A gyerekek nagyon szorgalmasan készítették el a családfájukat! Természetesen volt, akinek segítettek a szülei!
Most, a Covid 19 miatt még nagyobb hatást gyakoroltak a gyerekek egymásra a beszélgetések alkalmával!
Boldogságóra Alapprogram
Városi Óvodák és Bölcsőde Tiszakécske
Szeptemberi témánk a hála gyakorlása volt. A foglalkozást Bagdi Emőke által kidolgozott relaxációs gyakorlattal kezdtük (Égig érő fa vagyok, megnövök mint a nagyok…), ezt követte: A hálafa című mese. Mese meghallgatása után megbeszéltük közösen a gyerekekkel hogy mit is jelent valójában a hála szó, miért is lehetünk hálásak. Ezt követően a gyerekek rajzaikban mutatták be ki miért hálás.
Jármi-Papos-Őr Általános Iskola Őri Bibó István Általános Iskolai Tagintézmény
Beszélgettünk az optimizmus elméleti hátteréről: értelmeztük az optimista és a pesszimista szó jelentése közti különbséget, konkrét iskolai példákkal alátámasztva. Beszélgettünk az osztályközösségről, a tanulmányi és viselkedésbéli helyzetről: a gyerekek is tapasztalják, átélik, hogy a kamaszkorba érve kicsit felfordul az életük, passzívvá, közömbössé, befelé fordulóvá válnak. Próbáltam pozitív példákat, eseteket elmesélni nekik, amiből erőt, motivációt meríthetnek.
Marcali Noszlopy Gáspár Általános és Alapfokú Művészeti Iskola
A foglalkozást azzal kezdtük, hogy mindenki elmondott egy jó hírt a társainak, ami a közelmúltban történt meg vele. Ezzel megteremtettük a pozitív hangulatot. Ezután eljátszottuk, hogyan üdvözölhetjük barátunkat, kedves ismerősünket. Ehhez nem használhattak szavakat a gyerekek, gesztusokkal, mimikával kellett megmutatni az üdvözlési formákat. Nagy nevetések, jó hangulat jellemezte a feladat megoldását. Ezután szintén gesztusokkal kellett különböző tevékenységeket bemutatni, amit a pedagógus súgott a gyerekeknek. Nem is volt egyszerű ezeket kitalálni. Az óra elérte célját, jó hangulatban, a társakkal közösen tudtunk pozitív érzelmeket megmutatni a többieknek.
Veszprémi Egry Úti Körzeti Óvoda
A társas kapcsolatok ápolása témán belül, a barátságra helyeztük a hangsúlyt. A foglalkozást relaxációval és Bagdi Bella „Boldog vagyok” című dalával kezdtük. Az ének meghallgatása, mozgásos játéka, jókedvre derítette a gyerekeket. Elmeséltem a sün történetét, aki arra vágyott, hogy megsimogassák. Közösen beszélgettünk arról, mit érezhet az, aki egyedül van, nem játszanak vele. A nagyok már ügyesen megfogalmazták, hogy szomorkodik, rosszkedvű. Miért fontosak a barátok? Egy 4 éves kislány szerint: „ha reggel elmegy az anyukánk és szomorúak vagyunk, az óvó néni megvigasztal és boldog szerencse, hogy itt vannak a barátok.” A legtöbb gyermek azért tartja fontosnak a barátokat, mert van kivel játszani és nincsenek egyedül az óvodában. A foglalkozás zárásaként elkészítettük a csoport barátságláncát. Mivel aznap voltak hiányzók, a gyerekek azt kérték, hagyjunk helyet a láncban. Ha újra jönnek majd, ők is odatehessék a jelüket.
A Boldogságórák egyik pedagógiai célja az, hogy megtanítsuk a gyerekeknek a társas kapcsolatok érzelmi hullámzásainak és viharainak kezelését. Fokozzuk a belső tartalékokat, a boldogságra való hajlamot fejlesszük.
November hónap a társas kapcsolatok ápolásáról szól.
Az egyik kedvenc hónapunk, mivel az együttműködés, a közös élmény ebben a témában erősödik fel leginkább.
A jelenlegi helyzetben talán fel is értékelődnek emberi kapcsolataink, melyeket jobban meg tudunk becsülni. A játékos feladatok, a mese, a megvalósított alkotások mind ezt a bizalmat, és együttműködést közvetítik a gyerekek felé.
