Visszatérve az online oktatásról, kicsit megfogyatkozott létszámmal, de aktívan vettek részt az órán.
Boldogságóra Alapprogram
Történelem órán megismerkedtünk a jurtákkal, a honfoglaló magyarok társadalmával. Megbeszéltük az összetartó, jól működő osztályközösség feltételeit, kitértünk arra, hogy ki mivel tud hozzájárulni egy jó csapat kialakulásához. Kiemeltük a szokásokat, hagyományokat is. Megbeszéltük a honfoglaló magyarság társadalmi piramisának összetevőit, azt hogy ki milyen szerepet töltött be (férfiak, nők) a magyar társadalom életében. Hangsúlyos szerepet kapott az a következtetés, hogy az egymáshoz való alkalmazkodás, a másik elfogadása, segítése, védelme mind hozzájárulnak egy közösség sikeres működéséhez.
Órai feladatként egy jurta alaprajzot kellett készíteniük, amelyben el kellett helyezniük családtagjaikat, az embereket. Majd megbeszéltük, hogy szimbolikusan hogyan tükrözi vissza a rajz a társas kapcsolatokat.
Történelem órán a magyarság eredetéről, vándorlásáról származásáról beszélgettünk. A nomád életmódot vetették össze saját életmódjukkal. Kitértünk arra milyen nehézségekkel kellett megküzdenie a magyaroknak, ill. ezzel szemben a tanulók miért és kiknek lehetnek hálásak. Otthoni feladatként egy hálalevelet kellett írniuk a következő utasításnak megfelelően: „Hálálkodj, mondj köszönetet őseink isteneinek, szellemeinek , azért mert segítségükkel egy új földet, hazát
találtak!”
Az apró örömöket összevont csoportokban adtuk át a gyerekeknek. Megérkezésükkor csillámtetkót készítettünk meglepetésként, a mese után pedig sokat játszottunk, így próbáltuk áthidalni a vírus okozta nehézségeket.
A megsértés lehet akaratlanul is, így tudnunk kell bocsánatot kérni. Meg kell tanulnunk felülemelkedni a sértődöttségen, így a béke a kapcsolatoknál elengedhetetlen. A csoport szófelhőbe „öntött” szavakban a megbocsátás eszközét.
Beszélgettünk arról, ki hogyan kezeli a nehézségeket, mi az, ami kilendíti a szomorúságból, hogyan küzd meg a problémákkal. Elkészítettük saját védőpajzsunkat is.
A digitális oktatás során „emléküveget” készítettek a gyerekek, melyben apró örömökkel teleírt lapocskákat zártak.
Az apró örömök hónapjában most valahogy a természet adta örömökre figyeltünk leginkább. Míg együtt voltunk az iskolában, február végén és március elején együtt olvastuk el Fekete István: Vuk című regényét. Én ezeket az órákat is Boldogságóráknak számítottam. Öröm volt nézni, a gyerekek milyen lelkesedéssel olvasták. Minden óra elején, rókává varázsolva magunkat ott teremtünk az erdőben, együtt tanultuk a „rókatörvényeket a kis Vukkal, elindultunk vadászni, együtt izgultunk Iny kiszabadításáért, csodáltuk az író soraiból sugárzó természetszeretetét. Olvasónaplót készítettünk, amit nagyon szerettek a gyerekek.
Aztán sajnos, online kellett folytatnunk a Boldogságórákat.
Megemlékeztünk a Boldogság Világnapjáról és március 15-éről.
Eljátszottuk Virág nyílik relaxációs gyakorlatot, elolvastuk a mesét a bánatos királyról.
Egy versrészlettel kértem a gyerekeket, vegyék észre az természet csodáit, a mindennapok apró örömeit:
„Elgondolkodsz rajta, mennyi apró öröm,
Mely ott áll nap mint nap a küszöbödön!
Nyisd ki a szemed, s lásd meg a csodát,
apró kis örömöktől lesz csodaszép a világ!
Csillagot sem látod, ha nem nézel az égre!
Pedig odafent van, szikrázik a fénye!”
Nagyon sok tavaszhoz, természethez, a hónap témájához kapcsolódó rajzos ötletet ajánlottam nekik a hónapban, amit szívesen valósítottak meg. Nagy örömömre szolgált a sok szép munka, amit küldtek nekem. Ezekből állítottam össze a havi képmontázsokat.
Rajzoltunk Tavasztündért, Öröm-manót, pitypang-bóbitákat festettünk.
Azt a játékos feladatot is ajánlottam nekik, hogy készítsenek maguknak egy olyan Öröm-lapot, amelyre, ha ránéznek, felvidítja őket. Újságot nézegetve, vágják ki azokat a képeket, amik mosolyra fakasztotta őket. Készítsenek ezekből képmontázst.
Volt, aki rajzos formában elkészítette a boldogság-örömvárát, beleírva, milyen örömök érték a hónapban.
