Október : optimizmus
1. Elkészítettük az osztály boldogságfalát.
2.Mosolyláncot játszottunk/ egy gyermek tolltartójába smile- t tettünk, ő ezt egy mosollyal hálálta meg. Másnap továbbította a társának a smile- t.
3.Könyvajánlót tartottam, mely során megismerték a gyerekek a Vidám Tapsi és Mérges Tapsi kalandjai c. könyvet. Melyben az egyik szereplő optimista a másik pesszimista.
4.Optimista megoldásokat kellett találni olyan szituációkra amikor egy várva várt esemény meghiúsult.
5. Kipróbáltuk a hahota jógát.
Boldogságóra Alapprogram
Jászai Mari Általános Iskola Gárdonyi Géza Általános Iskolája Kerékteleki Bársonyos Telephely
Múlt héten úgy döntöttünk próbára tesszük magunkat. Elindultunk egy hosszabb őszi sétára. (Kb. 5km) Az idősebb gyerekek már megtették máskor is ezt az utat. Az elsősöknek új volt. Valódi próbatétel. Az oda út végén megpihentünk a Bakony-ér hídján. Kicsit fáradtan, de „mindjárt” visszaérünk lendületével fordultunk vissza. Bízunk benne, hogy tavasszal újra megtesszük az utat és a Bakony-érben több víz fog folyni. Most a szép őszi tájban és az őszi kikericsben gyönyörködtünk.Boldogan értünk vissza az iskolába. Látszólag nem tanultunk, friss levegőn voltunk, gyönyörű színeket, fácánokat láttunk és persze mozogtunk.
Ebben a hónapban mindenben kerestük a jót és a szépet. A legnehezebb pillanatokban is felfedeztük a reményt keltő pozitívumokat. Bízunk benne, hogy ez továbbra is így marad!!! Köszönjük!
1. Hogy vagy?
2. Nevetésverseny
3. Most hogy vagy?
4. Optimista mese
5. Optimizmus reklám
6. Keresztrejtvény (megf.: optimista)
7. Fejezd be optimistán a megkezdett mondatokat!
8. Feladat: Valóra vált álmok tablója ( Varázs-szemüvegben a lehető legjobb jövőbeli életed)
Feladat közben : A hónap dala szól
Októberi hónap beszámolója
Októberben, az optimizmus hónapjával foglalkoztunk. Mosolygós és szomorú arcjelekkel ismerkedtünk meg. A reggeli találkozások során, a gyerekek a két jel segítségével elmondhatták, hogyan érzik magukat. Eleinte nehezen ismerték fel a feladat jelentőségét, viszont pár beszélgetés után különbséget tudtak tenni a szomorú és vidám arc között, indokolni is tudták választásukat.
Megbeszéltük, mit jelent optimistának lenni, akár gyermekkorban is.
„Optimista szemüveget” készítettünk, ami nagyon jól tükrözte a gyerekek pozitív látásmódját. Nemcsak lerajzolták, de meg is magyarázták, mit jelent számukra optimistának lenni.
A különböző munkák a csoportszoba ajtaját díszítik, ezáltal a szülők is betekintést nyerhetnek a programba.
Szeptemberi hónap beszámolója
Intézményünk a 2019- es tanévtől csatlakozott a Boldogságóra programhoz.
Eleinte félve tekintettünk a tevékenységekre, nem tudtuk, hogyan fognak a gyerekek megnyílni a különböző tevékenységek során.
Kellemesen csalódtunk! A gyerekek nyitottak, bátran, őszintén véleményt nyilvánítanak a témákban.
Szeptemberben, a hála hónapját ünnepeltük. Több beszélgetés során, a gyerekek elmondták, miért hálásak, vagy egyáltalán kinek mit jelent a hála fogalma.
Sokan hálásak az otthonlévő játékokért, a családi kirándulásokért. Olyan is akadt, aki elmondta, hogy hálás az egészségéért, hogy járhat óvodába.
Közös hálafát készítettünk. A gyerekek kivágott papír falevélre rajzolták, azt, amiért hálásak, majd ezekből a levelekből alkottunk egy fát.
