A fenntartható boldogság témakörben a gyerekek idézeteket vagy saját gondolataikat gyűjtötték össze. Ezeket egy lufiba helyeztük el, így ezzel is felfelé tart a boldogságunk.
Ez Német Irén és az osztálya (6.a) munkája.
Boldogságóra Alapprogram
A hónap feladatai közül az osztály Tihanyi-Tóth Kinga versének illusztrációját, rajzos értelmezését választotta. Különböző technikával próbálták a diákok megragadni a költemény mondanivalóját, érzelem – és gondolatvilágát. Alkotásaikon tükröződik az alkotó – mű – befogadó hármasságának egysége.
Szentesi Felsőpárti Óvoda, Dr. Mátéffy Ferenc utcai Tagóvodája
Az ötödik hónap témáját, egy célbadobós játékkal kezdtük el, így szemléltetve azt, hogy-hogyan működik egy cél kitűzése és elérése. Salátát is készítettünk, melyet egy közös célként tűztünk ki magunk elé, és láttuk, hogy együtt sokkal gyorsabban, jó hangulatban értük el a célunkat. Boldogságvár puzzle, aminek darabjai el vannak rejtve az óvoda területén. A közös cél elérése érdekében, össze kell dolgozniuk. Jó kis feladvány volt és közösen elérték a célt. Közösen hóembert építettünk, angyalkákat formáztunk. A Varázshópelyhek játék során már könnyebb volt célokat megfogalmazni, itt már értették a különbséget. Mindenki kapott egy lapot, amire lerajzolhatta, hogy mit szeretne kipróbálni, sportolni, megismerni, stb. Kíváncsiak voltak a társaik válaszára¸ ötleteket merítettek egymás rajzaiból, közös célok is megfogalmazódtak. A vár ötödik lépcsőfokára felraktuk a célok elérésének a jelét, majd a gyerekek úgy rakták fel a jelüket, hogy közben megfogalmazták a jelenlegi legfontosabb céljukat.
Örömmel fogadtuk a hírt, mely szerint fenntartónk óvodai tornaszobára benyújtott pályázata nyert. A munkálatok 2020 őszén indultak. Ez a projekt nem várt feladat elé állította az óvodai dolgozók csapatát, ugyanis udvarunkat az építkezés idejére építési területté nyilvánították, ezért október végétől nem használhattuk azt.
A gyermekek felnőttekhez képest is többet igényelnek a mozgásból – leginkább saját elképzelésük szerinti módon. Az óvodapedagógus által irányított testmozgásnem elegendő az óvodáskorúak megfelelő intenzitású mozgásfejlődéséhez, mozgásigényük kielégítéséhez.
Csoportszobánk alapterülete nem teszi lehetővé „tornasarok” kialakítását, ezért mindennap változatos eszközök biztosításával motiváltuk gyermekeinket azok kipróbálására, használatuk gyakorlására. Egy kisebb tornaszivacsot állandó jelleggel a csoportszobában tartottunk, ezen a gyerekek szívesen kusztak, gurultak. A vesztibuláris idegrendszer ingerlése az óvodás korosztály alapigénye, ezért ezen igény kielégítésére különösen odafigyeltünk. A kicsiket gyakran vettük ölbe höcögtetni. Renszeresen előkerült a nagy füles ugrálólabda, ezeket az óvoda folyosóján használhatták. A trambulin és a tölcséris nagy kedvenc lett. Ezek „menetidejét” mondókák-dalocskák határozták meg, melyeket a sorbanállók énekeltek: trambulinon egy menetidő az „Ugráljunk, mint a verebek” dalocska kétszeri elénekléséig tartott, a tölcsérben pedig a „Megy a hajó liccs-loccs” versike lett a mérce.
Nehéz időszak volt ez a pár hónap „udvar nélküliség”, a tornaterem mindennapos téma volt. Reggelente és délutánonként mindenki átlesett a biztonsági kerítésen, számon tartották, hogy aznap mennyit haladtak a „mesterbácsik”.
Nagy öröm volt, amikor az udvart újra birtokba vehettük, és nagyon várjuk, hogy a befejezett tornaszobát felavathassuk.
