak el a beszélgetéseken. Ezek alapvetően elérhetőek és megvalósíthatók. Nagyon fontos az anyagi és érzelmi biztonság. Megnyugtató és fontos, hogy a gyerekek a családalapítást nagyon fontosnak tartják.
Kezdődött az október, és indult az optimizmus hónapja!
Már a hónap elején megtanultuk a hónap dalát, s elhatároztuk, hogy minden nap egy “Optimista történetet” mesélünk/olvasunk fel egymásnak. Ezek a felolvasott történetek:
Örömmel és lelkesedéssel ötleteltek szeretetpalántáim, aztán hozzákezdtünk a tervek rajzos megörökítésébe. Sok szép pillanat részesei lehettünk tevékenykedés közben. Hálásak vagyunk ezért!
Az elsősök nem ismerték az optimista-pesszimista kifejezéseket, ezért életkoruknak megfelelően elmagyaráztam nekik, mi a különbség a két személyiségjegy között. Utána nagyon okosan a saját életükből hoztak fel példákat arra, hogy mikor, hol találkoztak egyik, másik viselkedéssel. Egyértelműen arra szavaztak, hogy optimistának lenni jobb, ezt indokolni is tudták. Ezután grimasztükörrel bemutatták a kettő közötti különbséget. A derű, a nevetés, mint az optimizmus egyik legfontosabb eleme, a Nevettetős-játékkal lett megerősítve. Ezekről képet is töltöttem fel.
A Boldogságóra témáinak előkészítéseként először a boldogságról beszélgettünk a gyerekekkel. Játékidőben igyekeztem a gyerekek érdeklődése szerint diferenciálni. Mikro csoportban megkérdeztem néhány gyermektől, hogy ők mitől érzik magukat boldognak, mi az aminek örülnek. Ezután elmondtam, hogy hallottam egy olyan várról, ahol mindenki jól érzi magát, a lakói sokat nevetnek és boldogok, úgy hívják, hogy boldogság vár. De nem tudom hogy nézhet ki, segítenek nekem megépíteni?. Az építésbe többen lelkesen bekapcsolódtak beindult a kis fantáziájuk. A lányoknak előre kinyomtatott várat adtam, akik színezéssel készítették el a várat. Az alkotásba bármilyen hirtelen odalépő gyermek becsatlakozhatott, hiszen annál szebb lesz a várunk minél többen színezik ki. (Boldogság vár elkészítése)
Később a teljes csoporttal beszélgető kör formájában foglalkoztunk a szomorúság-boldogság fogalmával (mitől lehet? hogy néz ki az arcunk ilyenkor? mit csinálunk ha szomorú kispajtást látunk? stb). Ezután eljátszottuk a csoport által közkedvelt Ha jó a kedved üsd a tenyered.. c dalt. Majd érzelemszobor játékot játszottunk (A gyerekek körben sétálnak, majd megjelenítik a megnevezett érzelmet- szomorúság, harag, unalom, boldogság). Ezután fantáziajáték keretében, csukott szemmel mindannyian elképzeltük milyen lehet a boldogság vára részletesen, ahol mindenki jól érzi magát és mindig vidám. (Közben néhány gyermeknek boldogságot/ szomorúságot kifejező kártyákat adtam. A kiszínezett várat pedig mindenki számára jól látható helyre függesztettem.) Amikor kinyitották a szemüket látták, hogy sikerült elkészíteni a mi boldogságvárunkat. Arra kértem őket,hogy aki kapott kártyát az utánozza le az arcával amit lát a kártyáján. A többieknek az volt a feladata, hogy kitalálják boldog vagy szomorú-e a társuk és betehetjük – e a kártyáját a boldogság várába vagy sem? A foglalkozás zárásaként pedig Küldöm a boldogságlabdát játszottunk.
