A gyerekekkel még az iskola padjaiban kezdtük el az örömöket gyűjteni a kincsesládánkba. A mesét olvasva sok boldogság forrás eszükbe jutott. Az élet azonban kicsit megzavarta az oktatást, így máshogyan kellett megoldani. A gyerekekkel vettük a kihívást és odahaza megoldották a feladatot, online küldték a rajzaikról, írásaikról a képeket. Kicsi és nagy szívekre írták az örömüket, a tavaszról rajzoltak, festettek, alkottak képeket. Fotóval illusztrálták a krízishelyzetben való otthoni boldogságot. Így telt meg a mi KINCSESLÁDÁNK.
Boldogságóra Alapprogram
A gyerekekkel még az iskola padjaiban kezdtük el az örömöket gyűjteni a kincsesládánkba. A mesét olvasva sok boldogság forrás eszükbe jutott. Az élet azonban kicsit megzavarta az oktatást, így máshogyan kellett megoldani. A gyerekekkel vettük a kihívást és odahaza megoldották a feladatot, online küldték a rajzaikról, írásaikról a képeket. Kicsi és nagy szívekre írták az örömüket, a tavaszról rajzoltak, festettek, alkottak képeket. Fotóval illusztrálták a krízishelyzetben való otthoni boldogságot. Így telt meg a mi KINCSESLÁDÁNK.
Március az apró örömök hónapja. 2020 márciusában különösen fontos számunkra, hogy apró örömöket adjunk mások és önmagunk számára! Alapfokú Művészeti Iskolánk tanulói és dolgozói mesélnek szóban és dalban azokról a dolgokról, melyek fontosak nekik és örömet okoznak nekik a mindennapi életben. Hiányoztok!
A koronavírusnak „köszönhetően”, a megváltozott élethelyzetünk miatt, minden kompetenciánkat elővéve, minden gátlásunkat ledobva kellett megtervezni a mindennapokat, hogy ne sérüljön az eddigi sok-sok munkával, szeretettel, törődéssel kialakított jó kapcsolat a gyermekekkel és szüleikkel.
Az előző hétvégén feltettem egy videót, melyben elmondtam a szülőknek, hogyan szeretném átadni a gyerkőcöknek – a Boldogságprogram keretében – a Megbocsátás témakört.
Felvettem a Tündéri bocsánat című mesét, majd megosztottam velük a Harkály, zárt körű facebook csoportban, valamint a Viberen.
Ezt követően, közvetlen kolléganőmmel, beosztottuk a gyermekeket, hogy online is tudjunk velük beszélgetni. Nagyon izgalmas pillanatokat éltem meg. Beszélgettünk a mindennapokról, beszélgettünk a meséről. Megkérdeztem tőlük, hogy van-e néha veszekedés a tesókkal? és ha igen, akkor hogyan békülnek ki? Elhangzik-e a bocsánat vagy a puszi és az ölelés gyakoribb? Ha lenne egy varázspálcájuk, akkor mit tennének vele? Voltak vicces válaszok: „Apa kényszerít, hogy megöleljem a tesót!”, de voltak szívbe markoló válaszok is: „Szegényeknek ennivalót, pénzt varázsolnék, sőt befogadnám őket a saját házamba!”, „Szivárványt varázsolnék!”
Nagyon sok erőt és boldog pillanatot adott, hogy láthattam őket, és amit még fontosnak éreztem, hogy a szülőkkel is tudtam beszélgetni. Egy-két szülő hosszú-hosszú ideig mesélte, hogy miként élik meg ezt a helyzetet és jól esett nekik, hogy van, aki meghallgatja őket.
Készítettem egy vizuális videót, melyben „emberlánc” elkészítésének lépéseit mutattam és mondtam el. Volt gyermek, aki, miután megcsinálta, elküldte a fotót róla.
Tanítottam nekik egy mondókát, melyet elmondhatnak egymásnak, ha összevesznek. Elküldtem nekik Bagdi Bella Tükördal című számának a linkjét, hogy bármikor meghallgathassák és együtt énekelhessék a családjukkal.
Minden nap tettem fel folytatásos mesetörténetet, amire nagyon sok lájkot kaptam.