Óvodánkban az „Apró örömök élvezete” témakört a korcsoportok életkori sajátosságainak figyelembevételével dolgoztuk fel. A legkisebbek figyelmét a mindennapi tevékenységbe ágyazva , a mindennapok szépségei felé irányítottuk. Megpróbáltuk számukra az örömszerzést élménytelivé tenni, hisz örömöt nem tárgyak, inkább gesztusok okozzák. Ezért pozitív visszajelzéseink, dícséreteink alkalmával az „öröm” kifejezést használtuk: „Örülök, hogy…..” Ennek a korosztálynak sokszor maga a tevékenység a fontos, nem pedig a produktum. Örültünk minden meglepetésnek, amit a hétköznapok tartogattak a számunkra, a lapos kavicsnak, amit az út mellett összegyűjtöttek, vagy az óriási kartonnak, melyre az udvaron nagyokat lehetett festeni, ecsettel fröccsenteni.
Örömeinkre emlékszünk is, és amikor egy-egy emlék előkerül, újra érezzük, átéljük, bizsergünk. Ezért ballagó nagyjainkat egy videóval örvendeztettük meg, mely az elmúlt 3-4 óvodában töltött év alatt készült pillanatfotókból lett összeállítva. Kiváló alkalom volt ez az együtt emlékezésre, a mindennapojk apró örömeinek felidézésére, újraélésére.
Minden nap megcsodálhatjuk az általunk ültetett virágokat az óvoda udvarán.
Óvodánk kiscsoportjában a társas kapcsolatok a beszoktatás alatt-után szépen kezdtek alakulni. Magát a beszoktatást is nagy mértékben befolyásolja, segíti a társas kapcsolatok, baráti kapcsolatok megléte. A beszoktatás alatt igyekeztünk ezeket a baráti kapcsolatokat maximálisan támogatni, elősegíteni, illetve – ha a helyzet úgy kívánta, – helyes irányba terelni.
Mind minden kapcsolatnak, így a társas kapcsolatoknak is az érzelem a mozgatórugója. Ebben a korban emiatt elég gyakori a váltakozás a barátok szemlyét tekintve. A mi részünk, feladatunk, hogy ezeket a baráti, vagy társas kapcsolatokat erősítsük, például különböző játékok együttjátszásával:
– Közös építés: kockából közös kuckó építése
– Szőnyegen körbeülve: gurítsd a labdát a barátodnak
– Van mellettem egy üres hely, üljön mellém….!
A mindennapi közös mesehallgatás, éneklés, körjátékozás, beszélgetés mind-mind a közösségformáló erővel bír és az összetartozást segítik elő.
A gyermekeink szeretnek óvodába járni, minden nap örömmel jönnek, ittlétük alatt jól érzik magukat. Megérkezvén az óvodába örömmel várják egymást, számon tartják, keresik a hiányzókat. Mindennap megbeszéljük, hogy ki, miért hiányzik, így gondolunk azokra, akik épp nincsenek „velünk”. A távollét után, amikor ismét találkoznak egymással, a gyermekek arcán sugárzik az együttlét öröme.
Szentesi Felsőpárti Óvoda, Dr. Mátéffy Ferenc utcai Tagóvodája
Boldogító jó cselekedetek hónapjában kezdésképpen egy relaxációt vettünk elő „Égig érő fa vagyok, megnövök, mint a nagyok”, majd a Szívem kertje történetet hallgatták meg a gyerekek. Az utolsó kérdésnél nagyon felcsillant a szemük, hiszen a szelektív hulladékgyűjtésre nagyon nagy hangsúlyt fektetünk már a kezdetek óta. Legközelebb a szituációs játékot játszottuk, melyeknél a gyermekek jobbnál-jobb válaszokkal álltak elő. A kérdések után, kis csoportokban még újabb kérdéseket fogalmaztak meg egymásnak. A „Jószívű” cím elnyerése játék nagyon tetszett a csoportnak. Mindenki igyekezett, hogy minél hamarabb kiérdemelje a „Jószívű” címet, természetesen mindenkinek sikerült. Ebben az időszakban, a Mikulás is ellátogatott a jó gyerekekhez, akik nagyon jó szívvel készültek a karácsonyra is. A jó cselekedetek jelét felraktuk a negyedik lépcsőfokra, és a „Mit tettem jól?” játék keretében a jelek is felkerültek.
A napi mozgásos játékok elengedhetetlenek az egészséges életmódhoz.
