Beszélgetőkörrel nyitottuk a hét témáját. Mindenki elmesélhette, mi okozott neki örömöt a hétvégén. Közös tornával – Kezeimet tornáztatom, mondókára – relaxáltunk. A téma feldolgozását segítette az Újra együtt című mese, amit a gyerekek nagy érdeklődéssel hallgattak. A hét csúcspontja egy közös kirándulás volt a Betekints völgybe, ahol a víz élölényeivel, környezetével ismerkedtünk. Gyermekeink közösségi szelleme, tartós figyelme, emlékezete, önértékelése, lelki egészsége fejlődött. Alkotóképességüket, fantáziájukat fejlesztette az Így látom a világot, ha boldog vagyok! rajzpályázaton való részvétel, melynek díjátadója a Boldogság világnapjára esett.
Két gyermekünk is oklevélben részesült.

A jelenben megtalálni a szépet, a jót, ami örömforrás lehet számunkra azt a képességet feltételezi, hogy a figyelmünket képesek vagyunk fókuszálni. Éppen ezért a hónap folyamán több, az érzékszerveinket élesítő, fejlesztő érzékelő játékot játszottunk a gyerekekkel, melyek hatására észrevehetik a környezetükben található apró csodákat is. A légzéstechnikák gyakorlásával szintén arra törekedtünk, hogy az elkalandozó figyelmünket a légzésünkhöz tereljük vissza. A tavasz, az ébredő természet, a maga csodáival rengeteg alkalmat teremtett, hogy felfedezzük a környezetünkben azokat a dolgokat, amelyek jóérzéssel, örömmel töltenek el minket. Bagdi Bella: Imádok élni című dala egyfajta életigenlést közvetített a gyermekek felé. A márciusi Boldogságóra program során olyan relaxációs gyakorlatot is végeztünk melynek során a gyerekek párba, egymást és magukat figyelve lélegeztek. Ez nemcsak a figyelmüket fókuszálta, hanem a társukra való odafigyelést, együttműködést is erősítette. Boldog Dóra invitálására Bezzeg Andrea: Újra együtt! című meséjét hallgathatták meg a gyerekek. Motivációként használtam ezt a következő mozzanathoz, melynek során tárgyak, eszközök képeit csoportosították a gyerekek a megfelelő érzékszervekhez. Örömládát töltöttünk meg öröm-tallérokkal, mely játék érdekes és motiváló feladat volt a gyermekek számára. Felidézték a séták, a beszélgetések során felfedezett, a megélt tapasztalatok során átélt örömforrásokat. Bár a gyerekek és még a felnőttek is nagy dolgokra vágynak, úgy érzem közelebb kerültünk ahhoz, hogy örülni tudjunk a sok-sok apró dolognak, ami hozzájárul boldogságunkhoz.

A Boldogságóra foglalkozást a Boldogság világnapján valósítottam meg, mely során a gyermekek végig érdeklődve, aktívan és örömmel kapcsolódtak be a tevékenységekbe. Már a reggeli érkezéskor boldogító üdvözléssel vártuk a gyermekeket, amely megalapozta a nap pozitív érzelmi hangulatát.
A tevékenységre való ráhangolódást a zenés szabad mozgás, majd a boldog mondóka ismétlése segítette, amely oldott, biztonságos légkört teremtett a csoportban. Az „Örömvirág a szívemben” relaxáció során a gyermekek megnyugodtak, figyelmük összpontosult, és érzelmileg is ráhangolódtak a foglalkozás témájára.
A boldog helyzeteket ábrázoló képek megtekintése során a gyermekek örömmel választottak, és a katicabogarak „röptetésével” kifejezték saját élményeiket. Többen meg is fogalmazták, miért esett választásuk az adott képre, ami azt mutatta, hogy képesek saját öröm élményeik tudatosítására és megosztására.