Ráhangoló feladatként közös barátság fűzért készítettünk, majd egy közös képet alkottunk, amely az emberek közötti szoros kapcsolatot ábrázolja.
Beszélgetőkörben a témát körül járva érdekes történetek, családi –baráti szálakat fontunk össze.
A foglalkozás zárásaként a POZITIVITY társasjátékkal játszottunk.
A színes fonalakat elindítva, a tanulók mindig annak küldték tovább, akit kedvelnek, aki a barátjuk. Mivel csoportunkban sokféle társas kapcsolat kialakult a tanulók között a hálónk, igazán szerteágazó lett.
Az optimizmus látásmódjának kialakítását a mindennapi foglalkozásaink alkalmával többször is gyakoroltuk. Két héten keresztül a tökkel foglalkoztunk. A Boldogságóra program témáját remekül sikerült beillesztenem a projektembe.
Említenék néhány példát:
Tornaórán „hatalmas” tököket hordtunk szlalomozva egyik pontból a másikba. Az egyik kisfiú hitetlenül állt a játék talicska mögött, mondván „Nekem úgysem megy.”. Öröm volt hallani, ahogy a többiek biztatták és végül sikeresen végigment a pályán.
Egy másik alkalommal, tökmagokkal számoltunk egy általam készített társasjátékban. Az egyik kisfiú szomorúan nézett rám: „Én nem tudom ezt kiszámolni.” Említést tettem a Boldogságórán tanultakról és a gyermek kis segítséggel, megoldotta a feladatot.
Érdekes tapasztalat volt számomra a „Tükörjáték”. Természetesen elsőként én tartottam magam elé a tükröt és bemutattam a gyerekeknek, mit kell tenni. Csodálkozva tapasztaltam, hogy a legtöbb óvodásnak gondot jelentett ez a feladat, nincs elég önbizalmuk. Nehezen néztek rá saját tükörképükre és mondták el maguknak magukról jó tulajdonságaikat. A felsorolt pozitívumokat egy papírból kivágott falevélformára írtam és elkészítettük csoportunk értékfáját.
A vírus most megnehezíti a szülőkkel való kapcsolattartást, de véleményem szerint minden megoldható. Óvodánk bejárati ajtaja mellé a falra rögzítettem egy lapot, melyre ráírhatták azt a szót, ami az optimizmusról elsőként eszükbe jut. Míg várakoztak gyermekeikre, a kifüggesztett papírlap szépen megtelt. A szülőkkel együtt elkészítettük az optimizmus szófelhőjét. (Köszönöm az ötletet. )
Relaxációs gyakorlatot is végeztünk, Bezzeg Andrea meséjéről is beszélgettünk, Bagdi Bella csodás zenéje is gyakran szólt a csoportban, szépséges optimista szemüvegeink is elkészültek.
Úgy gondolom, napjainkban különösen szükségünk van egy ilyen optimista szemüvegre.
Köszönöm a témát!
Az iskola természetéből fakadóan természetes és mesterséges közösségeket teremt, ezek megtanítanak bizonyos viselkedésmintákat, amelyek máshol nem sajátíthatók el.A közösség megtartó erejű lehet a gyerekek számára, hiszen megvan benne a valahová tartozás érzése, a másik megértése és elfogadása. Megtanulható az alkalmazkodás, a lojalitás, ami fontos lehet a későbbi életükben.Jó magam vagyok a mintahordozó, értékközvetítő és normateremtő , meghatározó lehetek a gyerek életében. A társas kapcsolatoknál a gyerekeknek elsődlegesen a család, és a barátok jöhetnek szóba. A mostani vírushelyzetben, az is elszomorítja őket, hogy nem ölelhetik át egymást, maszkban beszélgethetnek egymással, stb.
Minden tanuló rendezett, szeretetteljes családból érkezik naponta az iskolába. Nagyon szeretik a szüleiket, és az elmondásuk szerint a testvéreikkel is még szorosabb lett a kapcsolat az online időszakban.
Az online időszakban nagyon hiányzott a másik, most sem érintkezhetünk konkrétan, de legalább naponta találkozhatunk, láthatjuk egymást, és reméljük ez sokáig így is marad!