Második osztályosaimmal megbeszéltük, hogy miért fontos a lelki egészségünk szempontjából, hogy képesek legyünk megbocsátani, hogy milyen is az igazi, szeretetből fakadó megbocsátás, és hogy kinek milyen tapasztalata, emléke van a témával kapcsolatban. Ezután szóba került a bocsánatkérés is. Ehhez kapcsolódóan bocsánatkérő kártyákat készítettek a gyerekek. Több olyan tanuló is volt, aki egy osztálytársának készítette, nagy örömmel fogadták azok, akik kapták a kártyákat.
Boldogságóra Alapprogram
Apró örömök élvezete… Minden lehet örömünk forrása. Akár a minket körülvevő tárgyak is. Az idei témafeldolgozásomban az élettelen, minket körülvevő eszközökre hívtam fel a figyelmet.
Első lépésként a gyerekeknek csoportosítaniuk kellett az őket körülvevő tárgyakat.
1. Nélkülözhetetlen
2. Nélkülözhető
3. Felesleges
Kiderült, hogy sokszor a nélkülözhetetlen tárgyak, valójában nem olyan fontosak, ám érzelmileg kötődünk hozzájuk. A gyerekek figyelme kinyílt, lassan minden eszköznek elkezdték látni a történetét. „Ezt a ceruzát akkor kaptam, amikor…”
Majd egy általuk kiválasztott tárgy nevében kellett naplót írniuk 5 napon keresztül. Már digitális oktatásban tanultunk, amikor felolvasták a naplókat, mi pedig kitaláltuk, hogy „ki írhatta a naplót”. Nagyon jól szórakoztunk. 🙂 Ezzel az empátiájukat szerettem volna fejleszteni. Ráébredtek olyan dolgokra is, hogy milyen természetes például, hogy van kilincs az ajtón. Vagy a csapból folyik a víz, s nekünk nem a közkútra kell járni érte. Tudatosult bennük, hogy az életben rengeteg örömforrás vesz bennünket körül.
Végül egy ppt bemutatót készítettem nekik, amiben arra ösztönöztem őket, hogy lássanak többet a tárgyakban, mint mi látható. Ki rejtőzik az ecsetben? Ki rejtőik a flakonban? Nagyon hamar ráéreztek erre a fantázia játékra. Így lett a ceruzából tacskó, a csapágyból Nap, a filctollból lány, a celluxból csiga vagy a vállfából metró…
Az idei Boldogság világnap is az online térben töltött időre esett. Az iskola Boldogságóra munkacsoportja Berencsi-Eke Csilla ötletét valósította meg, miszerint megerősítésekkel megfestett kavicsokat rejtsünk el az oktatási intézmények környékén. A legnagyobb öröm számomra az volt, hogy ismét láttam a kolléganőimet, hogy együtt nevettünk, hogy meséltünk. Majd napok múlva is írtak messengeren, hogy ki hol, milyen kavicsot talált. Akik nem kaptak tájékoztatást arról, hogy ez a Boldogságóra program keretein belül történt is becsatlakoztak, és ha vittek kavicsokat, készítettek helyette és rejtettek el másikat. Ez a dolog úgy tűnik önjáróvá vált. Ez nem is apró, hanem nagy öröm.
Mivel ebben a hónapban egymástól távol voltunk az Aranymackó vándor díjat nem osztottuk ki.
Apró örömök élvezete… Minden lehet örömünk forrása. Akár a minket körülvevő tárgyak is. Az idei témafeldolgozásomban az élettelen, minket körülvevő eszközökre hívtam fel a figyelmet.
Első lépésként a gyerekeknek csoportosítaniuk kellett az őket körülvevő tárgyakat.
1. Nélkülözhetetlen
2. Nélkülözhető
3. Felesleges
Kiderült, hogy sokszor a nélkülözhetetlen tárgyak, valójában nem olyan fontosak, ám érzelmileg kötődünk hozzájuk. A gyerekek figyelme kinyílt, lassan minden eszköznek elkezdték látni a történetét. „Ezt a ceruzát akkor kaptam, amikor…”
Majd egy általuk kiválasztott tárgy nevében kellett naplót írniuk 5 napon keresztül. Már digitális oktatásban tanultunk, amikor felolvasták a naplókat, mi pedig kitaláltuk, hogy „ki írhatta a naplót”. Nagyon jól szórakoztunk. 🙂 Ezzel az empátiájukat szerettem volna fejleszteni. Ráébredtek olyan dolgokra is, hogy milyen természetes például, hogy van kilincs az ajtón. Vagy a csapból folyik a víz, s nekünk nem a közkútra kell járni érte. Tudatosult bennük, hogy az életben rengeteg örömforrás vesz bennünket körül.