Az érzelmi játék során a szomorú és vidám állapotok eljátszása nagy élményt jelentett számukra. Majd az öleléssel, pacsival és kézfogással történő „örömátadás” során jól megfigyelhető volt, hogy a gyermekek egyre felszabadultabban vettek részt a játékban. A visszahúzódóbb gyermekek is bekapcsolódtak, és láthatóan örömmel élték meg, hogy ők is képesek társaik hangulatát pozitív irányba befolyásolni.
A „vándorló szívecske” játék különösen megható és értékes része volt a foglalkozásnak. A gyermekek egyre bátrabban fogalmaztak meg pozitív üzeneteket egymás felé („Azért szeretem, mert…”, „Azért vagyok boldog vele, mert…”). A tevékenység során erősödött az egymás iránti elfogadás, a pozitív énkép és a közösségi kapcsolatok minősége.
A „Varázsbonbon” című mese bábozása, azért volt különleges, mert a dajka nénimmel közösen játszottuk el a gyermekek számára, mely segítette az érzelmi bevonódást. Nemcsak a gyermekek számára, hanem számunkra is nagy élményt jelentett a közös mesélés.A dramatikus elemek hatására a gyermekek aktívan követték a történetet, és a mese üzenetét – az apró örömök jelentőségét – jól megértették. A beszélgetés során többen saját példákat is hoztak, ami az élmények belsővé válását jelezte.
Az udvaron megvalósuló közös boldogságtánc az egész óvodai közösséget megmozgatta. A gyermekek felszabadultan, örömmel vettek részt benne, miközben erőteljesen megélték az összetartozás élményét. A küldetésjáték során aktívan együttműködtek, segítették egymást, és közösen dolgoztak a cél eléréséért. A varázsbonbon megtalálása nagy örömöt váltott ki, a közös sikerélmény jól érzékelhetően erősítette a csoportkohéziót.
Különösen nagy élményt jelentett a gyermekek számára, hogy a Boldogság Világnapján részt vehettek a Boldogságórán is. A nap eseményei így még emlékezetesebbé váltak számukra, és valóban egy igazán „boldogságos” napként élhették meg az együtt töltött időt.
Összességében a foglalkozás élményszerűen segítette a gyermekeket abban, hogy felismerjék és értékeljék a mindennapok apró örömeit. Fejlődött érzelmi tudatosságuk, empátiájuk, együttműködésük és önkifejezésük. A pozitív érzelmek megélése és megosztása hozzájárult a biztonságos, elfogadó közösségi légkör kialakulásához.

Hétfő reggel a gyerekekkel levelet találtunk a csoport öltözőjében, amelyben azt írta Boldog Vár Királya, hogy a legkisebb fia eljátszotta a Boldog vár kulcsát, és a Kölcsön Csenő Manók elvitték (mert nem volt a helyén), de ha kiálljuk a 7 próbát, visszaszerezhetjük
A feladatok:
1.) A kölcsöncsenő manók királyának lánya elszakította a nyakláncát. Újra kell azt fűzni és minden gyöngyszemhez egy apró örömöt kell felsorolni!
2.) Rajzolja le mindenki magát, milyen, amikor boldog, készítsetek belőle tablót az öltözőben. A szülők írják rá, miért szeretnek a gyerekeik óvodába járni.
3.) Akik jó kedvűek, készítsenek boldog fényképet magukról (szülőkkel)!
4.) Gyűjtsenek apró örömöket (a szülők írják fel, éppen miért van jó kedvük)
5.) Készítsenek bocsánat-virágot (társaknak, vagy szülőknek) és adják is át!
6.) Űzzék el a „Hiszti-manót”!
7.) Öltözzenek pirosba!
