A boldogságóra második hónapja az optimizmus gyakorlása. Vendégségbe hívtuk a Mazsola csoportból Boldog Blankát és Szomorú Szilárdot és bemutattuk őket a kicsiknek. Elmondtuk, hogy melyik figura mit tud, miért szomorú és miért vidám. A mese elmondása után sokat beszélgettünk a történetről. Játszottunk Boldog Blanka és Szomorú Szilárd bábjával. Megbeszéltük, hogy hogyan varázsolhatunk boldog mosolyt egy szomorú arcra. Meghallgattuk a hónap dalát, ami segítette a témára való ráhangolódást. A gyermekek meghallgatták Tódi Törpe történetét, majd Tódi Törpe szebben látó mondókáját mondogattuk. Elővettük a varázsszemüvegeket, amiket, ha felvettük, rögtön mosolyt csaltunk mindenki arcára.

Foglalkozást kezdő relaxáció:
„Égig érő fa vagyok, megnövök, mint a nagyok…” A szőnyegen, tetszés szerint elhelyezkedve, állva nyújtózkodunk az ég felé: „Nyújtózz fel, érd el az eget, légy sudár, nyújtsd meg magad, élvezd milyen sudár lettél….” majd a leengedett karokat előrelógatva engedd lengeni a két karodat, inga lendül jobbra-balra…” Ezt többször elvégezzük.
Ráhangolódás:
Meghallgatjuk és énekeljük Bagdi Bella: pozitív gyerek vagyok c. dalát. Lehet rá mozogni, táncolni, ugrálni.
Beszélgető körbe ülünk, megkérdezem, hogy mit jelent a gyerekek szerint az, hogy pozitív gyerek vagyok, mindenre képes vagyok. Körbe indítok egy plüsst, akinél van a plüss, az válaszolhat. A válaszoktól függően segítek, reagálok. Ha valaki a negatív dolgot mondja el, vagy inkább nehézséget, félelmet érez, annak próbálom átfordítani a gondolatot a megoldható oldaláról. Illetve felajánljuk a segítségünket, hogy hozzánk bármikor fordulhat, együtt megoldjuk. Hinni kell benne és sikerülni fog. De amíg ezt gyakorolja, addig mondjon valami olyat, ami megy, ami sikerül.
Ezután elmesélem Bezzeg Andrea: Tódi törpe varázsszemüvege c. mesét.
A téma feldolgozása:
A mese végeztével megtanuljuk Tódi törpe Szebben látó mondókáját, mozgással kísérve. Többször elmondom lassan, elmutogatjuk, amíg rögzül.
Jelentésteremtés:
Beszélgetünk arról, hogy voltak-e szomorúak? Mihez hasonlított az érzés? Ki vagy mi segített abban, hogy elmúljon? Ha elmúlt, az mihez hasonlít? Mi az, amit szeretnek, amit mindig szépnek látnak? Amitől mindig felvidulnak? Milyen lehet a varázsszemüvegben látott világ? Ezután bemutatom az én varázsszemüvegem, amit, ha felveszek, meglátom a rossz dolgokban is a jót.
A foglalkozás lezárása:
Készítünk varázsszemüveget színes papírból, kartonból mindenkinek, aki csak szeretne. Majd ki is próbáljuk, ha van rá jelentkező.
Kiszínezzük a munkafüzetben az optimizmus jelét és felragasztjuk a 2. lépcsőfokra.

Szeretném a szemüveget mindig elérhetővé tenni olyan esetekre, amikor valaki szomorú valami miatt, vagy nem sikerült neki valami, ha megossza velünk, ezzel tudjunk segíteni neki.
Későbbiekben új szokásként szeretném, ha elalvás előtt az óvodában mindenki mondana egy szép dolgot, jó dolgot, amit ma észrevett az óvodában.

