Az elmúlt időszak mindenki számára szokatlan és nehéz volt. Megváltozott az életünk. Személy szerint engem is megviselt, hogy nem a megszokott módon végezhettem a „munkámat”. Az idő elteltével egyre jobban éreztem a gyerekek hiányát és nagyon fontosnak tartottam, hogy a szülőkkel és a kis Napraforgókkal továbbra is kapcsolatban legyek. A pedagógiai munka nem tartozik azok közé a végzettségek közé, melyet az ember egyik percről a másikra abbahagy, felad. Sokszor gondolkodtam azon, kis óvodásaim hogyan töltik mindennapjaikat. Vajon hogyan tudnék segíteni személyes kapcsolat nélkül abban, hogy megkönnyítsem a családok életét?
Az elmúlt hetekben igyekeztem a „Napraforgók” zárt csoporton keresztül szakmai tanácsokkal, kreatív- és mozgásos tevékenységek feltöltésével, a gyermekek fejlődését elősegítő oldalak ajánlásával és személyes bejelentkezéssel tartani a kapcsolatot. Természetesen a Boldogságórák anyagát is felhasználtam: Bagdi Bella dalainak megosztása, Boldogságóra élő adásának ajánlása (zenés relaxáció kisgyermekeknek), Boldogságóra társasjáték elkészítése.
A bejegyzéseim megosztásakor nagyon fontosnak tartottam a személyes bejelentkezést (pl.: online mesélés minden nap, online ének-zene, online torna). Fontosnak tartottam, hogy a gyerekek időközönként lássanak/halljanak engem, és én is őket. Úgy gondolom, az emlékek felidézése (pl.: dalok feléneklése felvételre, amiket együtt tanultunk az óvodában, Bagdi Bella: Jól érzem magam című dala, melyre együtt ugráltunk, tavalyi Tojáskereső túra élményeinek megosztása felvételről), az összetartozás éreztetése (pl.: fotók és felvételek összegyűjtése a gyerekekről, a képekből fotóalbum és zenés videó film készítése, Húsvéti játék) a szakmai tanácsok (pl.: mozgásfejlesztéssel és gyurmázással kapcsolatos feltöltések) és az elengedhetetlen humor (pl.: Bolondok napja játék, „Mi a nyuszi neved?”, a bejegyzések közzétételekor vicces hozzászólások) segített mindenkit a jelen helyzet megélésében.
Sokan elkészítették az általam ajánlott tevékenységeket. Boldog voltam a visszajelzésektől, amiket a szülők küldtek nekem. Könnyet csalt a szemembe egy-egy fotó vagy felvétel a gyerekekről. Egymás után többször is megnéztem a képeket és az elkészített videó filmeket. A szülők köszönetet mondtak a feltöltött ajánlásaimért, és természetesen én is hálás voltam a közreműködésükért. Ezek jelentették számomra ebben a nehéz helyzetben az igazi „APRÓ ÖRÖMÖKET”!

A foglalkozásomat Bagdy Emőke ,, Napra forgó a napraforgó” relaxációs gyakorlatával indítottam. Majd egy jót táncoltunk Bagdy Emőke Imádok élni című dalára. ,, Boldog Dóra” meghívta a gyerekeket egy ,, örömködésre” Egy ,, varázsládából” minden gyerek kivehetett egy tárgyat. ( illatos jácint, labda, puha maci, mesekönyv, gumicukor, furulya, magnó… Megbeszéltük, hogy mire használhatjuk ezeket a tárgyakat, látjuk, halljuk, ízleljük, tapintjuk. A virágot megszagoltuk, a macit magunkhoz öleltük, elfurulyáztam egy tavaszi dalt, megkóstoltuk a gumicukrot, egy kedvenc zenéjükre körtáncot jártunk, megy a labda vándorútra játékot játszottunk. Ezzel a játèkkal a gyerekek megtapasztalhatták, hogy mennyi minden okozhat számukra a nap során örömöt. A foglalkozás végén egy nagy közös rajzot készítettünk a gyerekekkel. Erre a lapra minden gyerek rárajzolt egy dolgot, ami neki abban a pillanatban örömet okozna. A gyerekek fagyit, banánt, napocskát, esőt, plüss macit, kerékpárt hintát… rajzoltak. A kicsik felismerhették azt, hogy a nap apró pici örömökből épül fel.Nem kell nagy dolgokra gondolni ahhoz, hogy jól érezzük magunkat.