A Hála feldolgozását a „Napimádás” relaxációval kezdtük. Ezután gyertyát gyújtottunk, leültünk körben a szőnyegre, elcsendesedtünk, imára kulcsoltuk kezeinket, és elmondtunk néhány imát, és éneket (ez mindennapos tevékenység református intézmény lévén). Ebből kezdeményeztem a Boldogság foglalkozást:
– Kinek mondunk hálát imánkkal? (Istennek, Jézusnak a szerető családunkért, hogy finom ételeket ehetünk, hogy szép játékaink vannak, hogy oviba járhatunk…. mondták a gyerekek)
– Miért vagyunk hálásak a családunknak, barátainknak? (Hogy szeretnek, sok helyre elvisznek bennünket, hogy megsimogatnak, hogy játszanak velünk, hogy szép játékokat vásárolnak nekünk…. )
– Mit érzünk akkor, amikor azt mondjuk, hogy hálásak vagyunk? (Ez már nehéz kérdésnek bizonyult, és rá kellett vezetni őket arra, hogy belül milyen érzések vannak bennünk. Örömet, boldogságot, szeretetet érzünk.)
Ezután elbáboztam nekik a Maci bajban van című mesét. Nagyon tetszett nekik a bábokkal illusztrált mese története. Kézről kézre adtuk a bábokat, lehetett köszönni nekik, vagy beszélni hozzájuk.
Átbeszéltük, hogy Maci miért volt hálás Süninek? Mit érzett amikor megkerült az elveszettnek hitt ajándék? Mit érzett Nyuszi, mikor átvette a szülinapi ajándékát?
Te miért vagy hálás a csoportba járó gyerekeknek, felnőtteknek?
A beszélgetés után meghallgattuk (többször is) Bagdi Bella Szép nap ölelj át című dalát, majd a munkafüzet 5. oldalán található képek közül kiszínezték, ami nekik is van otthon, és örülnek neki, hálásak érte. Több héten keresztül beszélgettünk a témáról: Mi miért vagyunk hálásak?