A gyermekekkel megjelenítettük,hogy mennyi mindenért lehetünk hálásak szeptemberben.
Október – Az optimizmus gyakorlása
A Napimádás relaxációs gyakorlattal indítottuk az októberi boldogságórát. A hónap dalának – Pozitív, pozitív gyerek vagyok- eléneklése után Egyperces interjúk következtek, ahol felidézték azt az eseményt , amikor féltek valamitől, de kiderült, hogy semmi ok nem volt az aggodalomra. A téma feldolgozását a Min nevetünk ? feladat megvalósításával kezdtük. Minden gyerek lerajzolta, mi jelent neki örömet, majd a a Szeretek mosolyogni és sokat mosolygok tablóra fel is ragasztották. A bevezetőben arckifejezéseikkel kifejezték, hogy vannak éppen. Optimista? Pesszimista? feladatlap megoldása után megtanulták az ide illó nyelvtörőt. Az óra lezárása meditációval történt. ,, A napos oldalon járok, jót a rosszban is meglátok, derűs vagyok, és szeretem, hogy ilyen vidám az életem. ,, Jó érzéseket hoztak magukkal és mosolyt. Ezt a mosolyt meg is jelenítették, megfogalmazták optimista mondataikat, amit a mosoly tablóra helyeztek el. A hónap során a Lapozgatóban vicceket gyűjtöttek és meséltek mindenki nagy örömére. 🙂
A Lakatlan sziget történetének megismerése után mondatokat fejeztünk be optimistán és pesszimistán. Majd az alagút színezése közben /páros munka!/ arról beszélgettünk, hogy mi lesz velünk 20 év múlva, ha kibújunk csigaházunkból, optimistán szemléljük a világot, lelkesen tanulunk és szembeszállunk a kihívásokkal.
A tablóra írták röviden, mit szeretnének elérni: „szakács leszek”, ” videós leszek”, ” lesz 4 gyermekem”, „úgy fogok dolgozni, mint apa”, ” szép házam lesz”…stb.
Kálmánházi Benedek Elek Általános Iskola
Az optimizmusról szóló boldogságórát egy kis ismétléssel kezdtük az 5. osztályban. A háláról való emlékeiket a hálakő felmutatásával csalogattam elő, és nagy örömömre jó néhányan szintén maguknál tartották a tőlem ajándékba kapott hálaköveket.
Meglepetés volt számomra, hogy az optimista – pesszimista kifejezések jelentését nem ismerték. Miután ezt tisztáztuk, kiderült, hogy többségük pesszimistának tartja magát. Igyekeztem úgy irányítani a beszélgetést, az óra menetét, hogy gondolkodásmódjuk pozitívan változzék.
Belehallgattunk Bagdi Bella dalába is.
Ezután „mikrofonos” interjúkat készítettem azokkal a gyerekekkel, akik el akarták mesélni a többieknek olyan élményeiket, amikor valami miatt nagyon izgultak, rosszra számítottak, de aztán kiderült, hogy aggodalmuk fölösleges volt, minden jól alakult. (A mikrofon valódi, de már nem működő eszköz volt, tulajdonképpen beszédfegyelmük javítása céljából vittem magammal, de nagyon motiválta őket a beszámolókra is.)
2 csapatot alkottunk és „nevetésversenyt” rendeztünk. A jövő hónapban ebből ismétlést szeretnének.
„Valóra vált álmok” címmel rajzot vagy fogalmazást kértem: „Milyen lesz az életed 20 év múlva, ha minden úgy alakul, ahogyan szeretnéd?” – Kicsit szomorúan tapasztaltam, hogy a legtöbb munkában központi szerepe volt az anyagi javaknak, de azért közös élmények és a család is helyet kapott a megálmodott jövőben.
Végül megkapták az ajándékokat, melyeket „optimista karszalagoknak” neveztünk el. (Fotópapírra pozitív gondolatokat kifejező idézeteket nyomtattam, csíkokra vágtam, és kétoldalas ragasztóval a gyermekek csuklójára tettem.) Értelmeztük az idézeteket, majd bátorítottam őket saját optimista jelmondat kitalálására, amit legközelebb ők maguk írhatnak fel egy karszalagra.