A februári Boldogságórát relaxációs bemelegítő gyakorlatokkal indítottuk:
Napimádás
„Fújj-fújj, széllé változunk”
„Totyog a liba”
„Almát szedj, ügyesedj – szőlőt szedj, ügyesedj”
„Hervad a virágom – éled a virágom”
Ezt követően Bagdi Bella: Ellazulni jaj de jó című dalát hallgattuk és mozgássorokkal kísérve, jó hangulatban végeztük a gyakorlatokat.
Ezután egymást köszöntöttük a megszokott módon, azonban a köszöntő végét kiegészítettük:
„Örülök, hogy itt vagy, kezdődhet egy jó nap,
Köszöntelek Téged, erőt adunk Néked!”
Csörgődob kísérettel, név szerint sorban köszöntöttem a gyermekeket. A köszöntő végén minden gyermekkel közösen elénekeltük a „Szia Mindenki” dalt, amit nagy örömmel vártak, hiszen mindenki figyelte, mikor kerül sorra a neve.
Az óra témája a megküzdési stratégiák voltak. A fogalmat közösen értelmeztük:
„Mindenkinek vannak okos trükkjei arra, hogyan oldja meg a nehéz helyzeteket. Ezek a megküzdési trükkjeink.”
Beszéltünk arról, hogy ha valami elsőre nem sikerül – például egy vers megtanulása –, nem szabad feladni.
Önmagunk erősítésére pozitív megerősítő mondatokat fogalmaztunk meg:
– Koncentrálok.
– Lépésenként haladok.
– Nem adom fel.
– Nincs kapkodás.
– Holnap újra próbálom.
Papírszínház módszerrel dolgoztuk fel Az égig érő paszuly című mesét. A gyermekek szerint a történet tanulsága az volt, hogy a főhős bátran szembeszállt a nehézségekkel.
A mese után játékos feladat következett: a „boszi” csak akkor engedett ki bennünket, ha teljesítettük a próbáit. Például:
„A gyermekek egymás mögé sorakoztak terpeszállásban, majd az első gyermek a labdát a lábai között hátrafelé továbbította társának.”
Nyelvtörőkkel zártuk a boszi kívánságát.
Az óra végén elkészítettük a képzeletbeli „Puffin lekvárt”.
Minden gyermek beletette a saját eprét, jelképezve, hogy az ő ereje is része a közösségnek. Megbeszéltük, hogy ha ránézünk, eszünkbe jut: együtt erősek vagyunk.

Boldogságóra keretein belül ezen a héten a megküzdési stratégiákról beszélgettünk a gyerekekkel a heti témánkat bevonva.A téma feldolgozásában nagy segítséget nyújtott Bezzeg Andrea: Aranykulcs című meséje. Beszélgetőkör során a gyerekekkel beszélgettünk arról, hogy mik azok a dolgok amik őket negatívan érintette, vagy nehézséget okozott számukra. Miután a gyerekek elmondták ezek számukra ” rossz” dolgokat, azt a gyerekek által készített űrhajóval fellőttük az Űrbe, közben mondtuk a Beszállás dirr, durr mondókánkat. Miután minden negatív, nehézséget okozó dolgot fellőttünk az űrben, átbeszéltük, hogy hogyan is lehet ezeket a dolgokat megoldani. Nagyon jó történeteket hallhattunk és tanulhattak is a gyerekek egymástól.

A Boldogságóra Alapprogram havi témája a megküzdés gyakorlása volt, amelyet a Bogyó és Babóca csoportban játékos, élményközpontú formában dolgoztunk fel.
A hónapot beszélgetéssel indítottuk, ahol egyszerű, gyermekek számára is érthető módon idéztük fel Aaron Antonovsky folyó-metaforáját. Elképzeltük az életet egy folyóként, amely néha csendes és békés, máskor sodró és ijesztő. Megbeszéltük, hogy mindannyian beleeshetünk néha a „vízbe”, de megtanulhatunk úszni, segítséget kérni, és egymásnak mentőövet dobni. A gyerekek hamar megfogalmazták: a bátorság nem azt jelenti, hogy nem félünk, hanem azt, hogy próbálkozunk akkor is, ha valami nehéz.
Meghallgattuk a Bátorság, erősség dalt, valamint Bagdi Bella „Ellazulni, jaj de jó!” című dalát, és beszélgettünk arról is, hogy a stressz energiáját hogyan fordíthatjuk a javunkra. Kiemeltük, hogy a kihívások erősebbé tehetnek bennünket – ahogyan a Mulan mesében is elhangzik: „Az a virág, ami csapások idején virágzik, a legritkább és a legszebb.”
Bevezető kaland – az akadálypálya
Egy napon a gyermekek nem tudtak bemenni a csoportba: az ajtó előtt egy fekete kendőt találtak. A „boszorkány” akadályokat állított eléjük. A tornatermet erdővé varázsoltuk, ahol különböző próbák várták őket: egyensúlyozó járás a „patak” fölött, köveken átlépés, függőhídon való átkelés. A gyerekek kitartóan, egymást biztatva teljesítették a feladatokat. A célba érve „messzelátóval” megnézhették a csoportot, majd varázsszőnyegen tértek vissza. A játék során megtapasztalták, hogy a nehézségek leküzdhetők, ha figyelünk, próbálkozunk és segítjük egymást.
Megküzdési jelmezbál – farsangi hősök
A hónap kiemelkedő eseménye a farsang volt, amelyet a megküzdés témájához kapcsoltunk. A gyermekek büszkén mutatták be jelmezeiket, és igazi „hősként” vettek részt az ügyességi és szórakoztató játékokban.
A kihívások között szerepelt:
• „Etessük meg a bohócot!” – célbadobás
• „Bohókás kéz- és lábkaland” – koordinációs játék
• „Kócos tincsek, vidám percek” – fűzős ügyességi feladat
• „Bohócvadászat” (bowling)- szórakoztató játék
• „Farsangi falatozó kis bajnokok” – mályvacukor evő verseny
• „Segíts a bohócnak zsonglőrködni!” – ügyességi játék
• „Farsangi guruló forgatag”- ügyességi játék
• „Bohókás labdakígyó”- ügyességi játék
• „Eszem-iszom, dínom- dánom”
• Limbo- tánc
• „Csu-csu vá”- euritmia
• „Megy a gőzös”- tánc
• „Nem megyünk mi innen el”- euritmia
A kreatív tevékenységek során zsonglőrködő bohócokat színeztünk, kivágtuk és nyalókára ragasztottuk őket, így saját farsangi díszeket készítettünk.
Az erősségem jutalma – bárkiből lehet hős
Körben ülve beszélgettünk arról, hogy bárkiből lehet hős. Konkrét példákat hoztunk a csoportból: ki mikor volt bátor, segítőkész, kitartó. A gyerekek örömmel ismerték fel egymás erősségeit. Bevezettük az „erősség jutalmát” is: amikor valaki különösen bátran viselkedett vagy leküzdött egy nehézséget, jelképes elismerést kapott. Ez megerősítette bennük, hogy a mindennapi apró sikerek is hőstettek.
Zárás
A hónap során a gyermekek megtapasztalták, hogy a kihívások természetes részei az életnek, és megfelelő hozzáállással fejlődési lehetőséget jelentenek. A farsang végén együtt táncoltunk, ettünk, ittunk, felszabadultan ünnepeltünk. Nagyon jól szórakoztunk – egy vidám, közös emlék maradt számunkra ez az időszak, amelyben mindenki egy kicsit hőssé válhatott.

