A ráhangolódáshoz a hónap dalát improvizált mozgással kísérték a gyerekek.
Játékok:
1.Hangfolyosó
A gyerekek két soros vonalban állnak egymással szemben, hangszerrel a kezükben.Egy gyermeknek kell bekötött szemmel végig menni ezen a folyosón úgy, hogy a megszólaltatott hangszerek segítik a tájékozódásban. Akiket már elkerült, maga mögött hagyott, ők elcsendesednek.
2. Találd ki!
A gyerekek félkörben ülnek a szőnyegen. Mit teszel, ha pl. a társad nem éri el a polcon az óhajtott játékot, vagy elesett az udvaron? Néma játékkal kell eljátszani, a többieknek pedig ki kell találniuk, mire gondolt. Egy „problémára”több megoldás is lehet.
Közös karácsony előtti „nagy”rendrakást is csaptunk, ezúttal talán jobban odafigyelve az alaposságra.
A szülőknek saját készítésű ajándékkal kedveskedtek a gyerekek. Papírból, különféle díszítésekkel, szalagokkal szalvétatartót alkottak, melyet nagy örömmel vittek haza.
Boldogságóra Alapprogram
Gödöllői Petőfi Sándor Általános Iskola
Célanyó
Leonardo da Vinci idézetének és a Pennsylvaniai Egyetem két kutatójának kísérletei értelmezése után a Kezdőbetűk elnevezésű feladattal folytattuk foglalkozásunkat, mi szerint a keresztnevük betűivel kellett olyan szavakat alkotni, amit el szeretnének érni ebben az évben. Általában a jobb tanulmányi eredmény elérését tűzték célul, de szerepelt a rokonokkal való találkozás és utazás, nyaralás is. A „Két favágó” történetének befejezése után csoportokban beszélték meg, mely eredményeikre a legbüszkébbek, majd a szónokok elmesélté az osztálynak is. A következő feladat szerint le kellett rajzolniuk mik lennének, ha kincsek lehetnének. Csoportokban beszélgettek tovább, amiket ők alakíthattak ki úgy, hogy nem számított a létszám, csak az, hogy kivel szeretnék megosztani a táblára írt kérdéseket. (Ki tudna rólam? Kinek mutatnám még meg magam? Milyen messze vagyok most ettől a kincstől, amit lerajzoltam?) Így lett 3×2 fős egy négy fős és egy öt fős csoport. A csoportmunka után, aki akarta elmondhatta az osztálynak is. Volt aki üres kincsesláda lenne, hogy meglepődjenek, ha belenéznek. Az egyik fiú 3 számítógépet rajzolt magáról, majd elmesélte, hogy PC-fejlesztő szeretne lenni. A rózsakvarccal magát ábrázoló kislány azt a magyarázatot fűzte rajzához, hogy szeretné, ha gyönyörködnének benne. A többmillió dolláros bankjegyet azért rajzolta valaki, hogy megvehesse és jobbá tehesse az egész világot. Az orchidea a kedvenc virága annak a gyermeknek, aki azért lenne orchidea, ha kincs lehetne, hogy akkor minden nap rácsodálkozna anyukája, ugyanúgy, mint a virágra amikor az bimbózik és virágot hoz. Matematikai képlet lenne az egyik tanuló, mert matamatika tudós szeretne lenne, felfedezni dolgokat és Nobel-díjassá válni. Érdekes volt őket hallgatni. Ezután megfogalmazták, mit írnának az osztály közös céljának erre a tanévre. Célapóról Célanyóra változtatták a címzettet, mivel nekem adnák oda.
A következő foglalkozáson filmeket néztünk meg az álmokról és a barátságról:
Bella aktuális dala után most is zárókörrel fejeztük be foglalkozásainkat.
December hónap bővelkedett jó cselekedetekben. Óvodásaimmal lelkesen készülődtünk a téli ünnepekre. Különösen ügyeltem arra, hogy ne vesszen el ennek az időszaknak a varázsa! Megbeszéltük a gyerekekkel, hogy mi énekekkel, versekkel és két ügyes kezünkkel tudunk jót cselekedni, szeretetet adni a Mikulásnak, a Jézuskának és a Szülőknek, Nagyszülőknek. Dalokkal vártuk a Télapót, aki az idei évben a csoportszoba ablakain át köszöntötte a gyerekeket, ajándékait pedig az öltözőszobában hagyta. Megható volt látni, ahogy a gyerekek az üvegen keresztül integettek a Nagyszakállúnak. Hagyományos karácsonyi műsorral is készültünk a szülőknek, melyet rendhagyó módon, online formában továbbítottunk a családoknak. A kreativitás is nagy szerepet kapott mindennapjainkban: csoportunkat ünnepi díszbe öltöztettük, folyosónk faliújságjára is sok szép alkotás került, a gyerekek pedig egyedi ajándékokkal lepték meg szüleiket.
