Milyen érzéssel érkeztél !

Beszámoló

Mesevár Óvoda és Bölcsőde, Törpike csoportjában megtartott Boldogság óráról Mendén, amelyen Az optimizmus témát dolgoztuk fel a gyerekekkkel

Foglalkozásunkat Bagdy Emőke relaxációs gyakorlataival indítottuk, ezután meghallgattuk Bagdi Bella: Pozitív gyerek vagyok c. dalát, amelyet lehulló levelekkel, tánclépésekkel kísértünk, és többször is megismételtünk.
A régi élményekre alapoztam, amikor „bokopogtatott” hozzánk a csoportba ismét „Boldog Blanka” és Szomorú Szilárd” .
Az ismerős bábokat használtam az elményszerzéshez, a közös játék megindításához.
A közös játék során, nagyon jó hangulatot teremtett, a két csapatra osztott csoport, ahol vagy vidámabbá próbáltuk tenni „Szomorú Szilárdékat”, vagy Szomorúvá szerettük volna „varázsolni” „Vidám Blankáékat”. Jó volt újra eljátszani a már ismert játékot, nagyon élvezték a csoport tagjai.
Sokat nevettünk, a kitalált grimaszokon, az elváltoztatott mimikákon, és azon, hogy melyik csapat volt az ügyesebb, leleményesebb.
A mesehallgatáshoz csengettyűvel hívtam a gyerekeket, és elmondtuk közösen a meseváró mondókánkat.
Az ismert mesét nagy örömmel hallgatták újra a gyerekek. A mesélés utáni beszélgetés során az is kiderült, hogy egészen más volt számukra fontos és lényeges a meséből, mint ezelőtt.
A mesét mindenki a maga készítette varázsszemüvegben hallgatta végig.
Szerettem volna lehetőséget biztosítani a mese mélyebb átélésére, ezért a mesét dramatizálással is eljátszottuk, közösen kiosztva a szerepeket. Nagyon lelkesek voltak a csoport tagjai, mindenkinek nagyon tetszett a mese, és boldogan játszotta szerepét.
A mese tevékenység megszervezésénél kiemelt szempontnak tartottam, hogy a kötetlen tevékenység mindenkihez szóljon, de ne legyen kötelező jellegű.
A mese bemutatását ezért úgy terveztem, hogy igyekeztem mindvégig fenntartani a tevékenységben résztvevők figyelmét, illetve bevonni a később csatlakozókat is.
Mesélés közben törekedtem arra, hogy a történet és a szereplők bemutatása érdekes, érzékletes legyen.
Nevelői szándékom szerint, a hangsúlyos, érthető beszéd, a mimika és gesztus mintaként szolgált a gyerekek számára, szókincsük bővítéséhez, kifejezőkészségük szebbé tételéhez.
A dramatizálás során a gyerekek szereplési kedvét, kifejezőkészségét sikerült sokoldalúan fejleszteni.
A tevékenyég sikerét a gyermekek aktív részvétele igazolta, az, hogy tetszett a meseválasztás, érdekes volt számukra a megjelenítés.
A tevékenység motivációja /a már ismert törpe báb bemutatása/ nagy érdeklődést váltott ki ismét a gyerekekből. A mesélés előtti játékok már ráhangolták a gyerekeket a mesehallgatásra.
Eredménynek tartom, hogy a csoportban a közösségi szellem, az együtt játszás jelen volt, segítették egymást, figyeltek egymásra.
A mesét türelemmel hallgatták a gyerekek, segítettek egymásnak a hű visszaadásra a mese dramatizálásakor, beleélték magukat a szerepükbe.
Az egész mesélést jó hangulat szőtte át, kíváncsian és örömmel játszották el a mesét, gyakorolták a helyes viselkedési szokásokat.
A mese után a nagyon lelkesen készítették el a csoport tagjai „értékeink fáját”valamint optimista tükörképüket és varázsgömbünkben kívánságaikat.
Tódi törpe házikójának színezésekor, képalakításukban megjelent a közösen átélt élmény.
Úgy érzem, sikeresen törekedtem arra, hogy kérdéseimmel, a közös beszélgetéssel fenntartsam a gyerekek érdeklődését, inspiráljam őket a további tevékenységekre.
A tevékenység minden mozzanatában választhattak, dönthettek arról, hogy mivel játszanának a legszívesebben.
A CD lemezről hallgatott zenével, zenei érzékük, ritmusérzékük fejlesztése mellett, a zenei kultúra megalapozása is célom volt.
Úgy gondolom, hogy olyan élményközpontú tevékenységet végeztünk a gyerekekkel, amelyben nagyban elősegítette azt, hogy kialakulhasson igényük a
Pozitív gondolkodásra, a pozitív látásmódra.
A mese sokoldalú rögzítésével, a sok kreatív ötlet megvalósításával az volt a célom, hogy a gyerekekben szereplési vágyuk kielégítése által, valamint a sokoldalú tevékenykedések által a pozitív beállítódás még jobban elmélyülhessen.