A gyerekek örömmel végezték el a feladatot!
Boldogságóra Alapprogram
Októberben az optimizmus témát dolgoztuk fel. A foglalkozásokat relaxációval kezdtük majd el énekeltük többször a pozitív gyerek vagyok című dalt. A témát Szomorú Szilárdról és Boldog Blankáról való beszélgetéssel vezettük be. Elmeséltem a gyerekeknek Tódi Törpe varázsszemüvegének történetét, megtanultuk Tódi törpe Szebben látó mondókáját. Készítettünk varázsszemüvegeket, amiket felragasztottunk egy plakátra. Kiszíneztük az optimizmus jelét. Jó hangulatban teltek a foglalkozások.
Ebben a hónapban az optimista szemlélet kialakítására törekedtem. Sokat beszélgettünk arról, hogy hogyan kell pozitívan viselkedni, gondolkodni. Mi az ami jó nekünk és mi az ami nem. Hogy ezt elérjem a szomorú Szilárd és a „Boldog Blanka” síkbáb adott nekem segítséget. A téma feldolgozását a Tódi törpe varázsszemüvege című mesével kezdtem el, amit figyelmesen hallgattak végig. Utána varázsszemüveget készítettünk nagyon lelkesek voltak a gyerekek munka közben. A tükörjáték is nagyon kedvelt volt ebben a hónapban.
Álmos Vezér Gimnázium és Általános Iskola
A 9.b osztály optimista jelképekkel díszített pólói.
A második téma az optimizmus gyakorlása volt, melyet heti tervnek megfelelően valósítottam meg. Hétfőn a foglalkozást a kezdő relaxációval kezdtük: „irkafirka”. Ez rendkívül vonzó volt a gyermekeknek, a jókedv, a lazító hatás egyértelműen jelentkezett. A relaxáció után a már megismert boldogság mondóka következett. Felelevenítettük, hogy mit jelent a hála, megbeszéltük az ezzel kapcsolatos egyéni élményeiket. Ezek után áttértünk az optimizmusra. Mit is jelent számukra? „Mindenben lássuk meg a jót!” „Felhők mögött mindig süt a nap!” „A szél elfújja a felhőket!” „Ha elesünk, örüljünk annak, hogy csak lehorzsolódott, és nem tört el a lábunk!” „Örülök, hogy mozog a fogam, és kiesik, mert helyette új, csont fogam nő!” „Szeretek sírni, mert utána már nem vagyok annyira szomorú!” stb. Ezután következett a tükörjáték. Megbeszéltük ki miben ügyes, azt, hogy mindenki értékes! Nagyon változatosan fogalmazták meg a tükörben látottakat. Külön megható élmény volt, ahogy az egyik önbizalom hiányos kisfiú nézte magát csendben sokáig a tükörben. Bátorítottuk, biztattuk, erősítettük! Ez nagyon érdekes tapasztalat volt.Először többnyire külső jegyeket fogalmaztak meg, majd fokozatosan tértek át a gyermekek a belső tulajdonságokra! Az egyik kisgyermek a következőt mondta: „Szereti a sok anyajegyét, mert azt jelenti, hogy őt nagyon szereti az anyukája.” A másik azt mondta: „Azért szereti a szeplőit, mert ha mosolyog, a szeplői is mosolyognak!” Ezután következett a Szomorú Szilárd, és a Boldog Blanka játék. Ez is nagyon tetszett a gyermekeknek! Rengeteget nevettünk! A csapatjáték cinkosságot szült a gyermekek között, erősítette az összetartozást, a közös célt! A nap végén pedig kitettük a hatalmas, mosolygó hőlégballonunkat! Ennek a kosarában gyűjtöttük egész héten a legszebb rajzokat, üzeneteket, amit pénteken elküldtünk az „égbe”. Küldtük a sérült, újra repülni tanuló madaraknak, az angyalkáknak, a csillagoknak! Ezzel a nagy mosollyal zavartuk el a fellegeket, hogy újra süssön a nap! Kedden „Tódi törpe varázsszemüvege” című mesét hallgathatták meg a gyermekek, melyet egy bábbal kezdeményeztem. Tódi törpe egész héten a legkedvesebb játéka volt a gyermekeknek! A mesét mindennap pihenő idő előtt is meghallgathatták a gyermekek. Tódi varázsmondókáját minden gyermek megtanulta. „Van nekem egy szemüvegem…” Elkészítette mindenki a saját varázsszemüvegét, és a varázs mondókával együtt mindenki átélhette a csodát! Szerdán hallgattuk meg Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok című énekét. Imádták a gyerekek! Újra és újra kérték, vele együtt énekelve. Nagyon érdekes tapasztalat volt, hogy a gátlásos gyerekek, a zene lejátszó előtt, a szövegre koncentrálva hallgatták a zenét. A többiek báboztak közben Tódi törpével, és a visszahúzódó gyermekek is táncra perdültek! Csütörtökön újra kérték a zenét, közben a gyerekek színezték Tódi törpe házát, a többiek pedig újra táncra perdültek! Pénteken a gyerekek egy varázsgömbbe rajzolták a vágyaikat, azt, aminek a megvalósulásában reménykednek! A Boldogságvár második lépcsőfokára felragasztottuk az optimizmus jelét! Haza vitték a varázs szemüvegeket, hogy a családdal is átéljék a varázslat csodáját!
