A gyerekek lerajzolták , hogyan képzelik el a jövőjüket 20-30 év múlva . Többen szeretnék elhagyni az országot és külföldön leélni az életüket . Vannak akik nem családot , hanem jó munkát és kutyát szeretnének inkább . Készültek azért szép családrajzok és a sport is fontos szerepet játszott .
Boldogságóra Alapprogram
Szikszai György Református Általános Iskola
Novemberben a gyerekekkel őszi gyümölcsöket készítettünk, amelyekből apró kis jókedélyű kukac jött kifele. A kukac testére a gyerekek a legjobb barátjuk és a hozzájuk legközelebb állók nevét írták.
Az erdő királya a medve. Az állatok félnek a téltől, attól, hogy nem lesz elég élelem a tél átvészeléséhez.
A medve megnyugtatja a rókát, az őzet és a nyuszikat, hamarosan eljön a tavasz és minden a helyére kerül.
Amikor kedvenc málnásához igyekszik a nyuszik társaságában, gyerekek kiabálása és fejszék csikorgó hangja
üti meg az állatok fülét. Az optimista medve bátorságot önt alattvalóiba, és elkergeti a betolakodó embereket,
gyerekeket. Mindenki megelégedésére a medve biztosította az erdő nyugalmát.
Olvasás-szövegértés kapcsán egy feladatlapot oldottunk meg és dramatizáltuk a mesét.
Táncsis Mihály Gimnázium és Alapfokú Művészeti Iskola Kanizsai Dorottya Általános Iskolája
Elkészültek meséink a magányos törpéről. Illusztráltuk is a történeteket, majd kitettük iskolánk boldogság faliújságjára.
Táncsis Mihály Gimnázium és Alapfokú Művészeti Iskola Kanizsai Dorottya Általános Iskolája
A siklósi Kanizsai Dorottya Általános Iskola másodikosaival családi fotóalbumot készítettünk. Mindenki lerajzolta a családját, és kedvet kapva saját magát is. Az órán a családi kapcsolatok fontosságáról beszélgettünk.
Veszprémi Egry Úti Körzeti Óvoda
A társas kapcsolatok témája nagyon közel áll hozzám, mert csoportunkban nagy hangsúlyt fektetünk az összetartó közösség alakítására. Örömmel tapasztalom, hogy a gyermekek már egyre többször egymással és nem egymás mellett játszanak, és egyre meghatározóbbak a kortárs közötti kapcsolatok. Sokat beszélgetünk arról, hogy közeledjünk egymás felé, mikor van szükségünk egymásra, hogyan legyünk udvariasak. Mi az, amivel segítjük egymást, és mi az, amivel megbánthatjuk. Ki kivel játszik szívesen és mennyivel jobb, ha nem vagyunk egyedül. Nagyon tetszett a gyerekeknek a hónap dala. Többször meghallgattuk és eljátszottuk. Közös játékra, mozgásra ösztönözte őket. Barátságláncot készítettünk. Előre kivágott emberkéket színeztek a gyerekek, és a láncban annak a kezét fogták, akinek szeretnék. Remélem, hogy ezek a játékok, közös beszélgetések a későbbiekben is segítik majd a kapcsolataik alakítását. Újra léptünk egy lépcsőfokot ahová felkerült a barátság jele.
Nagyon vártam már az optimizmus gyakorlása témakört. Gyermekeim körében többször tapasztaltam, hogy a különböző feladatok elvégzésekor vagy a foglalkozások alkalmával könnyen mondják: „Én ezt nem tudom.” Fontosnak tartottam, hogy óvodásaimat rávilágítsam arra, hogy bármire képesek, és a megvalósuláshoz akaratra, kitartásra és hitre van szükségük. Különösen odafigyeltem arra, hogy a gyerekek a megkezdett tevékenységeket (pl.: öltözködés, társasjátékozás, kirakózás, színezés… stb.) elejétől a végéig teljesítsék, hiszen ezáltal fejlődik önbizalmuk, mely elengedhetetlen a siker eléréséhez és az optimista szemléletmódhoz.
A szülőkkel is sokat beszélgettem arról, hogy bízzanak gyermekükben, higgyenek abban, hogy el tudják végezni a nekik szánt feladatokat. Nem az a jó út, ha mindent megcsinálnak helyettük! Adjanak gyermekeik számára lehetőséget arra, hogy próbálkozzanak! A segítségnyújtás, a bizalom és a biztatás sokat segít abban, hogy a gyerekek kevésbé használják az „Én ezt nem tudom.” mondatot. Nagy örömömre a folyosón elhelyezett értékfa leveleire is sok-sok értékes tulajdonság felkerült.
Úgy gondolom, Bezzeg Andrea „Tódi törpe varázsszemüvege” című meséjén keresztül remekül sikerült megértetni a gyerekekkel az optimizmus lényegét. A történethez tartozó feladatlapokat is megoldottuk, elkészültek az optimista szemüvegeink és Bagdi Bella „Pozitív gyerek vagyok” dalát is sokszor hallgattuk.
