Búcsúzóul
Feltarisznyáztuk a ballagó nyolcadikosok tarisznyáját bátorító mondatokkal, boldogságkereső praktikus ötletekkel.
Boldogságóra Alapprogram
Intézményünk a Dr. Molnár István Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény a 2019/2020-as tanévtől csatlakozott a Boldogság óra programhoz. Nagy örömömre szolgál, hogy a mi osztályunk is rész vehet ebben a programban. Intézményünk tanulói értelmileg akadályozott gyerekek.
A 3-4. osztály osztályfőnökeként május hónapban különös hangsúlyt fektettem a testmozgásra. Igyekeztem a tanulók számára minden nap valamilyen mozgásos-játékos feladattal készülni. A gyerekek a mozgás során nagyon felszabadultak, boldogok. Nagyon kedvelik a futóversenyeket, az akadálypályákat, zenés – táncos együttléteket, célbadobóversenyet, kerékpározást, rollerezést. Az iskolai tantermünk előtt lévő folyosón készítettem számukra egy mozgásos pályát a talajra, amelyet szintén nagy örömmel és egyre nagyobb sikerélménnyel használnak.
Ebben a tanévben szerencsére kevésbé érintette az osztályt a pandémiás helyzet. Számukra csak 2021.03.08 – 04.18 – ig volt digitális oktatás. Ez idő alatt is igyekeztem a szülők számára a mozgás fontosságát hangsúlyozni. A gyerekek motivációját, vitalitását nagymértékben befolyásolja, ha mozgásos tevékenységben ágyazottan történik az ismeretátadás. Játékos ötleteket adtam a szülők részére, amelyekkel aktivizálni tudták a gyerekeket.
A tanév során rendszeresen elmentünk sétálni a tanulókkal a város különböző területeire (főtér, játszótér, hobbikert). A testmozgás mellett a séta segíti az önállóságuk alakulását, a közlekedési szabályok elmélyítését, a környezeti nevelést és a társadalmi integrációt.
A tavaszi tanulmányi kirándulásunkat a zeleméri Csonkatoronyhoz szerveztük meg a kollégákkal. A gyerekek nagyon örültek, jól érezték magukat. Amellett, hogy a természetben, jó levegőn voltunk, nagyon sokat mozogtunk (körbejártuk a templomrom maradványait, labdás játékokat játszottunk, irányított mozgásos tevékenységeket végeztünk).
A gyerekek minden tevékenység során a képességeiknek megfelelő szinten és mértékben vettek részt. Arra mindig odafigyelek, hogy csak addig követeljem a gyerekektől az éppen aktuálisan végzett mozgástevékenységet, amig örömüket lelik benne és nem teszi őket frusztráltá.
A diákok számára az volt a feladat, hogy írjanak minden osztálytársuknak 1-1 pozitív gondolatot, olyan tulajdonságot, amiért szeretik és fontosnak tartják a kapcsolatukat.
Mielőtt hozzáfogtak volna egy – egy jó tulajdonság, számukra kedves történet leírásába, arról beszélgettünk, h az életünket mennyi kapcsolat hálózza be, és ez a hálózat óvja meg őket, teszi nyitottabbá, közvetlenebbé, bátrabbá.
A rendelkezésre álló idő eltelte után nagy lelkesedéssel olvasták a kedves gondolatokat a diákok, és még azt is igyekeztek kideríteni, hogy ki, melyiket írhatta,valamint felelevenítették az elmúlt évek kedves emlékeit is.
„A valóságban azonban az optimista látásmód inkább azt jelenti, hogy érzékeljük a nehéz, kihívást jelentő helyzeteket, ugyanakkor igyekszünk a dolgok jó oldalát nézni, valamint latba vetjük, mozgósítjuk az összes erőforrásunkat a cél elérése érdekében, így tudatosítjuk magunkban azt, hogy nem a legrosszabb forgatókönyv fog érvényesülni az adott helyzetben.”
Az osztály tanulói a téma feldolgozása során igyekeztek kellő önismerettel besorolni magukat az optimista vagy pesszimista csoportba, egy történet feldolgozásán keresztül. Majd csoport „munkában” egy optimista rémisztő tök faragása volt a feladatuk. Remek munkák születtek, a diákok igazán élvezték azt, hogy kreatívan, közösen tudtak alkotni.
A szeptembert a program átbeszélésével kezdtük, majd a szokásos teremdíszítéssel folytattuk.
