Terveztünk, képzelődtünk, majd jöttek a rajzok.
Boldogságóra Alapprogram
Merj álmodni! – ez volt a jelszava a hónap témájához kötődő beszélgetéseinknek. Érdekes volt látni, hogy az eleinte nehezen induló jövőképük hogyan alakult, formálódott az egyes álmok meghallgatása után. Mintha egymásból merítettek volna erőt a tervezéshez is. Ezek után a tablók elkészítése már könnyebben ment, és az alkotás közben tovább folytatták a jövőbeli terveikről, álmaikról szőtt csevegést.
A januári foglalkozáson beszélgetéssel indítottunk. Ki, mit szeretne elérni az életben? Mit kell tenni ahhoz, hogy ezt a célt elérhessed? Miután a gyerekek elmesélték, hogy milyen céljaink lehetnek, megbeszéltük, hogy milyen lépések, feladatok várnak ránk a cél eléréséhez. Fontosnak tartottam, hogy arról is szót ejtsünk, mit tehetünk, ha minden erőfeszítés ellenére sem sikerül elérni vágyainkat, álmainkat. Például, ha nem lehetek divattervező, varrhatok saját tervezésű ruhákat a családomnak, barátaimnak. Nem lehetek mestercukrász, akkor sütök a családomnak finomságokat. A beszélgetés után, mindenki lerajzolta, mit szeretne elérni.
A „bakancsos” feladatot úgy képzeltem el, már első olvasatra is, hogy egy valódi bakancsba tesszük bele a célokat. Kölcsönvettem a fiam 43-as bakancsát, és egész hónapban abban díszelegtek a célok! Most egy évre eltesszük ezeket egy befőttes üvegbe, majd jövőre megnézzük!
A célok kitűzése és elérése témát is egész héten dolgoztuk fel.
Fontos, hogy a gyermekek megértsék és átéljék azt az érzést, hogy a kitűzött célok eléréséhez vezető úton a befektetett „munka” nem hiábavaló. Mekkora örömet eredményez az, ha sikerül elérniük és jól elvégezniük a kitűzött feladatokat, illetve ha nem sikerül nem kell csüggedniük, mindig akad újrakezdés, egy másik lehetőség. Ezekhez a gondolatokhoz kapcsolódva Bezzeg Andrea Boldogvár meséjében a szegény legény János cselekedetei is megerősítette a gyermekekben, hogy mennyi erőfeszítés szükséges a távolabbi céljaink eléréséhez. Többször is kérték ezt a mesét, egyénileg bekapcsolódva idézték fel annak fő jeleneteit.
A Boldogságóra programmal párhuzamosan kidolgoztunk a csoportunkban egy ösztönző módszert, amely a „Boldogság háza” elnevezést kapta. Az ágyazós szekrény ajtajára készítettünk házakat, melyeket a Bogyó és Babóca meséből választottunk (a csoport kedvenc meséje) Ezekbe a házikókba minden gyermek „beköltözött”, van egy jellel ellátott ablaka. A gyerekek az ablakukba minden nap kapnak egy zöld –„boldog arcot” vagy egy piros-„szomorú arcot”. Természetesen a „zöld- boldog arc” megszerzése a cél, a nap folyamán. Ezt jó cselekedetekkel, a szabályok betartásával, egymáshoz való pozitív alkalmazkodással lehet kiérdemelni,- jól működik, nagy az ösztönző ereje. A hét elején azt tűztük ki célul, hogy minden nap mindenki „zöld arcot” kapjon.
A covid helyzet miatt a sütemény készítése nem tudott megvalósulni olyan módon, hogy egymást, ill. a szülőket vendégeljük meg, igy mi helyette a madaraknak kedveskedtünk finomságokkal, a gyerekkel együtt madárkalácsot készítettünk. Célunk volt gondoskodni a téli hidegben a velünk maradó kismadarakról.
Először is felidéztük, megnézegettük képen a telelő madarainkkal, megbeszéltük, miért is fontos élelmet biztosítani nekik ebben a hideg időben és ők ezt a kedvességet hogyan hálálják meg nekünk.
