Előzetes gyűjtőmunkát végeztünk. Megbeszéltünk a gyerekek nevének jelentését, majd mindenki lerajzolta a sajátját.
Boldogságóra Alapprogram
,,Az utazó” című történet kapcsán beszélgettünk arról, milyen terheket cipelünk magunkkal. Ugyan melyeket lehetne letenni? És hogyan? Sokan készítettek illusztrációt a szöveghez, de érdekes, hogy az esszéírást nem vállalták. Többen mondták azt, hogy nem szívesen írnák le azokat a küzdelmeket, melyeket egy-egy családtagjuk átélt. Kiderült az is, hogy tanítványaim közül sokan viselnek, cipelnek embert próbáló terheket a vállukon. Családi hátterük, anyagi körülményeik ismeretében nem csodálkozom ezen.
Végül megnéztük a kisfilmet is. Tanulságos óra volt mindannyiunknak.
Utána néztünk annak, hogy mi a jelentése a gyerekek keresztneveinek.
Meglepő volt mindenki számára, hogy a legtöbb gyerek keresztnevének a jelentése hasonló. Ezek pedig a következőek: bátor, erős, hatalmas.
Képek formájában megjelenítettük a nevek jelentéseit, melyeket kiszíneztek és körbevágtak. Ezután egy nagy, világoskék színű, felhő alakú kartonra felragasztottuk azokat.
Az óránk témája A megküzdési stratégiák! Feladatunknak az Erőforrás vagyok! címet választottuk. Az órát relaxálással kezdtük. Meghallgattuk Bagdi Bella : Ellazulni jaj, de jó c. dalát. A kialakult helyzet miatt, ami most körül vesz mindenkit, fontos, hogy gyermekeink erősek legyenek. Sajnos egyre többet beszélnek a betegségekről. Nagyon várták, hogy jelmezbe bújjanak és erősek legyenek, mindenkit legyőzzenek. Sikerült is, amikor beöltöztek mindenki vidám és felszabadult lett.Vidám játékokkal, zenével, tánccal zajlott le a farsangi mulatságunk. Azóta is gyakran beszélgetnek róla, nézegetjük a képeket. Az idő már kint is lehetőséget ad arra, hogy több időt töltsünk az udvaron. Az akadálypályán is bemutatták, hogy sikerült átugrani az akadályokat. Érezték, hogy milyen erősek!
Az óránk témája A megküzdési stratégiák! Feladatunknak az Erőforrás vagyok! címet választottuk. Az órát relaxálással kezdtük. Meghallgattuk Bagdi Bella : Ellazulni jaj, de jó c. dalát. A kialakult helyzet miatt, ami most körül vesz mindenkit, fontos, hogy gyermekeink erősek legyenek. Sajnos egyre többet beszélnek a betegségekről. Nagyon várták, hogy jelmezbe bújjanak és erősek legyenek, mindenkit legyőzzenek. Sikerült is, amikor beöltöztek mindenki vidám és felszabadult lett.Vidám játékokkal, zenével, tánccal zajlott le a farsangi mulatságunk. Azóta is gyakran beszélgetnek róla, nézegetjük a képeket. Az idő már kint is lehetőséget ad arra, hogy több időt töltsünk az udvaron. Az akadálypályán is bemutatták, hogy sikerült átugrani az akadályokat. Érezték, hogy milyen erősek!
Megbeszéltük, hogy mindannyiunk életében adódhatnak kihívások, esetleg kudarcok, amik szomorúságot, indulatokat válthatnak ki bennünk. Azonban lehetőségünk van ezekkel szembenézni és velük megküzdeni. Keressük a legjobb megoldást. Ennek érdekében egyéni stratégiákat dolgozhatunk ki. Amikor egyedül nem megy, segítséget kérünk.
Kihívásaink sikeres megoldása érdekében fontos, hogy a célra összpontosítsunk, és ne hagyjuk, hogy bármi is elvonja a figyelmünket. Megküzdünk, kitartunk. Arra figyelünk, ami előre visz és eredményes megoldást hoz számunkra.
A Maroslelei Zengő Óvoda boldogságóra beszámolója, „Megküzdési stratégiák” téma körben.
Februári hónapunk témája a megküzdési stratégiák gyakorlása volt. A téma megvalósítását Bagdi Bella: Ellazulni, jaj de jó című dal meghallgatásával és a közösen végzett mozgásos gyakorlattal kezdtük el.
Az óvodai napi tevékenységek során, nem minden gyerek tudja kifejezni könnyen érzéseit. Nem tudja elmondani, mi történt vele, mit érez és mire vágyik? Ezért a foglalkozást egy „Érzelmek” társasjátékkal kezdtük el. Így a legkisebbek is megtanulhatták felismerni és megnevezni az érzéseiket. A gyerekeknek a játék során lehetőségük volt érzéseiket megosztani egymással.
Óvónő: – Mondd el, mikor voltál boldog?
S.M.V.: – Nagyon boldog voltam, amikor kistestvérem született!
Óvónő: – Meséld el, mikor éreztél szomorúságot?
P.K.B.: – Nagyon szomorú voltam, amikor meghalt a nagymamám.
Érdekes volt végighallgatni a gyerekek tapasztalatait. Volt egy olyan kislány (Abigél) aki a dühét kellett volna, megossza a csoporttal, de ő így válaszolt: „Én még sosem voltam dühös senkire”. Nagyon aranyos volt!
Arra bíztattuk a gyerekeket, hogy minden problémára található egy megfelelő megoldás, amivel könnyíthető a nehézségek elviselése.
A foglalkozás végén, a gyerekek feladata az volt, hogy azt az érzelmet kifejező arcocskát rajzolják rá a virágra, ahogyan érezték magukat a tevékenység alatt.
Szeretettel,
a gyerekek és az óvó nénik: Holló Éva Andrea és Sógor Melinda Ágota