A boldogságóra 1. témája a Hála gyakorlása . A tevékenységet mindennapos mozgással kezdtük a Bagdy Bella Boldog vagyok c dalára, ami nagyon tetszett a gyerekeknek. Ezután bemutattam nekik Boldog Dórát aki a boldogság várában lakik és eljött hozzánk vendégségbe és meglepetést is hozott. Ha vendég jön hozzánk úgy illik, hogy köszönjünk és bemutatkozzunk neki, ezért körbeadtuk a hálafa levelét (laminált falevél) és bemutatkoztunk Dórának (nevem, jelem). Ezután Dóra megkért, hogy meséljem el a gyerekeknek honnan van az ő levele. A hálafa meséjét síkbábokkal szemléltettetem, ami lekötötte a gyerekek figyelmét, érdeklődését. Ezután énekeltünk a napunknak, hogy süssön ránk a sugaraival (Süss fel nap, Jöjj ki napocska), majd megmelegítettük arcunkat és kezeinket a sugaraiban (Napimádó gyakorlat) , végül megtanultuk és eljátszottuk a Nap Nap fényes nap mondókát. Beszélgettünk a hála fogalmáról, felidéztük, hogy a mesében hogyan mondtak köszönetet az állatok az öreg fának. A munkafüzetben található feladatlap segítségével ötleteket gyűjtöttünk és bekarikáztuk mi az amiért hálásak lehetünk, miért mondhatunk köszönetet pl az anyukánknak. A tevékenység lezárásaként mindenki megfogalmazott minimum egy dolgot, amiért hálás lehet és elkészíthette a saját levelét a hálafánkra(tenyér rajz). Délutáni altatóként pedig meghallgattuk a Szép nap ölelj most át engem c dalt, ami szépen elcsendesítette a gyereket.
Bónuszként jó érzés volt látni, ahogy az egymástól való tanulás spontán megvalósul, hiszen másnap a nagyok önállóan meséltek a kisebbeknek élményeikről.
Csongrádi Batsányi János Gimnázium és Kollégium
„MINDENKI DÖNTHET ÚGY, HOGY KEDVEZŐBB SZÍNBEN LÁTJA A SORSÁT. CSAK AKARNIA KELL, HOGY MEGPRÓBÁLKOZZÉK VELE.” (Louis Zamperini) – Az optimizmus hónapja a Batsányiban
Az optimista látásmód nagyon fontos a hétköznapjainkban, hiszen ez a fajta hit az, ami átsegít bennünket a nehéz helyzeteken, segít a mindennapi problémáink megoldásában is. Ez a gondolat, az, amiről – többek között – beszélgettünk is a 6.F osztállyal már az első héten, és az egész hónapos tevékenységünket, gondolatainkat az optimizmus, tudatosítására, gyakorlására szántuk.
Első lépésként, az egyik októberi osztályfőnöki órán tisztáztuk az optimizmus és pesszimizmus fogalmát, majd kis kártyákon lévő gondolatok segítségével párban kellett megvitatnia az osztálynak azokat a gondolatokat, amelyek az optimizmushoz kapcsolódtak. Ezután 1-1 fő az osztály előtt is kifejtette a párban megbeszélt gondolatokat, és azt, hogy hogyan tudjuk a felvetett ötleteket a gyakorlatban is megvalósítani. (Ilyen gondolatok voltak például:
„A felhő mögött, mely ránk veti árnyékát, ott a csillag, mely ránk veti fényét.” /Victor Hugo/ „Pozitívnak lenni nem azt jelenti, hogy mindenbe belenyugszunk. Sokkal inkább, hogy a jó megoldás reményében felkutatjuk az erőforrásainkat, és azt tesszük, ami helyes és megfelelő.” /Kurt Tepperwein/
„A pozitív gondolkodók azt képzelik el, amit el akarnak érni, nem pedig azt, amitől rettegnek. Azt kapod, amire gondolsz.” /Andrew Matthews/
A következő lépésként egy rejtvényt kellett megfejtenie az osztálynak, ez úttal is párokba rendeződve. A megfejtés, természetesen, 5 pozitív állítást rejtett, amelyet sikeresen megtalált mindenki az osztályban. A bevezető, alapozó óra után a következő alkalommal kezdetét vette a közös, pozitív élmények átélése a már korábban megrendelt (és a Hódmezővásárhelyi Tankerületi Központ által megvásárolt) POZITIVITY társasjátékok kipróbálásával. Ezt a társasjátékot kifejezetten úgy találták ki, hogy erősítse a társas, szociális készségeket, segítse a negatív érzések feloldását, és egyúttal örömteli pillanatokat is szerezzen a résztvevőknek. Több csoportra osztottuk magunkat és egész órán játszottunk a társasjátékkal. Az idő ez úttal kevésnek bizonyult arra, hogy végére is érjünk a játéknak, de arra elég volt, hogy egy kis ízelítőt kapjunk a kellemes, vicces és néha megható, kedves percekből.
