Az áprilisi témánk feldolgozását az első napon a mesével kezdtem, melyhez készítettem szemléltetésként síkbábokat (vidám Kerekerdő, szomorú erdő, Lili és Lola tündérek, varázspálca). Majd beszélgettünk a meséről és arról, hogy mikor szoktunk bocsánatot kérni, milyen érzés, ha megbántanak, ki – kit bántott meg utoljára és mivel. A négy varázsszót is elismételtük, ahogy a mesében hallottuk. Ezt követően a gyerekek kiszínezték a megbocsátás ajándékát, valamint lerajzolták, hogy milyen érzést vált ki belőlük a megbocsájtás és, hogy ki az, akitől most bocsánatot kérnének.
A következő napon reggel a gyerekek kivágták és kiszínezték a könnycseppeket, amiket utána egy tálca vízre helyeztünk, a tálcát pedig kitettem egy kellemes napsütötte helyre és megbeszéltük, hogy majd, ha kimegyünk az udvarra, megnézzük, hogy mi történt velük. Majd hangulatteremtésként táncra perdültünk a „Repülj velem” című dalra és a dal végére leterítettem a varázsszőnyeget, amin elutaztunk a képzeletbeli utunk során Hawaii szigetére. Megtanultuk a Ho’oponopono varázsszót és kezdetét vette az interaktív játék. A gyerekek az instrukcióim segítségével eljátszották a történetet. Ezáltal, hogy közösen dolgoztuk fel, mindenki aktív részese lehetett a különleges élménynek, amely segítette a téma mélyebb megértését is. Az utazás végén lefeküdtünk a szőnyegen, elképzeltük, hogy napozunk a tengerparton, és becsukott szemmel hallgattuk a „Ho’oponopono” –t. Mivel a történet során már egész jól ment a négy varázsszó, kiszínezték a megbocsátás varázsszavait szimbolizáló színezőt. Az udvarra menetelkor behoztam a tálcát, amelyen felszáradt könnyeket találtunk. Ezzel vezettem rá őket arra, hogy ahogy a nap melengette, a szél kellemesen fújdogálta, felszáradtak a könnycseppek és így tudnak a mi gondjaink is elillanni, ha kellő időt hagyunk nekik.
A harmadik és negyedik napon a bábjelenet segítségével is feldolgoztuk a témát, ehhez szintén készítettem síkbábokat. Az első napon a síkbábokkal meséltem el a gyerekeknek a mesét, majd beszélgettünk Sün Simi és barátai viselkedéséről, valamint a megbocsátásról. Utána megkértem a gyerekeket, hogy rajzolják le a meséből a kedvenc jelenetüket, azaz meseillusztrációt készítettek. Ezt azért találtam hasznosnak, mert a gyerekek nagyon kedvelik az állatszereplős meséket egyébként is. A mese mondanivalója pedig erkölcsi tartalommal bír, könnyen értelmezhető, így még inkább tudtam hangsúlyozni a megbocsátás – bocsánatkérés fontosságát. Az ezt követő napon pedig el is dramatizáltuk a történetet, állatos fejdíszek és egyéb eszközök segítségével (virág, alma, labda). Mivel többen is szerettek volna szerepelni, kétszer egymás után is eljátszottuk a mesét. A gyerekek nagyon jól tudtak azonosulni a szereplőkkel, visszaadták mesebeli viselkedésüket, beleélő képességük fejlődhetett általa. A dramatizálás segítségével még inkább átélhették a megbocsátó és a bocsánatkérő szerepét.
Az utolsó napon zárásként eljátszottuk a Varázsszavak nevezetű játékot, ekkor már úgy gondolom, hogy tudatosult bennük a négy szó még jobban. Viszont az is megfigyelhető volt, hogy mennyire ráéreztek, hogy a megbocsátásra helyeztük a héten a hangsúlyt, mert a legtöbbször ezzel a két varázsszóval kezdték a gyerekek a mondataikat: „Sajnálom, hogy…” és a „Kérlek, bocsáss meg, amiért…”. Végül felhelyeztük a 8. lépcsőre is a jelet, sikeresen megmásztuk ezt is. Már csak kétlépcsőnyire vagyunk a boldogságtól, az izgalom fokozódik.

A gyermekek elmondhatják egymásnak az őket ért sérelmeket, és bocsánatot kérhetnek egymástól.

