Nem könnyű osztály, nem könnyű korosztály. De okos, értelmes gyerekek. Csoportokban dolgoztunk. A „kemény mag” azaz a csupa fiúkból álló csoport a karácsonyra való tekintettel fenyőn ábrázolta a feladatot. Én ezt elfogadtam, így az ő rajzukat is feltöltöm annak ellenére, hogy a végén elhülyéskedték, mert túl hamar készen lettek a többiekhez képest. Mivel róluk van szó, akik általában csak letudják a következő feladatot, meg sem lepődtem, hogy pl. színezés, a téma továbbgondolása helyett valami egészen mást, nem odaillőt „alkottak”. De eredménybenk tekintem, hogy szeptember óta minden feladatot teljesítenek. A többi csoport azonban jól vette az akadályt, végiggondolták, gondolkoztzak rajta. Az almafás csoport alkotói kifejezték a rajzon is gondolatmenetüket, hogy a rothadt alma, ha nem teszünk jót soha, senkivel, a piro, egészséges pedig ha cselekszünk. A másik két rajz azt gondolom magáért beszél; mind a színes, mind pedig a fekete-fehér. Összességében mindenki hasonló végkövetkeztetést vont le a jócselekedetek eredményét (gyümölcsét) illetően.

A boldogító jócselekedetek hónapjában nem tartottam külön boldogságórát, mivel ilyenkor az egész iskola jótékonysági lázban ég. Mindannyian tudjuk, hogy adni jó. Az idén is megrendezte az iskola a karácsonyi vásárt, amelynek célja, hogy az összegyűlt pénzt rászoruló tanulók családjának adják (pl. súlyos beteg tanuló, elhunyt szülő). Az osztályommal boldogságóra helyett azt beszéltük meg, ki mit vállal, mit hoz, mit csinál, beosztottuk a segítőket, eladókat, mikor váltanak, ki tesz rendet, stb. Nagyon ügyesen együtt működött az osztály, és igazán büszkék lehetünk magunkra, minden remekül alakult.