Reflexió

Az optimizmus gyakorlásához kapcsolódva arról beszélgettünk, hogy mi az, ami nekik örömet szerez, bárki elmondhatta, hogy ő minek örül a legjobban. Amikor végig értünk, azt is megkérdeztem, hogy mi az, amitől szomorú lesz…. az első: ha esik az eső! Erre már a nagy csoportosok reagáltak! Az jó, jó ha esik az eső! Megkérdeztem, hogy miért? Mi a jó az esőben? Lehet pocsolyába ugrálni. Lehet sarazni! Ha vége van, lehet hogy látunk szivárványt! Együtt lehet a család! A nagycsoportosok azonnal érezték, hogy alakítjuk át a rosszat jóvá, hogy lesz a szomorúságból öröm, hogy tudjuk a legjobbat kihozni az elsőre rossznak tűnő dologból. Folytatásként pedig hasra feküdve (fejek középen) elmeséltem Vlagyimir Szutyejev: A gomba alatt c. meséjét

Ha ezt a sztorit valaki elmeséli nekem, hát nem biztos, hogy elhiszem.Az optimizmus virágjának elültetése előtt az állatok témakörrel foglalkoztunk.Nagyon átélték a gyerekek az Állatok Világnapjának üzenetét,amelyet egy mesével még fokoztam is. A ,,A köd szárnyú tündér róka” mesét meséltem el.Egy királyról szól a mese, aki ketrecekbe mindenféle szabadon élő állatból begyűjt egy párt.Reggel nagy papírra ketreceket rajzoltunk, majd mese előtt a középre leterített papírra állatokat helyeztünk a megrajzolt ,,ketrecekbe”.
Az állatos mese után udvarra mentünk,majd amikor szóltam, hogy indulunk be a ,,Kiskertünkbe”,meglátjuk, hogy két kisfiú egy padon háttal ülve nagyon zokognak.furcsa volt, hogy csak zokognak,és vigasztalhatatlanul hull a könnyük.Kérdésemre még jobban zokogtak, és kiderült, hogy elpusztult kutyáikat siratták.
Ahogy beültünk a terembe,még mindig keservesen zokogott,és alig tudta elmesélni a többieknek a szomorúságát.
Kissé feszült lettem,hogy lesz itt ma OPTIMIZMUS és DERŰLÁTÁS virágmagnak az elültetése.
Azzal kezdtem, hogy mondjunk vigasztaló szavakat,amitől hátha megvigasztalódik.Szép vigasztalásokat kapott.
Pl.Ne sírj,lesz még másik kutyád!
Még aranyosabb kutyád lesz.
Vesz anyukád másikat.
Majd nem mérgezik meg az új kutyádat.stb.
Majd elmesélte,mi történt a kutyával.Megmérgezték rossz emberek!Megint sírt.Meghalt.eltemettük-fejezte be.
Erre az egyik kislány megszólal, hogy az én apukám is meghalt.
Ekkor padlót fogtam.
Hatás szünet, majd elmeséltem,hogy nem olyan régen halt meg az én anyukám,és elmeséltem egy vidám történetet vele kapcsolatban.
Megkérdeztem a kislánytól,aki bejelentette a közösségünknek,hogy az édesapja meghalt/soha eddig nem beszélt róla/hogy milyen vidám történet jut eszébe az édesapjával kapcsolatban.Elmesélte, hogy az jó volt, amikor feldobálta magasra.A kutyáját elvesztő kisfiút is megkértem, hogy meséljen valami vicceset,amit a kutyájuk csinált.Hát egyből váltott,és elmesélt egy vicces kakis sztorit.
Persze!Már mindenki nevetett.Azután fokozták a nevetést,hagytam,hogy jó sokáig nevessünk együtt a kutyakakis emléken.
Ezután már el tudtuk ,,ültetni” lelkünk kiskertjébe az OPTIMIZMUS virág magját.Sikerült a borúból derűt varázsolni.
Felejthetetlen sztori.Felejthetetlen varázs szemüveges hónapunk volt!
Napraforgó virágokat rajzoltunk, színeztünk egész hónapban.Varázs szemüveget készítettünk minden dolgozónak,új vezetőnknek is.