Sajnos a járványhelyzet miatt sok időt kellett otthon töltenünk, így nagyon boldogok voltunk, mikor újraindulhatott az óvodai élet. A megbocsátás témaköre a csoportunkban most különösen nagy szerepet játszott: a gyerekek hosszú időt töltöttek külön, így több volt a frusztrációjuk, így az ebből fakadó konfliktus is. A szőnyegre leülve saját példákon keresztül beszéltük meg a gyerekek sérelmeit. Mindenki elmondhatta, hogy neki mi esik rosszul, mit érez, és a testében hol érzi a rossz érzést. Meglepően jól meg tudták fogalmazni érzéseiket, és többen rá is mutattak a kis szívükre. A hét folyamán könnycseppeket is színeztünk, melynek nagy jelentősége volt a foglalkozáson. A könnycseppet tartva megfogalmaztuk negatív érzéseinket, majd a könnycseppet vízbe téve elengedtük negatív érzéseinket, és megbocsájtottunk egymásnak. A könnycseppeket a nap folyamán többször megvizsgáltuk, megnéztük, hogyan változtak meg a víz hatására.

A hónap témája: a megbocsátás gyakorlása.

Közösen megismertük Bezzeg Andrea: Tündéri bocsánat című meséjét és egy beszélgetőkört alakítottunk – Kire haragszol? témában. A kisebb nézeteltéréseket, problémákat megbeszéltük, több szempont szerint közösen átértékeltük a felek helyzetét, kinek miben volt igaza. Rámutattunk arra is, hogy ha bántja a szívünket valami, jobb elmesélni, mint magunkban szomorkodva tartani. A gyerekek igyekeztek empatikus érzéseket közvetíteni a társaik felé, és végül öleléssel, mosollyal zártuk a kört. Arra jutottunk, hogy nem érdemes sokáig duzzogni, bosszankodni vagy hangosan veszekedni, ha nem egyeznek bizonyos kérdésekben, helyzetekben. Érdemesebb inkább illedelmesen megkérni a társukat, illetve megfelelően kifejezni a kéréseiket feléjük. Ha már picit is úgy érezzük megbántottuk a másikat, mindenképp illik őszintén bocsánatot kérni, megvigasztalni. Szerencsére, ez a csoportunkban már igen jól működik, gyakran alkalmazzuk. A gyerekeknek újra eszébe jutott A Titoktündér könyv Lolája és tanácsai, a mostani mesével párhuzamban, ő is megtanítja Tobyt a megbocsátásra. Végül egy-egy jó tulajdonságot is elsorolhattak a társakról.

Anyák napjára hangolódás közben, azt is felidéztük, hogy ezen a napon a hála és a szeretet kifejezése mellett érdemes apró hibánkat is átgondolni, kifejezni anyukánk felé. Nekik is jól esik ha így elismerjük igazukat, segítünk megoldani a problémákat. Az ölelés pedig mindenre gyógyír.

Dudás Ágnes: Prücsök és a harag című meséjét is meghallgathatták a gyerekek és szerencsére mindenki megbocsátott volna Szotyinak, hiszen “ő még csak egy tudatlan kölyökkutya”- mondták.

Kipróbáltuk a “Könnycsepp” ötletet, kísérletnek neveztük el- erre mindig vevők. Kíváncsian helyezték a kiszínezett könnycseppeket a vízbe. Délutáni udvari játék során többszöri megfigyelés után azt tapasztalták, hogy a papír lassan szétmállott, még a víz is kissé felmelegedett, a könnycseppek eltűntek. Rájöttek, ez a lényeg: az igazai könnycseppek vagy felszáradnak, vagy letöröljük; de mindig van, aki vagy ami segít, hogy eltűnjenek.
Ne felejtse senki hát: …”Használd mindenre, hogy legyen jobb ahol élsz a négy varázsigét…Ezek a SAJNÁLOM, a BOCSÁSS MEG, a KÖSZÖNÖM és a SZERETLEK”.