Végül egy ppt bemutatót készítettem nekik, amiben arra ösztönöztem őket, hogy lássanak többet a tárgyakban, mint mi látható. Ki rejtőzik az ecsetben? Ki rejtőik a flakonban? Nagyon hamar ráéreztek erre a fantázia játékra. Így lett a ceruzából tacskó, a csapágyból Nap, a filctollból lány, a celluxból csiga vagy a vállfából metró…
Az idei Boldogság világnap is az online térben töltött időre esett. Az iskola Boldogságóra munkacsoportja Berencsi-Eke Csilla ötletét valósította meg, miszerint megerősítésekkel megfestett kavicsokat rejtsünk el az oktatási intézmények környékén. A legnagyobb öröm számomra az volt, hogy ismét láttam a kolléganőimet, hogy együtt nevettünk, hogy meséltünk. Majd napok múlva is írtak messengeren, hogy ki hol, milyen kavicsot talált. Akik nem kaptak tájékoztatást arról, hogy ez a Boldogságóra program keretein belül történt is becsatlakoztak, és ha vittek kavicsokat, készítettek helyette és rejtettek el másikat. Ez a dolog úgy tűnik önjáróvá vált. Ez nem is apró, hanem nagy öröm.
Mivel ebben a hónapban egymástól távol voltunk az Aranymackó vándor díjat nem osztottuk ki.
Apró örömök élvezete… Minden lehet örömünk forrása. Akár a minket körülvevő tárgyak is. Az idei témafeldolgozásomban az élettelen, minket körülvevő eszközökre hívtam fel a figyelmet.
Első lépésként a gyerekeknek csoportosítaniuk kellett az őket körülvevő tárgyakat.
1. Nélkülözhetetlen
2. Nélkülözhető
3. Felesleges
Kiderült, hogy sokszor a nélkülözhetetlen tárgyak, valójában nem olyan fontosak, ám érzelmileg kötődünk hozzájuk. A gyerekek figyelme kinyílt, lassan minden eszköznek elkezdték látni a történetét. „Ezt a ceruzát akkor kaptam, amikor…”
Majd egy általuk kiválasztott tárgy nevében kellett naplót írniuk 5 napon keresztül. Már digitális oktatásban tanultunk, amikor felolvasták a naplókat, mi pedig kitaláltuk, hogy „ki írhatta a naplót”. Nagyon jól szórakoztunk. 🙂 Ezzel az empátiájukat szerettem volna fejleszteni. Ráébredtek olyan dolgokra is, hogy milyen természetes például, hogy van kilincs az ajtón. Vagy a csapból folyik a víz, s nekünk nem a közkútra kell járni érte. Tudatosult bennük, hogy az életben rengeteg örömforrás vesz bennünket körül.
Végül egy ppt bemutatót készítettem nekik, amiben arra ösztönöztem őket, hogy lássanak többet a tárgyakban, mint mi látható. Ki rejtőzik az ecsetben? Ki rejtőik a flakonban? Nagyon hamar ráéreztek erre a fantázia játékra. Így lett a ceruzából tacskó, a csapágyból Nap, a filctollból lány, a celluxból csiga vagy a vállfából metró…
Az idei Boldogság világnap is az online térben töltött időre esett. Az iskola Boldogságóra munkacsoportja Berencsi-Eke Csilla ötletét valósította meg, miszerint megerősítésekkel megfestett kavicsokat rejtsünk el az oktatási intézmények környékén. A legnagyobb öröm számomra az volt, hogy ismét láttam a kolléganőimet, hogy együtt nevettünk, hogy meséltünk. Majd napok múlva is írtak messengeren, hogy ki hol, milyen kavicsot talált. Akik nem kaptak tájékoztatást arról, hogy ez a Boldogságóra program keretein belül történt is becsatlakoztak, és ha vittek kavicsokat, készítettek helyette és rejtettek el másikat. Ez a dolog úgy tűnik önjáróvá vált. Ez nem is apró, hanem nagy öröm.
Mivel ebben a hónapban egymástól távol voltunk az Aranymackó vándor díjat nem osztottuk ki.
Apró örömök élvezete… Minden lehet örömünk forrása. Akár a minket körülvevő tárgyak is. Az idei témafeldolgozásomban az élettelen, minket körülvevő eszközökre hívtam fel a figyelmet.
Első lépésként a gyerekeknek csoportosítaniuk kellett az őket körülvevő tárgyakat.
1. Nélkülözhetetlen
2. Nélkülözhető
3. Felesleges
Kiderült, hogy sokszor a nélkülözhetetlen tárgyak, valójában nem olyan fontosak, ám érzelmileg kötődünk hozzájuk. A gyerekek figyelme kinyílt, lassan minden eszköznek elkezdték látni a történetét. „Ezt a ceruzát akkor kaptam, amikor…”
Majd egy általuk kiválasztott tárgy nevében kellett naplót írniuk 5 napon keresztül. Már digitális oktatásban tanultunk, amikor felolvasták a naplókat, mi pedig kitaláltuk, hogy „ki írhatta a naplót”. Nagyon jól szórakoztunk. 🙂 Ezzel az empátiájukat szerettem volna fejleszteni. Ráébredtek olyan dolgokra is, hogy milyen természetes például, hogy van kilincs az ajtón. Vagy a csapból folyik a víz, s nekünk nem a közkútra kell járni érte. Tudatosult bennük, hogy az életben rengeteg örömforrás vesz bennünket körül.
