Egész héten a mesterségekkel foglalkoztunk, így ehhez kötöttem a megküzdési stratégiákat. Beszélgetőkörrel indítottam, hogy közösen bevezessük, illetve ráhangolódjunk az adott témára.
A következő kérdéseket tettem fel a gyerekeknek:
Milyen mesterségeket ismersz? Mit csinál pl. a tűzoltó? Szerintetek ők is kerülnek nehéz helyzetbe?
Sok kisgyerek éretten megfogalmazta válaszait és az ehhez kapcsolódó gondolatait.
Ezután következett a mese, A bátor tűzoltó és a varázscímer címmel. A meséhez kapcsolódó kérdéseimre (Mit érzett a tűzoltó? Mi segített neki? Neked mi segít, ha félsz vagy mérges vagy?) szintén helyesen tudtak válaszolni. Az utolsó kérdésre nagyon sokan azt felelték, hogy ők semmitől sem félnek, de aztán szépen-lassan megfogalmazták félelmeiket.
Utána közösen elpróbáltuk mi is, a tűzoltó által, félelem esetén alkalmazott technikát. Felálltunk és karlendítés kíséretében az orrunkon nagy levegőt vettünk, majd karunkat leengedve kifújtuk a levegőt. Ezt többször megismételtük.
A tevékenység zárásaként mindenki lerajzolta, hogy mi szeretne lenni, ha nagy lesz és beszélgettünk arról, hogy az adott szakmával kapcsolatban milyen nehézségek adódhatnak és hogyan tudunk majd azokkal megküzdeni.

Egy meghitt beszélgetés keretei között, mindenki mesélt egy kicsit arról, mi az ami nehézséget, kihívást jelent a számukra. Beszélgettünk arról, hogyan tudunk ezekkel megküzdeni, és elérni a kívánt céljainkat. Többen mondták az ölelést, a bátorítást, sok-sok beszélgetés, mindezek hozzá segítenek minket a megküzdéshez. Személyes példákkal egészítettem ki a gyerekek gondolatait, mint a zene hallgatás és rajzolás-színezés, ami sokat segít a gondjaink áthidalásánál, és ezek is egy stratégiák. Valamint a légzés, amikor behunyjuk a szemünket és nagyokat lélegzünk, picit benntartjuk és szépen lassan kifújjuk azt. Ki is próbáltuk a gyerekekkel. Kicsit játszottunk is, amikor 1-1 gyerek fülébe súgtam egy érzelmet, nekik pedig a társaik felé kellett elmutogatni, és a többieknek segítséget, támogatást adni. Beszélgettünk a színek fontosságáról, hiszen ha rajzolunk, akkor kirajzoljuk magunkból a bennünk zajlódó gondokat és használt színek segítenek megérteni a társunkat. Ha sötét, fekete színeket használ, akkor nagyon elkeseredett és szomorú az illető, de ha szép színes akkor boldog. Játszottunk is a héten, mindenki választott egy párt magának és az asztalnál, egymás mellé állva, a belső karunkkal megöleltük a párunkat, a külső kezünkkel pedig közösen dolgozva egy papír gombóccal kellett megküzdeni, közösen kicsomagolni a papírokat és szépen egymásra téve kisimítani azt. Nagyon élvezték ezt a gyerekek, ügyesen helyt álltak és közösen működtek a cél érdekében. A szőnyegen ülve megbeszéltük a feladat közben kialakult érzéseket. Azt mondták a gyerekek jó volt, jól érezték magukat és szeretnének máskor is ilyet játszani. Természetesen a hónap meséje sem maradhatott el: Az aranykulcs. Figyelmesen végighallgatták a történetet és a mese végén már egyből mesélték miről szólt a történet és mit szeretett volna nekünk tanítani. Ez után megbeszéltük ki mit kívánna, ha lehetne 3 kívánsága és miért szeretnék, hogy teljesüljön: Megtanuljak olvasni, hogy szép meséket és könyveket olvashassak. Megtanulni írni, mert akkor anyának letudom írni, hogy szeretem….A következő napon bátorság karkötőt készítettek a gyerekek, amit használva könnyebben megtudunk küzdeni a nehézségekkel. Örömmel mutogatták a Süni csoportos gyerekeknek és meséltek a titkos erejéről. Jó volt látni a szorgos kezeket, ahogy készítették a csodaszép ékszereket. Nagyon hasznos és tanulságos hetet zártunk le ezzel a témával és végezetül a nagy tornán megküzdöttünk a bordásfallal és legyőzve a félelmeinket kis hősökké váltunk a torna végére.