A szülőket is sikerült bevonni a közös „munkába”, hiszen a felhívásomra jó néhányan bekapcsolódtak a programba, úgy, hogy pozitív, megerősítő gondolatokat rejtettek el a gyerekek tolltartójába, így ezek a kedves szavak minden nap kellemes perceket szereztek a diákoknak, így erősítve az önbizalmukat, optimista hozzáállásukat a mindennapjainkhoz.
Két rövid videó filmet is készítettünk a témához kapcsolódóan.
A pesszimista gondolkodásról: https://youtu.be/4wA8WwMTOtI
És az optimista gondolkodásról: https://youtu.be/saY11akDA_g
A hónap utolsó hetében eldöntöttük, hogy elkészítjük a „Jó tulajdonságok fáját” is, amire olyan pozitív tulajdonságok kerültek fel, amelyeket az osztály tagjai gyűjtöttek egymásról. A színes faleveleket ráragasztottuk egy megrajzolt fa törzsére, amelyet kiraktunk az osztálytermünkbe, így minden nap olvashatjuk és tudatosíthatjuk magunkban, hogy mennyi, sok jó tulajdonságunk van, és mennyire értékes diákok vagyunk. Ezek a pozitív gondolatok biztosan segíthetnek nekünk azokban a nehéz helyzetekben, amikor esetlegesen csökken az önbizalmunk és kevésbé vagyunk optimisták.
Meglepetésképpen, osztályfőnökként készítettem egy kis „ötletcsomagot” az osztályomnak a szünetre, amely gondolatokat, a hála és optimizmus jegyében otthon is gyakorolhatnak a családban. Mivel igazán lelkesek és kreatívak voltak az osztályom diákjai, ezért dicséretképpen készítettem számukra egy-egy emléklapot az első két hónapban végzett lelkes részvételük elismeréseképpen.
Az október hónap is gyorsan eltelt és már készülünk a novemberre, amikor is a társas kapcsolatok kerülnek majd előtérbe a pályázathoz kapcsolódóan.
Írta: Rideg-Fekete Márta
angol – ének-zene szaktanár, osztályfőnök
DERECSKEI BOCSKAI ISTVÁN ÁLTALÁNOS ISKOLA ÉS AMI
Október havi Boldogságóránkon megkerestük Boldogság várának második szobájának kulcsát. A foglalkozást a Pozitív mondóka közös éneklésével kezdtük, majd feltettük a tavaly készített szebben látó szemüvegeinket a mondóka kíséretében. Mindenki elmondta, mit lát a szemüvegén keresztül. Eljöttek hozzánk ismét a tündérek is, és egy új mesével örvendeztettek meg minket. A mese címe: Bánatkából Mosolyka (Szerzője én vagyok Dombi Imréné) Meséjük két manógyerekről szólt, akik külsőre teljesen egyformák voltak, de mégis nagyon különböztek egymástól. Örömke arcán mindig mosoly volt, derűsen nézett mindenkire, szívesen játszottak vele Kerekerdő lakói. Bánatka mindig szomorúan nézett nagy kék szemeivel, mindig lefele görbült a szája, mindig aggódott, panaszkodott, azt gondolta ő nem ért semmihez, őt senki sem szereti. A gyerekek beszélgettek Bánatkával, tanácsokat adtak neki hogyan érezhetné jobban magát. Az óra végére Bánatkát átkereszteltük Mosolykává, hiszen már tudott mosolyogni, úgy érezte szép a világ és rengeteg lehetőséget rejt számára. Megbeszéltük, hogy nem lehet mindenki mindenben a legjobb, de mindenki találhat olyan tevékenységet, ami neki nagy örömöt okoz, és bárki lehet a „legkedvesebb”, „legmosolygósabb”, „legtürelmesebb”, „legsegítőkészebb”, „leghálásabb” stb, mert ez csak rajtunk múlik.
Értelmeztük az idézetet, amit a Tablónkra írtunk:
„Célozd meg a Holdat! Még ha elhibázod is a csillagok közt landolsz.” (Les Brown)
Ha hiszünk magunkban, kitartással, társak segítségével minden célt elérhetünk.
Miután kinyitottuk a második ajtót, az órát Oláh Gergő Mosoly című dalával zártuk, amit mindig szívesen éneklünk együtt.
