Csoportom „bagolyszemmel” néztett be az osztályokba. Összegyűjtötték azokat a jó dolgokat, amiket az iskolában láthatnak. Egy kosárba „nevető faleveleket” raktak. Ráírták, mi az, ami megnevetteti őket.
Végül az osztály vázáját megtöltötték olyan pozitív szavakkal, amik a neveik kezdőbetűjével kezdődnek.
Jobb Veled a Világ!❤️
Boldogságóra Alapprogram
Foglalkozásunkat relaxációs gyakorlattal kezdtük, majd két csapatra osztottam a csoportot. A szomorúságot és vidámságot jelző arcocskát – jelet felváltva emeltem fel és ezzel elindult a játék. Nagyon ügyesen mutatta be mindkét csapat a testtartásával, mimikájával a vidámságot, szomorúságot, a végén sikerült mindenki arcára mosolyt varázsolni!
Örömmel hallgatták meg: Tódi törpe történetét! A mesét követően, megbeszéltük a mese ” tanulságát”! Elmondták saját élményeiket is! Ezt követően többször elismételtük a ” Van nekem egy szemüvegem” című verset, majd meghallgattuk a ” Pozitív gyerek vagyok ” c. éneket.
Következő alkalommal felelevenítettük és megbeszéltük , Tódi törpe történetét, majd a munkafüzet segítségével kiszínezték mindazt, amire képesek. Elismételtük a tanult verset is, majd felfedezték a kivágott szemüvegeket, s legnagyobb örömükre , különböző színű formákkal, szívecskével, virággal, tetszés szerint, ragasztással kidíszítették. Az elkészült szemüvegeket azonnal fel is vették, s így mondták el, mit látnak a mai napban derűsen, optimistán! Az első foglalkozás alkalmával nehezen értették meg, az optimista, /derűlátó/ szó jelentését! De a többszöri ismétlés, a sok sok példa alapján mára már megfogalmazódott bennük a szó a jelentése! A téma lezárásaként mindenki kiszínezte és felragasztotta a következő lépcsőfokra az optimizmus – vidám jelét!
Foglalkozásunkat relaxációs gyakorlattal kezdtük, majd két csapatra osztottam a csoportot. A szomorúságot és vidámságot jelző arcocskát – jelet felváltva emeltem fel és ezzel elindult a játék. Nagyon ügyesen mutatta be mindkét csapat a testtartásával, mimikájával a vidámságot, szomorúságot, a végén sikerült mindenki arcára mosolyt varázsolni!
Örömmel hallgatták meg: Tódi törpe történetét! A mesét követően, megbeszéltük a mese ” tanulságát”! Elmondták saját élményeiket is! Ezt követően többször elismételtük a ” Van nekem egy szemüvegem” című verset, majd meghallgattuk a ” Pozitív gyerek vagyok ” c. éneket.
Következő alkalommal felelevenítettük és megbeszéltük , Tódi törpe történetét, majd a munkafüzet segítségével kiszínezték mindazt, amire képesek. Elismételtük a tanult verset is, majd felfedezték a kivágott szemüvegeket, s legnagyobb örömükre , különböző színű formákkal, szívecskével, virággal, tetszés szerint, ragasztással kidíszítették. Az elkészült szemüvegeket azonnal fel is vették, s így mondták el, mit látnak a mai napban derűsen, optimistán! Az első foglalkozás alkalmával nehezen értették meg, az optimista, /derűlátó/ szó jelentését! De a többszöri ismétlés, a sok sok példa alapján mára már megfogalmazódott bennük a szó a jelentése! A téma lezárásaként mindenki kiszínezte és felragasztotta a következő lépcsőfokra az optimizmus – vidám jelét!
Maci csoport
Tépéses-ragasztásos technikával elkészítettük a csoport sólyom madarát, ami a mindent látó szemével fürkészi a gyerekek jó cselekedeteit. Kiragasztva a csoport falára, egész héten figyelemmel „kísérte a csoportunk életét. Minden nap összegyűjtöttük a beszélgetőkör alkalmával, miket látott aznap a sólymunk.
„Az Anna segített összeszedni a kiborult gesztenyét a Noelnek.”
„Kristóf segített öltözni nekem.”
„Áron segített elpakolni a játékot Zsófinak.”
A hét végére már nagyon ráéreztek, és figyelemmel tudták kísérni önmaguk és társaik jó cselekedeteit, és ösztönözték egymást.
Az optimizmus gyakorlása sok hasonlóságot mutat a háláéval.
Rajzoltunk a szomorú királykisasszony c. meséhez. Megpróbáltuk kitalálni , miért lehetett szomorú a király lánya, és kerestük a megoldást , mivel tudnánk megvigasztalni .Megtanultuk a Kecském kucorog kezdetű nyelvtörőt , közben igazán jól szórakoztunk.Készítettünk varázsgömböt , amelyben mindenki megláthatta ,milyen is lesz majd a jövőben. Készítettünk varázstükröt, amelybe valahányszor belenézünk , mindig a boldog arcképünket láthatjuk . Megtanultuk az optimizmus hónap dalát . Elmondhatom, hogy igazán tartalmasan töltöttük az októberi Boldogságórákat .
Az optimizmus gyakorlása sok hasonlóságot mutat a háláéval.
