Az optimizmus hónapja volt az október. Bagdi Bella ismerős dallamait hallgatva már tudták valami rendkivüli részesei lehetünk eggyütt ismét.Most is elmondtuk a ” Mai napon a mai napon a boldogságra rátaláltam” kezdetű mondókát melynek végén vidáman és nagy örömmel öleltük meg egymást. Beszélgettünk a jó és a kevésbé jó dolgokról. Arról, kinek mi okoz boldog vidámságot otthon és itt az óvodában.Azt is megvitattuk vannak rosszabb pillanataink is. Arról egy másik alkalommal fogunk beszélgetni.Bemutattam nekik október hónap jelét☺.Szerettük volna ha mindig láthatnánk ” A vidámság perceit”. Ezért lerajzolták ezeket a gyerekek. A Boldogságórára hívó Bagdi Bella dallam másnap újra izgalomba hozta a gyerekeket. Tudták valami kellemes dologban lesz részük . Meghallgatták a mesét, melyben elkészült az a bizonyos varázsszemüveg. Hamar kívülről fújták a mondókáját is. Akkor beszélgettünk a rossz kedvről a vitákról.Természetesen emlékeztek milyen jó erre a problémára a szemüveg. Milyen jó is annak akinek van ilyen.Kérték készitsünk mi is. Nagy öröm volt látni hogy későbbi napokon a rosszkedvet a vitákat a ” gondokat” milyen egyszerűen lehetett kezelni. Csak elkezdtem a mondókát és már tették fel a szemüveget, nevettek, játszottak.Ma a szünet előtti utolsó napon hazavitték a saját maguk készített varázsszemüveget:”Otthon is kipróbálom!” felkiáltásokkal. Én pedig vidáman és boldogan várom a beszámolókat az otthoni vidám percekről!😃

Októberben az optimizmus témakörét jártuk körül a gyerekekkel. A hónap első hetében beszélgettünk az optimizmusról, megfejtettük, hogy mit jelent ez a számukra furcsa szó. Személyes példákat is tudtak mondani a gyerekek. A vezető óvónővel megbeszéltük, hogy ő is be fog jönni az egyik Boldogságóránkra, így ő is részese lehetett egy jó kis órának.
Eljátszottuk a „Szomorú Szilárd és Boldog Blanka” játékot. Sokkal hamarabb megértették a játék lényegét, mint azt vártam. A játék után elmeséltem Tódi törpe varázsszemüvege c. mesét. Mindannyian figyeltek. Sokat beszélgettünk a meséről és a saját tapasztalataikról. Miközben az „optimista szemüveget” készítették a gyerekek, bekapcsoltam Bagdi Bella: Repülj velem CD-jéről a Jó emberré csak a szívemmel válhatok és a Jobb veled a világ dalokat.
Másik óránkon is játszottuk a „Szomorú Szilárd és Boldog Blanka” féle játékot, beszélgettünk, valamint megtanultuk énekelni és mutogatni, táncolni a Repülj velem c. dalt. Később minden nap (amikor délelőttös voltam) ezzel a dallal kezdtük a napot. Annyira megszerették, hogy van olyan gyermek, aki úgy alszik el, hogy ezt énekli.
Megismerkedtünk a Pozitív gyerek c. dallal is.
A gyerekeken érezni lehet már most a változást. Elfogadóbbak egymással. Az egyik kisfiúra, amikor rászólunk, bedühödik. Egy ilyen alkalommal bevonult a fürdőszobánkba, ahol leszedte a függönytartó fémrudat és azzal hadonászott. A csoportszoba szőnyegén egy másik kisfiú ezt hallva elkezdett sírni, remegett a félelemtől. Az ölembe vettem, ott is sírdogált még. A dühös társ visszaérkezett a csoportunkba, a gyerekektől távolabb leült, majd az ölemben ülő kisfiú mondta neki, hogy a viselkedése ellenére is szereti. Mindezt sírva közölte társával többször is. A szőnyegen tartózkodó többi gyermek az ölemben ülő fiút megölelte megnyugtatásképp, majd a síró kisfiú letörölte könnyeit, odament a korábban dühös társhoz, megölelte, megpuszilta. Ismét elmondta neki, hogy szereti. Végül minden gyermek felállt a szőnyegről és mindenki megölelte a haragos kisfiút. Egy közösség vagyunk. Mélyen megérintett a gyermekek viselkedése, hozzáállása.