Végül egy ppt bemutatót készítettem nekik, amiben arra ösztönöztem őket, hogy lássanak többet a tárgyakban, mint mi látható. Ki rejtőzik az ecsetben? Ki rejtőik a flakonban? Nagyon hamar ráéreztek erre a fantázia játékra. Így lett a ceruzából tacskó, a csapágyból Nap, a filctollból lány, a celluxból csiga vagy a vállfából metró…
Az idei Boldogság világnap is az online térben töltött időre esett. Az iskola Boldogságóra munkacsoportja Berencsi-Eke Csilla ötletét valósította meg, miszerint megerősítésekkel megfestett kavicsokat rejtsünk el az oktatási intézmények környékén. A legnagyobb öröm számomra az volt, hogy ismét láttam a kolléganőimet, hogy együtt nevettünk, hogy meséltünk. Majd napok múlva is írtak messengeren, hogy ki hol, milyen kavicsot talált. Akik nem kaptak tájékoztatást arról, hogy ez a Boldogságóra program keretein belül történt is becsatlakoztak, és ha vittek kavicsokat, készítettek helyette és rejtettek el másikat. Ez a dolog úgy tűnik önjáróvá vált. Ez nem is apró, hanem nagy öröm.
Mivel ebben a hónapban egymástól távol voltunk az Aranymackó vándor díjat nem osztottuk ki.
Biharkeresztesi Szivárvány Óvoda és Bölcsőde
A megbocsátás gyakorlása témát az ügyelet alatt járó gyerekekkel közösen dolgoztuk fel.
Beszélgető kör során tisztáztuk a sértődöttség, bántás, harag, megbocsátás fogalmakat. Megbeszéltük, hogyan okozunk olykor akaratunkon kívül is fájdalmat a társunknak, és hogy milyen módon juthatunk el addig az állapotig, hogy meg tudjunk bocsátani a másiknak. Hangsúlyoztuk a megbocsátás fontosságát. A „Hol érzed a testedben?” játék során rájöttünk, hogy a harag, sértődöttség rossz, a megbocsátás jó, felemelő érzés.
Színes tulipánokat és barátság szíveket készítettünk papírból, melyet átadtunk annak, akinek a bocsánatát el akartuk nyerni.
Zárókörben beszélgettünk a téma kapcsán bennünk felmerülő érzésekről. Még olyan gyerekek is megnyilvánultak, akik eddig nem szívesen beszéltek, távolságtartóbbak voltak társaikkal szemben.
Gárdonyi Géza és Szegi Suli Általános Iskola
Iskolánk is regisztrált a Fenntarthatósági Témahétre, ami a Föld napjához kapcsolódóan valósult meg.
A Boldogságóra e havi témáját ezért összekapcsoltuk ezzel a nappal.
a gyerekekkel arról beszélgettünk, mi mindent kellene a Földnek megbocsátani, milyen cselekedetek, elhatározások vezethetnek a megóváshoz, védelemhez.
Orosháza Városi Önkormányzat Napköziotthonos Óvoda Könd Utcai Telephely
Az Anyák napja közeledtével sokat foglalkoztunk azzal, hogy miért szeretik a gyermekek az anyukájukat, mi mindent tesz értük, kinek milyen a kapcsolata vele, elmeséltek kedvenc történeteket, azt is, hogy milyen csínytevéseik szoktak lenni, amiket megbocsátanak nekik az édesanyák. Anyák napi zenét is hallgattunk. Természetesen énekeket ismerhettek meg a gyermekek, illetve ismertettem nagyon sok verset, majd mindenki maga választhatott egy, ami neki a legjobban tetszett neki, ezt meg is tanulják. Majd ehhez kapcsolódóan elkészítettük a megbocsátást szimbolizáló papír játszintokat, melyet akkor adhatnak át, ha valóban olyasmit tesznek, amit szívből megbánnak és szeretnék jóvá tenni hibájukat. Hiszen nincsen helyrehozhatatlan csíntevés, minden helyzetből lehet tanulni, formálódni, ha átértékeljük azokat. Számunkra ezt fejezi ki ez a szép lila papírvirág. Azért esett erre a színre a választásom, mert ez jó alkalom felelevenítve az Adventi ünnepkört, ahol a lila a bűnbánat színe.
Eljátszottuk a kapus játékot, megtalálták könnyen a kaput a gyerekek. Próbáltuk eljátszani, hogy megsértik egymást, hogy megbocsáthassanak, de elnevették- még próbálkozunk. Rajzoltunk is.
Már a karanténban: evés, ivás, zene, tánc, mozgás, művészkedés, olvasás. Csak érezzük jól magunkat!