Rajzoltunk a szomorú királykisasszony c. meséhez. Megpróbáltuk kitalálni , miért lehetett szomorú a király lánya, és kerestük a megoldást , mivel tudnánk megvigasztalni .Megtanultuk a Kecském kucorog kezdetű nyelvtörőt , közben igazán jól szórakoztunk.Készítettünk varázsgömböt , amelyben mindenki megláthatta ,milyen is lesz majd a jövőben. Készítettünk varázstükröt, amelybe valahányszor belenézünk , mindig a boldog arcképünket láthatjuk . Megtanultuk az optimizmus hónap dalát . Elmondhatom, hogy igazán tartalmasan töltöttük az októberi Boldogságórákat .
Ebben a hónapban teljes egyetértés volt az osztályon belül, hogy melyik témát készítsük el. A választás a sólyomszem feladatra esett. Nagyon jól éreztük magunkat miközben a sólymot és az általa látott szép dolgokat készítettük. Sokat nevettünk a végén, mert a vélemények megoszlottak a sólyommal kapcsolatban. Volt aki szerint egy gesztenyére hasonlít, volt aki azt mondta, hogy egy dagi sirály :-).
Szerintem nagyon szép sólyom lett!!
Ebben a hónapban teljes egyetértés volt az osztályon belül, hogy melyik témát készítsük el. A választás a sólyomszem feladatra esett. Nagyon jól éreztük magunkat miközben a sólymot és az általa látott szép dolgokat készítettük. Sokat nevettünk a végén, mert a vélemények megoszlottak a sólyommal kapcsolatban. Volt aki szerint egy gesztenyére hasonlít, volt aki azt mondta, hogy egy dagi sirály :-).
Szerintem nagyon szép sólyom lett!!
Optimizmus beszámoló
Elérkezett az október, az optimizmus hónapja. A nagycsoportos gyermekeinkkel újra megtapasztalhattuk a boldogság foglalkozás pozitív hatásait.
Ráhangolódás képen közösen eljátszottuk az Együtt az Á, O, U hangokban! című játékot.
A gyakorlat után körben állva mozogtunk Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok dalára. A mostani nagycsoportos gyerekeim szeretnek táncolni, és/vagy mozogni egy-egy dalra, így ez a feladat nagyon tetszett nekik.
A témát Szomorú Szilárd és Boldog Blanka játékkal vezettem be. Csináltam egy forgatható táblát hozzá. 2 csapatban álltak a gyerekek, az egyik csapat szomorú arcot mutatott, a másik vidám arcot. A tábla mutatta, mikor melyik csapatnak kell vidámnak és szomorúnak lennie. A gyerekek nagyon szívesen grimaszoltak ebben a játékban.
Ez után elmeséltem Tódi törpe varázsszemüvegét és a mese közben elővettem a saját szebben látó szemüvegemet. A gyerekeket ez nagyon motiválta.
A mese után minden gyerek kapott egy üres farsangi szemüveget és megalkotta a saját szebben látó szemüvegét. Van, aki többet is készített. Rajzolgatás alatt még egyszer meghallgattuk Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok című dalát.
Az volt a meglepő számomra, hogy mindenki nagy örömmel rajzolgatta, színezte a szemüvegét és a végén el is hitte, hogy szebben fogja vele látni a világot.
E havi témában egy mese segítségét kértem a kitartásról és az optimizmusról.
-Történt egyszer, hogy a békák versenyt szerveztek egymás között, melynek célja a környék legmagasabb tornyának megmászása volt. A hír gyorsan elterjedt, így a verseny reggelén nagy tömeg gyűlt össze a toronynál, hogy megnézze a látványos megmérettetést és szurkoljon a békáknak.
Ahogy elindultak a békák a torony megmászására, a tömegből egy-egy mondat hallatszott ki:
„Túl magas ez a torony!”
„ Nem fog menni nekik!”
A békák lelkesen haladtak felfelé, de egy-egy közülük hamar feladta, látva a torony elképesztő magasságát. A többiek másztak tovább kitartóan, miközben a nézelődők tömegében egyre többen kezdtek hangot adni a kételyeiknek.
„Ez leküzdhetetlen magasság!”
„Lehetetlen, hogy bármelyikük is feljusson!”
Ahogy a békák egyre feljebb és feljebb jutottak, egyre többen fáradtak el közülük és adták fel a versenyt. Már csak néhányan haladtak tovább rendületlenül, a tömeg pedig már egy emberként sóhajtozott, hogy ezek a békák túl nagy feladatra vállalkoztak. Egyikük sem fog feljutni a torony tetejére. Az addig lelkesen kitartó békák már maguk sem hitték, hogy képesek rá, és egytől egyig kimerülve, csalódottan adták fel a versenyt.
Egyetlen béka kivételével. Ő rendületlenül haladt tovább és tovább, nem foglalkozva a károgó kishitűek tömegével, egészen addig, míg fel nem jutott a torony legtetejére. A nézelődők tömege teljesen el volt képedve, hogy mégis sikerült neki. Miután a béka megkapta a győzteseknek járó jutalmat, a köré gyűlt tömegből sokan kíváncsian kérdezősködtek, hogyan volt képes erre a hihetetlen teljesítményre. Senki sem képzelte, hogy meg tudja csinálni. Várták a választ, de a győztes béka csak nem felelt semmit, mintha nem is hallotta volna, hogy hozzá beszélnek. E
kkor derült ki, hogy valóban nem is hallotta – ugyanis süket volt.