Az egyik kisfiú, a beszélgetésünk alatt azt mondta, hogy néha a rossz dolgok is jók. Egy kicsit én is ezt érzem, hisz bizonytalanságot szül a most kialakult helyzet, de vannak jó pillanatai: egy videó chatban dobott puszi, egy gitár szóló, mely csak nekem szól, sok-sok kép a plüssökről, egy profin megcsinált Minecraft Titanic, vagy egy üzenet:
„Jaj Judit néni! Ha tudnád Ádinak mekkora boldogság, hogy minden nap van mese. Este fut az ágyba sietve, tegnap azt mondta: „Anya jöhet az én drága Judit nénim meséje, annyira szeretem Őt, sőt imádom!” Gondoltam ezt megírom, hogy tudd milyen nagy érték, amit teszel. Ja és Ricsi is hallgatja a mesét, naná!! köszönjük és nagyon szeretünk!!! ”
A gyerekek a kialakult helyzet miatt az otthonléttel kapcsolatos boldogságperces rajzokat, alkotásokat, kreatívkodásokat küldtek nekem.
Csongrádi Batsányi János Gimnázium és Kollégium
Iskolánkban a március hónap az apró örömök jegyében telt el, így a 6.f osztályos diákjainkkal igyekeztünk azokra a fontos dolgokra, eseményekre, pillanatokra fókuszálni, amelyek aprónak tűnhetnek első látásra, ugyanakkor igazán nagy fontossággal bírnak életünkben.
Ebben a hónapban szükségünk is volt arra, hogy újra felfedezzük a címben megjelenő bölcsességet, hiszen ez a hónap egy kicsit felemásra sikerült. Az egész világot megrengető egészségügyi járvány csak elősegítette azt, hogy a hónap második felében igazán gyakorolhassuk a pozitív gondolkodást, valamint a már korábban is elsajátított megküzdési stratégiáinkat, így egyúttal az apró örömök fontosságát és felfedezését mind az online, digitális oktatásra való átállás kapcsán, mind az „új” otthoni környezetünkben és társas kapcsolatainkban egyaránt.
Mivel ezt a témát nem volt módunk személyesen, osztályfőnöki órán úgy előkészíteni, mint a korábbi hónapokban az éppen aktuális témát, ezért alkalmazkodva a megváltozott életkörülményekhez, azt kértem a diákjaimtól, hogy két héten át minden nap gyűjtsenek/rajzoljanak olyan apró örömöket egy A/4-es lapra, amelyek szebbé, jobbá tették a napjaikat és amely eseményeknek, dolgoknak igazán örülni tudtak. Ezzel a feladattal az volt a célom, hogy gyakoroljuk azoknak a dolgoknak, eseményeknek, történéseknek az újra felfedezését és helyén való értékelését, amelyek már-már természetesnek tűnnek a mindennapi életünkben.
Az osztály nagy része igazán lelkesen dolgozott és számos olyan fontos és meglepő dolgokat, gondolatokat gyűjtöttek össze, amelyek igazán jóleső érzéssel töltöttek el osztályfőnökként.
Válogatva a begyűjtött munkákból a következőket fogalmazták meg/rajzolták le a diákok: biciklizés, alvás, együtt töltött minőségi idő a családtagokkal, „bűvészcucc” megérkezése, napsütés és havazás, frizbizés anyával, fagyievés, filmnézés, rollerezés, kutyasétáltatás, focizás, ping-pongozás, beszélgetés (online módon/telefonon) a mamával, gyorsan elkészülni a házival, kellemes futás, kedvenc könyvek elolvasása, trambulin összeszerelése, anyáék helyett a „főnök” szerepének gyakorlása, testvérekkel pihenés, finom reggeli, ebéd, társasjátékozás, testvér megölelése, sétálás a szabadban, pizza sütése, kacsák és hörcsög etetése és altatása, új dolgok tanulása az online térben, kitűzött célok megvalósulása, horgászás……..
A sors „véletlene” folytán arra is volt lehetőségünk, hogy mindennapi köszönetünket, hálánkat is kifejezzük azoknak a dolgozóknak, akik nem maradhattak otthon és nem dolgozhattak „home office”-ban, így – csatlakozva egy országos felhíváshoz – piros szívecskéket készítettünk otthonainkban és kiragasztottuk ezeket az ablakokra, ajtókra.
Osztályfőnökként – látva, hogy mennyire talpraesettek a diákjaink és mennyire kitartók és támogatók a szülők – nekem az apró örömök hónapja a hatalmas örömök hónapjává változott, és szívből örültem annak, hogy a március hónapban megélt események, illetve az azokhoz való rugalmas és tudatos hozzáállás csak megerősítette azt, hogy az életben a kicsinek gondolt dolgok, események, élmények a legnagyobbak igazából! 🙂
