Mi már nemsokára elhagyjuk kedvenc iskolánkat, ugyanis 8. osztályosok lettünk. Komolyan kell venni a célok kitűzését, mert sok út van előttünk, el kell dönteni, hogy merre tovább! Már beadtuk a jelentkezési lapokat, eldöntöttük a következő lépést. nehezen ment a megfogalmazás, de a végén mindenkinek sikerült kitalálni, mit akar
Boldogságóra Alapprogram
A célok kitűzésénél legjobban a célba dobással lehetett érzékeltetni mi is az cél kitűzése, illetve elérése. Leginkább közeli célokról beszéltünk, amit szeretnének elérni. A játékban több cél is előtérbe került: megépíteni egy állatkertet, benépesíteni, rajzokat készíteni, megtanulni egy éneket. Volt egy kisfiú, aki szeretne megtanulni írni és segítséget kért, hogy elérje a célját. Volt, aki fonni szeretne megtanulni és ezért kész gyakorolni. Mindenki elmondta, mi lenne az, amit nagyon szeretne, hogy valóra váljon.
A gyerekekkel játékos megközelítéssel mutattam be a cél jelentését. Többféle labirintus, útvesztő feladatot kaptak. Az elkészített céltáblánkra az egyik ilyen kutyás útvesztőt fel is ragasztottuk. Sokat beszélgettünk egyéni, közös, közeli, távoli célokról. Az osztály közös céljai közül a céltáblánkra a közös kirándulás került. Még ez idáig nem volt rá lehetőség, hogy együtt utazhassanak. A téma feldolgozása közben a tapasztalatom, az, hogy a távolabbi célokat jobban meg tudták fogalmazni a 8-9 éves korú gyerekek. Leginkább arról beszéltek szívesen, milyen szakmát szeretnének tanulni, illetve majd abban dolgozni, ha nagyok lesznek.
Karácsony előtt időszakban bizony számtalan lehetőség kínálkozott a jó cselekedetek gyakorlására. Körben ülve a gyerekekkel sokat beszélgettünk arról, hogy otthon és itt az óvodában mit tudunk tenni egymásért. Volt aki a kicsiknek segített többet, vagy az ajándékok készítésénél szorgoskodott. A nagyok választottak egy-egy gyereket, akire jobban figyeltek, és segítettek a ruháját összetűrni vagy éppen ajándékot, rajzot, apróbb figyelmességet készítettek. Megbeszéltük, hogy otthon mivel lehet örömtelibbé tenni a várakozást.
Ebben a hónapban közös osztálycéljainkról és egyéni, rövid- és hosszútávú célokról beszélgettünk.
Jónak lenni jó! És mi nagy boldogsággal fogadtuk ezt a témát is. Egyik osztály pl. rajzos jócselekedetek naplót vezetett decemberben, amit minden reggel megoszthatott társaival, hogy kivel és milyen jócselekedetet sikerült tennie előző napon. Aztán sokat beszélgettünk, hogy kinek jó, ha jót cselekszünk és mennyire összekapcsolódik a jócselekedet és a hála.
2020. január
Célok kitűzése és elérése
A bevezetőben megkérdeztem a gyerekeket, mit jelent a szó: CÉL. Rögtön a futásra asszociáltak, arra az eseményre, amikor valaki beér a célba. Szóba került a célba dobás is, majd elkezdtem rávezető kérdésekkel gondolkodtatni a gyerekeket, hogy mit jelent a cél az életünkben. Előbb kisebb célokról beszéltünk, mint a hétvégére tervezett programok elérése, majd eljutottunk a közelítő iskoláskorig, innen pedig egy nagyobb ugrással a felnőtt létig. Az a kérdés, hogy milyen terveik vannak a felnőtt korukra, már nemrég elhangzott. Különös volt hallani, hogy sokan nem tudták értelmezni ezt 2-3 hónappal ez előtt, a gyerekek közel fele nem gondolkodott még el ezen.
Tehát ebben a hónapban is, januárban, kicsit másképp, de ismét szóba került a felnőttkor. A hónap feladatai közül a „Mi leszek, ha nagy leszek” – rajzos feladatot választottam, ehhez ismét egy olyan lapot készítettem, amely a gyerekekhez kicsit közelebb áll: fiúknak és lányoknak kicsit különbözőt (egy kisfiú és egy apa alak, lányoknak anya karjában egy kislány). A gyerekek gyorsan hozták a rajzos ötleteiket, tanácstalanság még többeknél jelentkezett és néhányan utánozták is egymást, de ez megszokott az óvodás korú gyermekeknél.
Szívesen rajzoltak, színeztek, majd megbeszéltük, ki mi szeretne lenni és dicséretet is kaptak szép rajzaikért. Készült kép: rendőrökről, kommandósokról, balerináról, eladókról, fodrászról, mentősökről, doktor nénikről, focistákról, taxisokról és kamionsofőrökről.
Az egyik héten megkapták színezésre a boldogságvár képét és különös volt hallani tőlük, hogy többen is elmondták: nem ilyennek képzelték, mint ahogyan a képen látják. Lényeg: a boldogságvár (szerintük) szélesebb és sokkal nagyobb! Mivel boldogovis foglalkozás hetente van a nagycsoportosoknál, így minden témakört többször is, több oldalról is körbe tudjuk járni, fel tudjuk dolgozni. A mesét is ügyesen felelevenítették 1 hét múlva, mind a 4 óvodában. Emlékezetes történet volt a próbatételek és a megküzdés minden elemével.
Sokat játszottunk a hónapban, minden csoportban a „Pozitív gyermek vagyok” kártyajátékkal, szívesen hallgatják a megerősítő gondolatokat, kedves megállapításokat.
A közösségben a játéktevékenység nagyon fontos a kapcsolatok kialakítása, fenntartása, és az ütközések kezelése szempontjából.Együtt, a közös célokat kitűzve, a szerepeket kiosztva „játszanak össze”. Az ilyen játéktevékenység fejleszti a gyermek kooperációs- és konfliktuskezelési technikáit, amelyek megléte nagyban meghatározza a későbbi társas kapcsolataik minőségét.Szeretettel hallgatták és beszéltük meg a mesét, tallóztunk a segédanyagban kapott feladatok között.
A hònap elejèn kitűztünk egy cèlt: Sosem adjuk fel! Mindig lesznek cèlkitűzèseink, amelyeket sok munkàval elèrünk. A „Cèltalanul ” feladat segìtsègèvel ràjöttek a gyerekek, hogy bàr sokszor kilàtàstalan a helyzetünk, de megoldàst kell keresnünk. Sokat beszèlgettünk erről a tèmàròl, ès eldöntöttük, hogy jobb cèlokkal a vilàg!!!
A foglalkozások folyamán a gyerekek komoly célokat tűztek ki maguk elé. Bízom benne, hogy mindenki vágya megvalósul.