A gyerekek elvállalták, hogy kiállják a próbákat, visszaszerzik a vár kulcsát! Szüleiket is bevonták a játékba. A rajzok gyorsan készültek a gyerekekről és szüleik egy-egy napocskára írták rá, miért szeretnek gyerekeik az óvodába járni. (Írták a Boldogságórákat, a sok játékot, pajtásokat, sok jó programot…) Berendeztünk egy boldogság-sarkot, ahol lehetett fényképezkedni illetve kedvességtáblákról bókokat, jó tulajdonságokat, pozitív gondolatokat és szeretetajándékokat választhattak. Egymás után készültek a képek, nem csak szülők, kollégák is bekapcsolódtak.
Főleg a lányok vállalkoztak a gyöngysor újrafűzésére, de az apró örömök gyűjtésébe a fiúk is örömmel kapcsolódtak be. A szülők segítségét is kértük, egy-egy csillag forma papírra írták föl reggel, érkezéskor, mi történt velük, ami örömet okozott (kicsit tovább alhatott, kutyája pacsit adott, a férje kávét főzött, gyerekétől nagy ölelést kapott) és a csoport bejáratánál álló tündér ruhájára ragasztották. Kollégák is bekapcsolódtak az örömök gyűjtésébe, hogy biztosan vissza tudjuk szerezni a kulcsot.
Gombokból mindenki ragasztott „bocsánatvirágot” és átadta annak, akit valamivel megbántott (pajtásának, szüleinek) Egész héten szorgoskodtunk.
A hiszti manót elűztük az Irgum-burgum mérgeskedem kezdetű verssel és a csillag-légzéssel.
Pénteken mindenki piros felsőt vett fel és mikor az udvarról visszaértünk, ott volt a kulcs a szőnyegen! Bagdi Bella: Boldog vagyok című dalára boldog táncot jártunk, kézről kézre adva a kulcsot.
Most már valamennyien bejuthatunk a várba! Örömteli hetünk volt, szülők és gyerekek aktívan vettek részt benne! Annyi kisebb-nagyobb örömet gyűjtöttünk, hogy mindannyian boldogok lehetünk!

A hónap témája: Apró örömök élvezete.
A téma célja:
• A gyerekek észrevegyék a mindennapi apró örömöket
• Biztonságérzet és közösségi élmény növelése
• Pozitív érzelmek erősítése
• Egyszerű önkifejezés (szóval, mozdulattal, rajzzal)
Pillangó csoport:
A tevékenységet beszélgetőkörrel kezdték. Majd megbeszélték közösen, hogy kit mi tesz boldoggá. A tevékenység célja az öröm felismerése. Mindenki kapott egy szív formát, amiben lerajzolhatták, aminek a legjobban örülnek.
Katica csoport:
A foglalkozást egy közös relaxációs feladattal kezdtük. A gyerekek elképzelhették, ahogy a nap melege átjárja őket, nyugalmat és jókedvet árasztva. Kollektívan készítettek egy napocskát. A nap sugaraiba pedig óvó néni segítségével belekerültek különböző gondolatok, amit a gyerekek fogalmaztak meg.
Mókus csoport:
A mókus csoport elment sétálni, hogy észrevegyék a környezetben az apró örömöket. Séta során közösen megbeszélték, hogy ki mit lát, ami számára szép, például virág, virágzó fa stb. A téma lezárásaként lerajzolhatták, hogy ki minek örül a legjobban.
Maci csoport:
A csoport közösen készített egy nagy akváriumot, benne sok-sok hallal és miden mással, a gyerekek elmondták óvó néninek az örömüket, majd a kis gondolataik bekerültek az akváriumba. A téma lezárásaként „Mi volt ma a legjobb” -kört játszottak, elmondhatták a gyerekek, hogy miért voltak a leghálásabbak.
Süni Csoport:
A foglalkozást egy játékkal indította óvó néni. „Kedves labda” -akinek dobjuk, mondunk neki valami kedveset (egyszerűen: szeretlek, jó barát stb.) A gyerekek kaptak vízcseppeket, amiben óvó néni segítségével megfogalmazták, hogy ki minek örül a legjobban. A téma lezárásaként együtt elénekelték „Ha jó a kedved, tapsolj egy nagyot!”.