A márciusi karantén idején egy feladat során mindenki írt egy – egy bölcs gondolatot, motivációs üzenetet. Én ezeket az idézeteket megosztottam a gyerekekkel, utalva arra, hogy én ezért vagyok hálás a karanténnak – vagyis annak, hogy önállóan és kitartóan dolgoztak és alkottak. Örömmel vették ezeket az idézeteket, majd folytattuk az év tervezését. Mindenki egy – egy virágot kapott, aminek a belsejére – az idézet mellett – ráírta az ezévi „tervét”, majd kidíszítettük vele a termünket.
Hogy jó páldával járjak elől, írtam egy hálalevelet az osztályomnak, majd ők is belefogtak. A családtagjaiknak írtak üzenetet, amit egy – egy borítékba tettünk, majd „postáztuk”.
Székesfehérvári Németh László Általános Iskola
A gyerekeknek két lehetőséget kínáltam fel, a „Kőbe vésve” és a „Megbocsátás hajója” feladatot. A legtöbben az utóbbit választották, de azokat is hihetetlen kreativitással valósították meg. A Kőbe vésve feladatnál szintén csodálatos dolgok születtek, a főkép is ezt mutatja.
Nagyszemű gyöngyökre írtuk az eddigi témaköröket. A teremben keresgélve kellett megtalálni ezeket. Aki talált egyet-egyet az felidézte a tanév során megbeszélt témákat. Előkerültek azok a tárgyak is, melyek ebben az évben elkészítettünk.Ezek után visszanéztük feltöltött filmjeinket, a boldogságórákon készült fotókat. Ezekből jónéhányat ki is nyomtattunk. Minden gyerek kiválasztotta a neki leginkább tetszőt és a mellkasára tűzte. A már előzőleg megtanult és a zárókörre ajánlott verset mondva indultunk termünkből. A többi diákot is beinvitálva, láncot alkotva mentünk fel az iskolai lépcsőkön. Egyöntetűleg azt szavaztuk meg, hogy amire most a boldogságunk eléréséhez szükségünk van, az nem más , mint a vakáció. A betűkből összeálló vakációs betűket ezekre a lépcsőkre tettük ki.
Végül boldogságvirágot készítettünk egymásnak. Egy-egy jó szót, üzenetet írtunk rá, majd átadtuk a társunknak. A virágok, mint egy varázsütésre kinyílottak
A tizedik osztályban a CÉLOK KITŰZÉSE ÉS ELÉRÉSE hónapban az egyéni célokkal foglalkoztunk, és az annak elérését szolgáló jó tulajdonságokat vettük górcső alá.
A tanulókkal körbe ültünk, és tanári irányítással beszélgettünk arról, hogy kinek milyen céljai vannak. Egy jó cél támogatja az önértékelésünket, magabiztosak és hatékonyak lehetünk azok által. Mindenki meghatározott legalább egy célt, amit szeretne elérni az életében. Többnyire olyan célok hangzottak el, amiket a közeljövőben szeretnének megvalósítani, vagy amikre régebb ideje vágynak már.
Az óra következő részében egy rövid feladatot oldott meg az osztály, ahol a kis állatokat kellett a céljaikhoz vonalazni (Boldogságóra munkafüzet 6-10 éveseknek, 77. oldal). A feladatot minden tanuló sikeresen elvégezte. Fesztelen munka zajlott.
A következő részfeladat az volt, hogy a diákok megfogalmazták azokat a jó tulajdonságaikat, amelyek segítségével el tudják érni a kitűzött céljaikat. Sokan megértették, hogy miről van szó, de volt néhány tanuló, akinek közösen szedtük össze azokat a jó tulajdonságait, amik előnyök lehetnek a céljaik elérésében. Ezeket a jó tulajdonságokat felírták egy-egy papírra. Volt, akiknek az írásban segítettem. Ezután ezeket a jó tulajdonságokat egy-egy színes papír lufira másoltuk, és kitűzték a táblára a gyerekek.
Az óra utolsó részében kapott mindenki egy lufit, kimentünk a folyosóra azokkal játszani. Nagyon jó hangulatú óra volt, és talán ezután a lufiról mindig az jut majd a diákjaim eszébe, hogy a milyen sok pozitív tulajdonságuk van, és, hogy ezek segítségével a kitűzött álmaikat, céljaikat el is tudják érni.