E hónapi témánál azt próbáltam megmutatni a gyerekeknek, hogy ugyanarról a helyzetről számtalan különféle történetet szőhetünk – de hogy milyen képekbe ill. milyen szemüvegen és milyen színben látjuk a környező valóságot, az aztán messzemenően meghatározza a hangulatunkat, a lépéseinket, a sorsunkat.Az hogy másként nézünk az adott nap elé vagy másképp gondolkodunk valamiről nem azt kérdezi, lehet-e vagy nem, nem is azt, hogy miért nem lehet, hanem azt: hogyan lehet. Ezt a szemléletet próbáltam a gyermekeknek átadni az optimizmus témában. A gyerekek másolással tanulnak, ezért fontos, hogy a pozitív életszemlélet, az optimizmus a mindennapjaitok része legyen. Mindennap átbeszéltük a nap pozitív történéseit. De gy nap során nem mindig csak pozitív élmények érnek bennünket, ezekre is hangsúlyt fektettem, hogy ezeket az érzéseket, dolgokat is megtudják osztani a gyerekek velem. Arra ösztönöztem őket, hogy az adott helyzet pozitív oldalát, keressük meg együtt, hogy hogyan lehetne mégis boldog élménnyé alakítani azt a dolgot ami esetleg szomorúságot okozott számára. Amikor a gyerekeket optimizmusra neveljük, valójában reális és felelősségvállaló gondolkodásra tanítjuk őket. Arra inspiráljuk őket, hogy megismerjék a saját gondolataikat és érzéseiket, kíváncsiak legyenek azokra, maguk alakítsák az életüket, és ne csupán elfogadják azt, ami velük történik.Milyen feltételeknek kell teljesülni, milyen segítséget tudunk igénybe venni, milyen erőforrásokra, segítségre támaszkodni valamilyen ötlet vagy terv megvalósításához.
Tódi törpe meséje a varázsszemüveggel annyira megragadta őket, hogy a hét folyamán többször is elővettünk napszemüveget, megnéztük, mennyivel másabbak a színek azon keresztül nézve.
Készítettünk varázsszemüvegeket, amit haza is vihettek, hogy otthon tovább kísérletezhessenek vele, elmeséljék, hogy mire használtuk és szüleik is másképp nézzenek az adott napra.