A boldogság kék madara
Mindenki ezt keresi, pedig mindenkinek megvan, a szívében, csak nem biztos, hogy kirepül
hogy láthasd. A sorsát mindenki maga dönti el. Az én madaraim elrepültek, elballagtak, aki nagyon sok örömet, vidám pillanatot és néha bosszúságot okoztak. Velük együtt én is elmegyek. Nagyon örülök, hogy részt vettünk ebbe a programba sok szempontból próbáltuk értelmezni a boldogságot, ami megfoghatatlan. Hogy milyen volt az életed, az akkor derül ki, amikor már életed javát leélted és visszatekintesz. Az biztos, hogy a mindennapi apró örömök tesznek vidámmá, boldoggá. Észre kell venni mindenben a jót, a szépet, el kell fogadni másokat, hogy téged is megértsenek. Az öröm úgy jó, ha másokkal is megosztod, a boldogság soha nem magányos, nem szabad elzárkózni másoktól. Örülj együtt a családoddal, barátaiddal és az idegenekkel is.
Egy betonfalat kineveztünk boldogságfallá és minden gyerek otthagyta a kéznyomát, közben mondott egy szót, ami a boldogságra jellemző, ebből lett a boldogságfa.
Utána összeszedtük a boldogtalanság szavait, amiből egy szófelhőt csináltak.
Nekem ez a négy év a gyerekekkel nagyon emlékezetes volt, nagyon sok élmény, sok helyen voltunk együtt.
Milyenek is voltunk? Első, ami mindenkinek eszébe jut, hogy hangosak!! Őszintének, együttérzőnek, segítőkésznek ismertem meg őket és saját magukról is ez véleményük. Szeretünk bejönni a suliba, hogy együtt lehessünk, csak tanórák ne lennének. Egész nap elkártyáznánk, társasoznánk, vagy labdáznánk. Vidám, bohém társaság.
Sok ünnepélyt szerveztünk együtt, ahol a próbák elég kaotikusak voltak, minden elhangzott csak a műsor nem. Azok a farsangok! Minden évben közösen beöltöztünk, volt igazi falusi lakodalom, botladozó tánclépések egy igazi klasszikus tánciskolában, a fiúk kecses balerinákká a lányok kemény rockerekké változtak. Idén, mint úttörők megfogadtuk a 12 pont betartását, amiből semmi nem lesz.
Egymást segítik mindenben, főleg dolgozatíráskor, a telefonos segítség nálunk mindennapos.
A legtöbbször elhangzott kérdés: „Már megint írunk?”, amit négy év alatt legalább ezerszer hallottam. Reménykedve, minden nap úgy jöttek be, hogy azon a napon nem lesz tanulás. Sajnos csalódniuk kellett.
Természetesen a szigorú tantermi foglalkozások mellett sok-sok élményt és ismeretet nyújtottak az izgalmas programok, kirándulások is. Többek között Balaton, Abaliget, Mecsextrém, Erdei iskola, éjszakai bob és túrák egy pár gyerekkel együtt bevállaltunk egy 28 km-es gyaloglást a Mecsekben. Ezeken a közös programokon sokat nevettünk, ugrattuk egymást.
Sportosok és mozgékonyak vagyunk, amit az utolsó kirándulásunkon is bebizonyíthatunk. Volt buborékfoci, kickbike, íjászat, softcsúzli, sárkányhajózás, vízi bicikli, csónakázás.
Megnyertük a „legbevállalósabb osztály” címet. A Boldogságprogramban elértük „A hónap csoportja” elismerést.
Jó kis gárda voltunk, szerencsére többen együtt maradnak, így folytatódhatnak a több éve kialakult barátságok.
Egyet kívánhatok, mint a barátjuk: legyenek nagyon boldogok!
Egy osztályfőnök, aki soha nem akart főnökösködni, inkább a barátjuk, a társuk szeretett volna lenni.