Április: A Megbocsátás hónapja

A hétfői napra minden gyerek egy kicsit elszokik a gyerektársaságtól, közösségtől, és némi konfliktussal indítja a napot. Nem volt ez másképp most sem. Két unokatestvár persze, hogy összeveszett egy autón. Ilyenkor megragadjuk a helyzetet, és levonjuk a többiekkel a következtetést. Csupán azért vontam ma be e többieket is, hogy tudjam majd példaként felhasználni, hogy milyen egyszerűen lehet bocsánatot kérni, illetve megbeszélni a konfliktust. A délelőtti játék alatt hallgattunk Bagdy Bella zenéiből, amikből már van olyan, amit énekelnek, és táncolnak rá. A foglalkozást relaxálással kezdtük, mindenkinek pillangóvá kellett válni, repkedni, nézelődni, ismerkedni a világgal. Miután leültek megpihenni, mindenkit meghallgattunk, mit fedezett fel mag körül. Elmondtam a könyvben levő mesét a két Varázstündérről, Liliről, és Loláról. Az mindig szívbe markol, ahogy látom a kis szemükről a meghatódottságot, az érzelmek gomolygását, ahogy figyelnek, csillan a szemük, és csodálkoznak. Úgy érzem gondolkodásra sarkallta őket a mese. A mese végén a kis versikében a négy megbocsátás szót elismételtük, hogy jól megjegyezzük: „sajnálom, kérlek bocsáss meg, köszönöm, szeretlek” Amikor megkérdeztem, ők kire haragszanak, vagy kivel vesztek össze, persze senki, senkivel. Már nem is éreztek rossz érzéseket másokkal szemben. Zárásként meghallgattuk, és eltáncoltuk Bella Repülj Velem nótáját. Annyira cukik voltak, amikor a dalban „ölelj engem… és összeölelkeztek!!!
A keddi napon megint a tánc volt a nap elsődleges kedvence, mert a gyerekek kérték, hogy kapcsoljam be. Már nagyon ügyesen énekelnek részeket a dalokból, és a mozdulatokat utánozzák. Az asztalnál kiszínezték a tegnapi mese Tündérét, és alkalom nyílt színezés közben a mesét feleleveníteni. Ma mókusokat kellett elképzelniük csukott szemmel, és mondani, miket láttak, hallottak, képzeltek el. Ma már sokkal fantáziadúsabb volt a mesélésük, aminek örültem, mert már a tegnapi naphoz képest is sokat fejlődtek, tanultak. A mese a „Tékozló fiú”-ról szólt, óvodások nyelvére lefordítva. Amikor megbeszéltük a mese lényegét, ma jobban megnyiltak arra a kérdésre, hogy Ti vesztetek már össze valakivel, haragudtatok már valakire? És hogyan békültetek ki? Ezek után rögzítettük a négy varászszót, amihez Bella Ho’oponopono zenéjét is meghallgattuk, mert pont ezeket a szavakat énekli benne. Gyakoroltuk a gyerekek által ismert, és használt kibékülési mondókát is: „béke, béke, barátság, mi volt ez a szamárság!”
Szerdán kiszíneztük a négy varázsszó színezőt, meg a szivárványosat is, mert lehetett választani. Azért volt jó a színező, mert játékos formában adta vissza a tanultakat. A zene a mai nap formabontó volt, hiszen Kovalszky meg a Vega zenéjét, Varázsszavak címmel hallgattuk meg. Persze felismerték a gyerekek a már tanult varázsszavakat, és be is kapcsolódtak az éneklésbe, táncba. Megbeszéltük, miért is kapcsoltam be ezt a zenét. Kiszíneztük a Megbocsátás jelét, Hannával napocskát rajzoltattam, mert a jele is nap, és szívesen bevállalta. Ugyanis a múlt hónapi Apró örömöket pandémia alatt vettük, és így a lépcsőnkre nem tudtuk kitenni. Most bepótoltuk, és kitettük mind a két havi jelet. Előtte végig mondtuk a jelek alapján, hogy már mennyi mindent tanultunk, és kérdezték, mi van még hátra. Már csak két lépcsőfok, és eljutunk a Boldogság Kastélyunkba!!!
A csütörtöki napunk a közös tevékenységekről szólt, ami erősíti a közösség erejét, ezáltal kevesebb konfliktusnak adunk lehetőséget. A héten nagyon készülünk az Anyák napi köszöntésre, minden reggel valami ajándékot készítettünk, díszítettünk. A folyosón levő táblánkra készítettünk egy nagy szívet, és mindenki belerajzolta anyukáját. Mivel közeleg május elseje, így májusfa készítését is bevállaltuk mára. Itt bizony nagyon kellett egymás segítése, figyelme, dicsérete. Nagyon jó hangulatban telt a nap. A varázsszavakat ma is elismételtük, volt, aki dallamosan énekelte, mint tegnap a hallgatott zenében. Ma egyáltalán nem volt konfliktus a gyerekek között!
A pénteki napunk a Trach Tag-ról szólt, meg az Anyák napi készülődésről, videó felvételről. Népviseletbe öltöztünk, úgy ténykedtünk, körjátékoztunk, énekeltünk, játszottunk, és a tanult versekből videó felvételt készítettünk, amit elküldök az anyukáknak vasárnap. De nem is ez a lényeg mára, hanem, hogy a gyerekek a nap folyamán többször is el kezdték énekelni a VARÁZSSZAVAKAT! Ennél jobb visszajelzést nem is kívánhatnék!