A június hónap az újrakezdésről és ugyanakkor az összegzésről is szólt. Végre újra együtt volt a csoport egy része. Jól esett mindenkinek felidézni a korábban együtt töltött időszakot. A nyári születésnaposok ünneplése ihlette az összegzést, mozaikonként szedtük össze az elműlt év boldogságórás élményeit.
Számunkra is kihívás volt, amikor bevállaltuk, hogy 2,5-3 éves gyerekekkel megpróbáljuk feldolgozni az adott témaköröket. Merőben más felkészülést igényelt ilyen apróságokkal a megvalósítás, mint előző évben érett nagycsoportosokkal. Új meséket, játékokat, drámajátékokat kellett válogatnunk, kitalálnunk, hogy közel hozzuk hozzájuk a témaköröket és felszínre hozzuk azokat az érzelmeket, amiket meg kellett erősítenünk. Hihetetlen sikerélményeink voltak és bizony volt olyan témakör, ami még nagyon nehéznek bizonyult a gyerekek életkorából adódóan. De nem keseredtünk el, hiszen a mi csoportunk lesz az első az óvodánkban, aki három éven keresztül mélyíti ezt a „tudást” és évről évre egyre gazdagítja érzelmi intellligenciáját játékosan, varázslatosan.
A tanév során készült fényképeket nézegetve, majd „évszakfák” készítése közben elevenítettük fel , így évszakonként tagolva a közös élményeket. Ez jó visszajelzés volt számunkra, hogy melyik témakör mennyire ragadta meg a gyerekeket. A legkedvesebb témaköröket ( hála, megküzdési stratégiák) az udvari tevékenységbe is beépítettük. Udvari játékokból minden nap más akadálypályát építettünk és a karbantartó bácsinknak -akitől bármit kérhettünk egész évben- kertészkedéssel háláltuk meg a munkáját. A jutalom egy kis talicskás utaztatás volt…hála a háláért. Munkás, izgalmas, sikeres év volt…és igen…fenntartható a boldogság;)!