A februári hónapban a megküzdési stratégiák témáját dolgoztuk fel. Ehhez a témához a magyar népmesét, az Aranytulipán című történetet választottam, mert cselekménye jól szemlélteti a kitartás, a bátorság és a próbatételek során tanúsított helytállás jelentőségét.
A mesét nem élőszavas előadásmódban mutattam be, hanem az interneten talált diafilm-változat segítségével. Úgy gondoltam, hogy a vizuális élmény még inkább megragadja a gyermekek figyelmét és segíti a történet eseményeinek követését. A választásom helyesnek bizonyult, mert a gyermekek végig figyelmesen hallgatták, és a későbbiekben pontosan vissza tudták idézni a mese mozzanatait.
A foglalkozás elején beszélgettünk arról, mit jelent a „küzdelem”. A gyermekek elsősorban a küzdősportokra asszociáltak. Ez jó kiindulópontot adott ahhoz, hogy beszéljünk arról: az életben nemcsak sporthelyzetekben, hanem nehézségek, problémák esetén is „megküzdünk”. Számukra új felismerés volt, hogy ez a fogalom lelki helyzetekre is vonatkozik.
Eredeti tervem szerint a foglalkozás elején nyugtattam volna le a gyermekeket Bagdi Bella „Ellazulni jaj, de jó…” című dalára, végül azonban a tevékenység végére helyeztem át, tudatos lezárásként, relaxációs céllal. Ez a módosítás pedagógiailag indokoltnak bizonyult, mert a dramatikus játék után segítette a gyermekeket a megnyugvásban.
A mese felidézését követően felajánlottam a dramatizálás lehetőségét, amit nagy lelkesedéssel fogadtak. A lányok közül választottunk királykisasszonyt, a többiek udvarhölgyek lettek, míg a fiúk játszották végig a próbatételeket. A dramatikus elemeket tudatosan bővítettem fejlesztő feladatokkal.
Az első próbatételben a fiúk „halakat horgásztak”, amelyekhez számokkal jelölt találós kérdések tartoztak. Egyenként kellett megoldaniuk a feladatokat, ami erősítette az önállóságot és a bátorságot.
A második próba során a „hegy gyomrába” bújtak (asztalok alá), ahonnan egyenként jöttek elő, és számképeket, dominóképeket, illetve ujjal mutatott mennyiségeket kellett felismerniük. Itt tudatosan alkalmaztam differenciálást: a kisebbek 1–5-ig terjedő mennyiségekkel, a nagyobbak összetettebb számképekkel dolgoztak. Minden gyermek sikerélményhez jutott. A dramatikus környezet rendkívül motiválóan hatott, a „hegy gyomrába” való elbújást különösen élvezték.
A harmadik próbatétel bújócska jellegű volt: a királykisasszony és udvarhölgyei keresték meg az elbújt fiúkat. A végső megtalálás után a királykisasszony és a legügyesebb legény „összeházasodtak”, amit az „Elvesztettem zsebkendőmet…” kezdetű körjátékkal ünnepeltünk meg. A gyermekek felszabadultan, örömmel, egymást segítve vettek részt a játékban.
A foglalkozás végén relaxációs zenével és Bagdi Bella dalával zártunk, amely segített a lecsendesedésben.
Összességében a foglalkozást eredményesnek éltem meg. A gyermekeket öröm, nevetés, felszabadultság jellemezte. A dramatikus feldolgozás során aktívan, együttműködve, egymást segítve vettek részt a tevékenységekben. Úgy érzem, hogy a megküzdés fogalmát életkori szinten sikerült közelebb hozni hozzájuk, és a mese élményszerű feldolgozásával valódi tapasztalatot szerezhettek a kitartásról és a próbák leküzdéséről.