Az idei nevelési évben először végeztünk közös meditációt Bagdi Bella dalára. Megható volt látni az apró gyerekeket, ahogy felfedezték belső lényüket és nagyon ügyesen feszítettek és lazítottak. 🙂 Volt, aki megfigyelőként, volt, aki „tapasztalt relaxálóként” vett részt a tevékenységben. Az élmény leírhatatlan volt! Imádtam ezeket az órákat!
Az idei évben már harmadik alkalommal büszkén 🙂 vettem részt a Boldog Iskola és Óvoda címének díjátadó ünnepségén. Hálát adok azért, hogy ez év szeptemberében is lehetőséget kaptam arra, hogy Boldogságórákat tartsak csoportomban. Elsődleges feladatomnak tekintettem, hogy az újonnan érkező kisgyerekek szüleinek bemutassam ezt a programot, beszámoljak eddig elért pozitív eredményeinkről, meséljek az elmúlt évek történéseiről. Közösen megnéztük az okleveleket és az évek alatt készített sok-sok Boldogságórán készült fotót. Mindezek óvodánk folyosójának falát díszítik.
Nagy figyelmet fordítottam arra, hogy bevonjam a szülőket is a hála gyakorlása témakörbe. Tapasztalatom szerint vannak olyan családok, akik nehezebben nyíltak meg. Beszélgetéssel, biztatással, bizalmi kapcsolat kialakításával motiváltam őket arra, hogy a csoportszoba mellett elhelyezett befőttes üvegbe („Hálabefőtt”) bátran írják le gondolataikat, vagy gyermekeikkel együtt rajzoljanak.
Egyik alkalommal egy nagycsoportos óvodásom otthon hálaköveket festett mindannyiunknak. Kis ovis társai izgatottan várták, melyik kő kerül kezükbe. Mi, óvó nénik is kaptunk ezekből a csodákból, melyet én személy szerint a hűtőmágneseim között helyeztem el, és azóta is nagy becsben tartok. Eredményként könyvelek el egy ilyen kedves cselekedetet. Boldogság számomra amikor azt tapasztalom, hogy gyermekeim figyelnek egymásra.
Sokszor hallgattuk Bagdi Bella fülbemászó dalait, melyek nagy segítséget nyújtottak a kisebbek megnyugtatásában. A nagyobbak örömmel dúdolták és énekelték ezeket a dalokat. („Én ismerem ezt a zenét!”) Bezzeg Andrea meséjét beszélgetőkörben is feldolgoztuk, a munkafüzet feladatait is megoldottuk és egy csodálatos hálakertet készítettünk.
Nagyon fontos és örömteli feladat számomra, hogy 3. éve hinthetem el a fenntartható boldogság magvacskáit kis óvodásaim között. 🙂
Szorgos, optimista baglyocskák
Megkérdeztem a gyermekeket, hogy ki tudja mit jelent az optimizmus és pesszimizmus szó. A gyermekek még nem hallottak róla. Elmondtam nekik, hogy az optimista ember a rosszban is megpróbálja megkeresni a jót, pozitívan éli meg azt, ami vele történik. A pesszimista ember panaszkodik, elégedetlen azzal, ami van, ami történt vele.
A gyermekek körében gyakran tapasztaltam, hogy a különböző feladatok közben, vagy a foglalkozások alkalmával gyakran mondják, hogy „Én ezt nem tudom.” Fontosnak tartom, hogy a gyerekeket rávilágítsam arra, hogy bármire képesek, és a feladatok megvalósuláshoz akaratra, kitartásra és hitre van szükségük. Figyeljünk arra, hogy megerősítéssel a gyerekek önbizalma fejlődjön, mely elengedhetetlen a siker eléréséhez és az optimista szemléletmódhoz.
Fontos, hogy mindenben keressük a jót, azt ami boldoggá tesz, így leszünk pozitív szemléletű optimista emberek.
Hálafa története
Beszélgetés keretében felelevenítettük a Hálafa történetét. Miért volt szomorú a hálafa, hogyan próbálták meggyógyítani az állatok, és miért volt hálás a fa. Mi is elmondtuk, hogy miért vagyunk hálásak – azt csinálhatjuk, amit szeretetünk, játszhatunk, van munkánk, családunk, barátaink, biztonságban érezhetjük magunkat, stb.
Ezután a gyermekek elmondták, felsorolták, hogy ők miért hálásak:
“Hálás vagyok azért, mert – van családom, vannak testvéreim, van anyukámnak munkája, van házunk, új autónk, van sok játékom, mesekönyvem, mert süt a nap, mert most nem esik az eső és kimehetünk játszani az udvarra, hogy nem vagyok beteg, stb…”.
Elkészítettük a színes kéznyomatos hálafánkat. A gyerekek élményeik alapján lerajzolták a hálafát. Hálásak voltunk azért, hogy kirándulhattunk Kosdra – Robirtokra, és a programunkhoz kellemes és jó volt az idő. Kincset kereshettünk az erdőben, kakaós csigát süthettünk a kemencében, és helyben készített sajtot kóstolhattunk. Állatokat simogathattunk, és etethettünk. A gyerekek vígan ugrálhattak a szalmában, gondtalanul játszhattak a játszótéren.