Az április hónapot teljes egészében otthon kellett tölteni a tanulóinknak.
A szülők szorgalmasan elvégzik a gyerekekkel a házi feladatokat. Külön öröm, hogy a testvérek is be tudnak kapcsolódni a közös munkába. A feladatokat örömmel veszik, a Bencus anyukája az alábbiakat írta:
„Erzsike néni nem hagyja, hogy unatkozzunk, és még élvezzük is!” Ők az egyik legszorgalmasabbak, – talán még családterápiának is beillik a közös foglalkozás?
Úgy érzem, hogy a lehetőségekhez képest minden családnak sikerült kialakítania az új napirendet. Vészhelyzetben minden energiánkat a probléma megoldására koncentráljuk, így kisebb-nagyobb kompromisszumok és lemondások árán az új feladattal is megbirkózik mindenki. Az egy évtizede tartó közösen átélt és megélt élmények, – amelyeket fotókon és videofelvételeken megörökítettünk -, most jó szolgálatot tesznek. Az összetartozás tudata erőt ad mindenkinek.
Az előző hetek tapasztalatai alapján testközelből érezhetjük ennek a kényszerhelyzetnek nem csak a hátrányait, hanem az előnyeit egyaránt. Mivel a boldogság üzenetére összpontosítunk, ezért a pozitívumokat gyűjtöttem csokorba:

– Az eddigieknél is jobban figyelünk egymásra
– A családtagok több időt tölthetnek együtt
– Csökken a családtagok túlhajszoltsága, nagyobb a lehetőség az elmélyülésre
– A digitalizáció adta lehetőségekkel tudatosabban élünk
– A szülők jobban megismerhetik a fejlesztés szépségeit és korlátait
– Egymást motiválhatják azzal, hogy képeket, felvételeket készítenek a napi tevékenységekről
– Nő a kreatívitásunk, új energiák szabadulnak fel, értékek erősödnek meg

A vírus alaposan kizökkentett bennünket a napi biztonságot adó, jó értelemben vett rutinból, de olyan utakat és lehetőségeket nyitott meg számunkra, amelyeket a megszokott helyzetben nem biztos, hogy felfedeztünk, átélhettünk volna.
Bízunk benne, hogy a rendkívüli időszak szigorú korlátozásai rövidesen enyhülnek, és a nehézségekből is profitálni tudunk! Jó egészséget és kitartást kívánok mindenkinek!

Ebben a hónapban az eredeti éves tervnek megfelelően a megbocsájtás témakörét dolgoztuk fel. Sok – sok belső élményüket osztottak meg folyamatosan a csoport előtt, ebből látható volt mindvégig, hogy nagyon sokat küzdenek ezzel a témakörrel önmagukban.
Mentálhigiénés pedagógusként mindenkor rendszeresen foglalkoztunk a tanulókat érintő különböző témakörökkel. Személyiségfejlődésük szempontjából fontosnak tartottam e témakörrel is kiemelten foglalkozni. Különösen a harag, düh, indulat, zaklatottság, mérgesség, stressz önmagunkra gyakorolt hatásának szempontjait vettük figyelembe.
Feladatként kértem, hogy írják le, mit éreztek a megbocsájtás után? Ilyen válaszok születtek: jó érzés lett utána bennem, könnyűnek éreztem magam, boldog lettem, örültem, jó, hogy újra közös programok lettek, békességem lett, nem volt tovább lelkiismeret furdalásom, addig, amíg nem rendeztük véglegesen, nyomást éreztem a szívemben.