A vígjáték nem más, mint az optimizmus színpadi megjelenítése.
/Robin Williams/
A fenti idézet szellemében teltek az e havi boldogságórák. A munkafüzetben lévő feladatokon túl, ebben a hónapban egy projektfeladatot adtam a gyerekeknek. 4 csoportban dolgoztak a gyerekek és az volt a feladatuk, hogy készítsenek egy forgatókönyvet, amiben a főhős mindvégig optimista marad. Az egyik csoport egy család életét mutatta be, ahol az Optimista Kata beleszeret a Pesszimista Pistába és a házasságból megszületik Opszimista Bogi, aki sok sok kalandon megy keresztül, de végül minden akadályt legyőz.
Egy másik történet a Kutyaiskola lakóinak életet mutatja, ahol Lizi kutyának elsőre semmi se sikerül, de sose adja fel, így végül ő is sikeres lesz. Erről a történetről kisfilmet is sikerült készíteni. Fogadjátok szeretettel.
Csodás hónapot zárunk! 🙂
Relaxáltak, repültek a képzelet szárnyán, optimistán tekintettek a falujukra, iskolájukra a bárnai szuperhősök.
A gyerekek izgatottan és kíváncsian várták az első foglalkozást. Témája a hála gyakorlása volt. Az óra elején beszélgettünk a hála szó jelentéséről, kinek mi jut eszébe erről a szóról. Nagyon szép megnyilvánulásokat hallottam a gyerekektől, teljesen megnyíltak. Megállapítottuk azt is, hogy miért fontos a lelkünknek, közérzetünknek ha szívből tudunk hálát kifejezni. Ezután készítettünk egy hálaleltárt azokról a dolgokról, amiért az adott napon hálásak lehetnek. Ezt követte azoknak a számba vétele, hogy miért lehetünk nap mint nap hálásak szüleinknek, barátainknak, társainknak, tanítóimnak. Nagyon mélyről jövő, őszinte gondolatokat fogalmaztak meg a tanulók. Olykor meghatottság érzése is átjárta az osztályt, érzékenyen álltak a feladathoz. Fegyelmezési problémám a tanóra folyamán nem volt, teljes beleéléssel és nyugodt lelkülettel telt el a foglalkozás. A hála befőtt elkészítése után, nagy izgalommal írták össze miért is hálásak és megbeszéltük, hogy napi szinten bárki dobhat be gondolatokat, ha úgy érzik. Zenét hallgattunk, daloltunk, majd az óra lezárása a meditáció volt ami elrepítette a gyerekeket a szeretet, nyugalom, béke szigetére. Volt aki meghatódott azon, amit átélt ekkor.
Beszélgetéseink során kiderült, hogy sok minden iránt éreznek hálát a gyerekek, de szívük legmélyén szeretet és hála a családjukért van!
Landorhegyi Sportiskolai Általános Iskola
A tavaly elkészített hálafánk megújult: a szív alakú levelekre csoportunk minden tagja ismét megfogalmazta, ki iránt és miért érez most leginkább hálát.