A madárkalács készítésekor közösen megbeszéltük milyen összetevőket használhatunk, mit szeretnek a madarak. Ugyanúgy összeállítottuk a „masszát” , mint amikor süteményt sütünk, és különböző sütiformákba rendezték a gyerekek. Amikor megdermedt a formákból kiszedve elhelyeztük a bokrokon, fákon, és közösen kívántuk nekik „Legyen mákod jövőre is!”.
Lőrincz Vanda rajzát csatolom, aki tanórai keretek közt balettozik az iskolában. Nagyon szereti és szeretné később is folytatni. A rajzának második felén egy lovon ül, mivel nem rég kezdett lovagolni és komolyan is gondolja. 🙂
A célok kitűzése és elérése című témát a tanári gondolatébresztés után a szokásos formában, beszélgető körben dolgoztuk fel az első órán. Véleményem szerint a tanulók jól megértették azt, hogy sikeres, kiegyensúlyozott életet csak úgy lehet élni, ha az ember előre tervez, bizonyos célokat megfogalmaz magának. Ugyanakkor a beszélgetésben az is jól előjött, hogy mindent nem lehet előre meghatározni, az élet nem egy számítógépes program. A kezdőbetűk játékkal folytattuk a foglalkozást, a gyerekek aktívan dolgoztak, majd a kártyák következtek. Nagyon ügyes megfejtések születtek, a legjobb megoldásokat, ötleteket, vágyakat az osztály előtt is elmondták az ötödikesek.
A második órában a 2 év múlva feladattal foglalkoztak a diákok, rajzos formában képzelték el két évvel későbbi életüket. A nem túl könnyű feladat szép megoldására csak a legügyesebb diákok voltak képesek. A záróköri megbeszélésre kevesebb idő jutott a tervezettnél.
A téma feldolgozása a hónap során több napon keresztül történt. Így lehetőségünk volt arra, hogy több oldalról megközelítve, alaposan körbejárva, megértsük a feladatot.
Bagdi Bella: Van nekem egy álmom kezdetű dalának első meghallgatása abban segített, hogy a gyerekek meg tudják fogalmazni céljaikat, és megértsék, hogy ha valamit szeretnének elérni, ahhoz tenniük is kell érte! A további meghallgatások során utánzó mozdulatokkal játszottuk el a dalt – másztunk… mentünk… átúsztuk a folyót, de az út legélvezetesebb része mégis csak a tánc volt. Persze az egyéni célok megfogalmazása így sem volt könnyű.
A „célbazokni” feladat mindenkit izgalommal töltött el. Kicsik és nagyok izgatottan álltak a célzó pontra és próbáltak a zsámolyba találni, újra meg újra, amíg nem sikerült.
Többször is elmeséltem Boldogvár meséjét. A mese előtt Boldog Dóra versét közösen mondtuk el.
Megemlékeztünk Micimackó születésnapjáról. Érdekes volt megtapasztalni, hogy van olyan kisgyermek a csoportban, aki még nem is hallott Micimackóról, míg mások boldogan sorolták barátai nevét, jellemző tulajdonságaikat. A gyerekek elhozhatták saját Micimackós könyvüket, melyből mindenki megismerhette történeteiket.
A hónap „legfinomabb” feladata mégis csak a Mákos-kevert elkészítése volt. A vírushelyzet miatt nem mehettünk el közösen vásárolni, de a recept és a hozzávalók végigbeszélése sok új ismerettel gazdagította a gyerekeket. Mindenki részt vett a sütemény elkészítésben, dolgozott a cél eléréséért: mért, adagolt, kevert. Jó volt látni, ahogy segítették egymást, tartották a tálat az egyre sűrűsödő massza keverésekor, hogy az ne csúszkáljon az asztalon. A tepsibe töltés után aztán mindenki megkóstolhatta, mit is készítettünk! A sütemény igazán jól sikerült, minden morzsája elfogyott, így a szülők kínálására nem is maradt. A gyerekek boldogan meséltek otthon óvodai élményeikről, ezt a szülői visszajelzésekből tudjuk. Így aki szerette volna, az másnap hazavihette a receptet, hogy otthon közösen, együtt, újra elkészíthessék azt, és elmondhassák: „Legyen mákod jövőre is!”