Természetesen a Boldogságórára kitűzött feladatainkat is megvalósítottuk. Gyakran szóltak Bagdi Bella dalai, Bezzeg Andrea meséjét is meghallgattuk. Nagy sikert aratott a szülők körében egy felvétel, ahol két kislány anya-lánya szerepben csodálatosan megoldotta a következő szituációs játékot: „Anya fáradtan jön haza a munkából és rengeteg a munkája. Mondd el, miben tudsz neki segíteni?” Öröm volt nézni és hallgatni a két gyermek párbeszédét. A csoportszobánk falán szívecskéket helyeztem el, minden kis óvodásomnak egy darabot: „Ragassz a társad szívébe egy hópelyhet, ha valami jót cselekszel vele!” Az idő elteltével szépen sokasodtak a hópelyhek. A gyerekek nagyon élvezték ezt a feladatot, szemmel láthatóan jobban odafigyeltek egymásra, segítették egymást.
Hosszú heteken át, betegség miatt hiányzott egy kislány. Elsétáltunk lakhelye felé és integetéssel, puszik küldésével adtuk tudtára, hogy sokat gondolunk rá és gyors gyógyulást kívántunk neki. Saját készítésű ajándékot is vittünk – egy rajzokkal díszített papírtáskát -, melyet megtöltöttünk gyümölccsel. Kis betegünket hatalmas boldogsággal töltötte el ez a kedves gesztus.
Egyik reggel izgatottan lépett be a csoportszobába Noémi, háta mögött egy dobozban takargatott valamit. Minden kis társának saját kezűleg készített karácsonyi ajándékot. A gyerekek örömmel fogadták Nono meglepetését.
Kolléganőm pedig a karácsonyfa ágai közé rejtette el apró, személyes, vicces ajándékát, mely igazi meglepetés volt számunkra. Egy hatalmas öleléssel megköszöntük egymásnak az elmúlt időszak segítőkész, együttműködő munkáját.
Boldog voltam, hogy a jelen körülmények között (gondolok itt a vírusos időszakra) is sikerült meghitten együtt tölteni az ünnepeket. Büszke vagyok remek kolléganőimre és csoportomra, továbbá, hogy részese lehettem a fent leírt pillanatoknak, jó cselekedeteknek.
A gyerekek most ötödikesek,. Megbeszélve a havi témát, elmondtam a választható feladatokat. Egyértelműen az elsőt választották a Két év múlva… Közösen megbeszéltük mit szeretnének, hogyan kikkel lenni. Egy rajzba tették bele , négy felé osztva a lapot, amit mindannyian szeretnének:
Hetedikesek lenni, szabadnak lenni, játszani, szórakozni bárhol, az utcán is ,maszk nélkül, egészségesen, jó kedvűen! Végre lehessen sportolni nyíltan, versenyszerűen,mindenki a kedvenc sportjában, lehessen kirándulni, egyszerűen “szabadnak lenni”!
A célkitűzés fontos. A személyiségfejlesztés terén bármiről is beszélünk, közvetlenül vagy közvetve mindig kapcsolódunk a célokhoz. A célok akkor kapnak erőt, amikor valamilyen formában megjelenítjük azokat. Ezúttal a legegyszerűbb formáról van szó. Megbeszéltük a gyerekekkel a hónap témáját, felsorolták kinek milyen céljai vannak. Egy év múlva negyedikesek lesznek. Nem szeretnék a vírust, a maszk viselését, a félelmet, az aggódást, a nem találkozást. Meg szeretnék ölelni egymást, együtt találkozni nap, mint nap, jó tanulók lenni, békében, boldogságban, szeretetben élni!
Ezek után rajzoltunk egy nagy bakancsot ,és én a céljaikat elhelyeztem a bakancs köré, majd elzártuk. Egy év múlva, 2022. januárban elővesszük, és megnézzük, melyek teljesültek. Én bízom benne, mind, mert megérdemlik, megérdemeljük!
