Erre a hónapra esett jeles napunk: a Márton nap. Izgatottan készülődünk, mostmár második éve erre a napra. Már jól ismerjük Márton Püspök legendáját. A gyerekek szívesen dramatizálják. Ebben az évben a nagyobb gyerekeink a készülődés során már alig várták, hogy újból elkészítsük a lámpásainkat, amikkel útra kelünk, hogy vigyük a fényt a sötétségbe. Tettük mindezt titokban, hogy a kicsinyeink ne szerezzenek tudomást róla. Nekik így meglepetés maradt. Nagy öröm volt nézni, hogy lámpások díszítésében milyen örömmel segítkeztek a nagyok a kisebbeknek. Végre eljött a várva várt délután, amikor útra keltünk a Parkon keresztül kedvenc mászófánkhoz a világító lámpásainkkal. Egész úton szólt a nóta: „Kicsiny kis fényemmel, világítani fogok…” Nagy volt az öröm és az izgatottság, amikor a mászófánál felfedeztük, hogy ott is világítanak az apró fények. Ezek a pici „szent jános bogarak” a ránk bízott gyermekek szülei voltak, akik vártak bennünket a Parkban. Amikor megérkeztünk, eljátszottuk a „Gyertek haza ludaim” című játékot, melyet az akkor még ’láthatatlan’ szülői koszorú kezdett el. Nagy volt az öröm, mindkét oldalon, amikor a ludacskák hazamentek ’ anya ölelésére’. Az öröm után következett a meglepetés piknik, előkerültek a tepsi sütemények és a forró tea. Jóízű beszélgetések alakultak ki a sötétben, a világító lámpások meghitt fényében.
A hónap során fokozottan figyeltünk a társas kapcsolataink ápolására. Ehhez hívtuk segítségül a „Vityilló” című mesét, amit többször is eljátszottunk minden gyermek részvételével. Hangsúlyt fektettünk a baráti kapcsolatok ápolására, a pozitív tulajdonságok kiemelésére. Elkészítettük a barátság pókhálót.

Ebben a hónapban a téma, a társas kapcsolatok ápolása. A gyermekeknek egy rövid kis ismertető után, a barátaik jutottak eszükbe, így a téma további feldolgozásánál, a barátság volt a középpontban.
A „Kis barátom, hogy vagy?” játékot, a gyermekek babzsákkal játszották. Egymással szembe álltak, és a babzsákot dobták egymásnak. Aki dobta az megkérdezte a párját, hogy kis barátom, hogy vagy. Aztán ezt fordítva is. A párokat változtattuk, aszerint, hogy ki, kit érez barátjának. A játék után, a gyermekek elénekelték a már számukra ismerős, Világomban minden rendben van című dalt, illetve a nekik legkedvesebb dalt is, amely a, Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek című. A foglalkozás lezárásaként, alakítottunk egy nagy kört, és a gyerekek elmondták egymásnak, hogy a legjobb barátaikat miért szeretik, és mit köszönnek nekik.

A csoport heti témájához illeszkedve került bevezetésre a Boldogság óra következő témája a társas kapcsolatok. Mivel Szent Erzsébetről beszélgettünk, így könnyen sikerült becsempészni a boldog perceket a csoport életébe.
Erzsébet jócselekedetei jó példával jártak előttünk, hogy milyen apró dolgokkal tudjuk ápolni a társas kapcsolatok, milyen fontos, hogy legyenek barátaink, akikre számíthatunk.
A mese meghallgatása után közösen só-liszt gyurmából kenyereket formáztunk, amiket átadtunk társainknak. Ezt követően fogtunk neki a plakátnak, amire egy rózsabokor készült a gyerekek képével és általuk készített virággal. A körben elhelyezett virágok az összetartozást, az egy csoport érzését erősíti a gyerekekben.
A további napokon már rutinná vált, hogy a gyerekek reggel elmondták, milyen a kedvük, hogy érzik magukat. A Boldogság órának köszönhetően a gyerekek sokkal szenzitívebbek, nyitottabbak, könnyebben megnyílnak, mint mások.
A pénteki napon, pedig rendes kenyeret sütöttünk, amit az egész óvodával megosztottunk, hiszen óvodai szinten is összetartozunk!

Hegedüs Beatrix
Veszprémi Kastélykert Körzeti Óvoda, Óvodapedagógus
2019. november