A mai nap az Optimizmust ismertettem meg a kis Vackor csoportban. Reflexiós gyakorlattal kezdtünk, ahol képzeletbeli napraforgók voltunk, jobbra- balra forogtunk. Megbeszéltük hogy mit jelent maga az a szó, hogy Optimizmus. Meghallgattuk Bella „Pozitív gyerek vagyok” című dalát, majd játékkal folytattuk, ” Nevető kockák” címmel. Nagyon sok kedves, aranyos vicces dolgot mondtak egymásnak. Pl: „Engem azzal nevettetsz meg, hogy vicces dolgokat mondasz nekem játék közben. ” Meséltem nekik Tódi törpe varázs szemüvegéről. Megtanultuk a varázs mondókát. Megértették azt hogy szemüveg nélkül is lehet boldogan látni a világot. Meg rajzolták optimista tükör képüket, és kiszínezték az optimizmus jelét is. Végül kérésükre kétszer is meghallgathatták Bella dalát, melyet ugrálva hangosan énekeltek. Pozitív gyerekek voltak! 🙂
Gyöngyösi Kálváriaparti Sport -és Általános Iskola
Örömmel fogadták a gyerekek az általam bevitt feladatlapot. Az év első osztályfőnöki óráján Én és az új év címmel válaszoltak a feltett kérdésekre! Bátran vállalták a véleményüket.
Marcali Noszlopy Gáspár Általános és Alapfokú Művészeti Iskola
A kisdiákok az adventi készülődés időszakában meglepetéssel készültek a családtagjaiknak.
Marcali Noszlopy Gáspár Általános és Alapfokú Művészeti Iskola
A tanulók ezen a foglalkozáson szabadon választhattak játékokat. A csoportok megtanulták, hogy hogyan kell szabályok keretei között, alkalmazkodva egymáshoz, önfeledten játszani.
Csemeteliget Napközi Otthonos Óvoda és Mini Bolcsöde, Sződliget
Ebben a hónapban a boldogító jó cselekedetek témakörét dolgoztuk fel a gyerekekkel. Az óvodában és a családban is rengeteg olyan lehetőség akad, ahol a gyerekek megmutathatják segítőkészségüket. Ezt szerettük volna erősíteni a gyerekekben – hogy megérezzék milyen jó érzés adni és segíteni másoknak. Természetesen ezt elősegítette a mikulás közeledte is, a gyerekek nagy része a legjobb “oldalát” szerette volna megmutatni a mikulásnak is. 🙂
“Mikulás Csengője” – A gyerekek levelet kaptak a Mikulástól, melyben azt üzente a gyerekekenek, hogy karácsonyig itt hagyja kölcsönbe nálunk a csengőjét. Aki valami jót cselekszik a társaival, az megcsengetheti , így a Mikulás akkor is fogja hallani, mennyi jó történik nálunk, amikor már hazaért.
“A jószívűség szigete” – Elutaztunk egy igazán különleges szigetre – A jószívűség szigetére. Ezen a szigeten érdekes növények nőnek, hiszen csak simogatással, jó szóval lehet őket növekedésre bírni. Párokat alkottunk, egyikőjük lehetett a kertész aki neveli a virágot, másik pedig a virág, aki növekedni szeretne. A kertészek mindent megtettek annak érdekében, hogy a virágok megnőjenek – megöntözték őket, majd simogatással segítették őket felnőni. Miután elültettük mindegyik virágot, észrevettük, hogy milyen sok kis sziget van körülöttünk. Mindenki elindult felfedezni egyet, és ha talált magának egy szigetet arra leült. Ám nem mindenkinek jutott sziget – azoknak akiknek nem jutott kis sziget, azoknak a segítségére siettünk, és meghívtuk őket, hogy maradjanak a mi szigetünkön.
“Adventi falucska” – Karácsony közeledtével együtt készítettünk mindenkinek egy külön kis házikót, amelyet később majd hazavihetnek ajándéknak – ezekkel rengeteg játék kerekedett, egymást segítve építettünk meg a falunkat. A szomszédok segítettek egymásnak, együtt építették fel a kerítéseiket.
” Jó cselekedet-szárnyak” – A mikulás csengőjét sokat hallottuk – minden alkalommal amikor segítettek a másiknak, megcsengették azt. Ezt a sok csengetést meghallotta egy angyalka is, és leszállt hozzánk, hogy megnézze milyen sokat segítünk egymásnak ebben a csoportban. Eleinte nagyon félénk volt, sokat kellett neki énekelnünk, hogy végre előjöjjön. A nagy utazás során viszont elvesztette a szép szárnyait – ahhoz, hogy hazajusson segítenünk kell neki jó cselekedetekből újjá építeni a szárnyait. Természetesen mindenki segíteni szeretett volna az angyalkának – ezek után minden alkalommal amikor megcsengették a csengőt, az angyalkára is ragaszthattak fel egy tollat, amire rárajzoltuk a jelüket, hogy lássák, ki mennyi jó cselekedettel segítette az angyalkát.