Az utolsó témakör a fenntartható boldogság, lehetőséget nyújtott újra átélni a szép pillanatokat, a nevelési év során tanult új élményeket. Arra gondoltunk, hogy újra együtt tartunk egy “boldog napot”, így az aktuálisan oviba járó Gomba és a Napocska csoport csatlakozott a Katicákhoz. Néhányan már a nyári szünetet élvezték, így kevesebb létszámmal, vegyes korosztállyal játszottunk, ennek ellenére nagyon jó hangulat alakult ki és egyre nyitottabbak lettek a pajtások. A felnőttek közül is volt érdeklődő óvó néni, aki szívesen csatlakozott, mert már nagyon érdekelte, hogyan zajlik egy ilyen nap.
A ráhangolódás szakaszában a gyermekek bemutatkoztak egymásnak, majd egy választott szeretet jelet (ölelés, simogatás, mosoly, dicséret) üdvözölték egymást. A visszaemlékezést fényképek, közös munkáink megmutatásával, illetve a Hálafal és Opti Miska figurájával elevenítettük fel. Felidéztük a mozgás örömét, a Boldogvárhoz vezető úthoz szükséges erőket, a kitartást, a szorgalmat. Véleményeiket is kifejtették, legtöbben az optimizmus szemüvegét említették kedvenc témájuknak. Azóta is gyorsan “felvesszük”, ha valaki nem olyan derűlátó. Niki óvó néni egy megerősítő mantrázást tanított nekünk, amit még csak a Napocskák ismertek, de pillanatokon belül együtt mantráztuk: “Boldog vagyok, jól vagyok, erős vagyok, szép vagyok!” – egyre hangosabban, egyre ritmusosabban. Mindenki arcáról a vidámság sugárzott. Ezt követően megismertettük a gyerekeket A boldog ember inge – magyar népmesével, majd röviden el is játszottuk. A gyermekeket rávezettük, hogy a a boldogságot nem keresni kell, csak meg kell lelni az apró dolgokban. Ahogy a dolgozó ember elégedett volt a saját életével, boldogság és szeretet vette körül. A királynak pedig meg kellett tanulnia, hogy hiába kutatja, mert „boldog ing nincs”, azt belülről kell megváltoztatni, annak aki nem érzi jól magát a bőrében. Néhányan a boldog ember ingét, az ajánlott színezőn egyedi módon kidíszítették. A választható feladatok közül a “Kerekerdő építése” nagy lelkesedést váltott ki. Úgy alakítottuk, hogy a különböző csoportba járó gyerekek összefogjanak, a nagyok segítsék a szimmetriát kialakítani a kisebbeknek. A változtatásnál figyelmesek voltak, alig tudták kivárni, hogy következzenek a kitalálásban. Szabadidőben többen is fűztek nyakláncot, a családi boldogság jelképekeként – hozzá fűzött kívánságaikat is elsorolták, illetve volt aki a gyöngyszemeket a családtagok tulajdonságaival, kedvenc színeivel ruházta fel és tette fel sorba a nyakláncára. A délelőtt lezárásaként egy szeretetalagutat varázsoltunk, a keresztül haladó gyermeket pedig pozitív szavakkal, mosollyal biztattuk. Közösön meghallgattuk a hónap dalát – a Jobb veled a világot!
Ez a dal, nekünk felnőtteknek, szomorúságot is hozott a szívünkbe, a gyerekek odaadó boldogsága ellenére. Történt ugyanis, hogy óvodánk életébe a Boldogságóra foglalkozásokat fiatal kolleganőnk, Andika hozta el, aki a napokban az angyalok közé költözött, egy még szebb világba. Mosolya, soha el nem múló optimizmusa, gyermekszeretete minden percben a szemünk előtt lebeg. Valahogy különös ez az egész, hiszen az ő jelmondata tényleg ez volt: -“Jobb veled a világ!” – pár éve a karácsonyi üdvözlőlapra is ezt írta, és adta át személyesen minden kollégánknak. Büszkék vagyunk rá, és hálásak hogy mindezeket az értékeket átadta nekünk. Megőrizzük a szívünkben, s próbáljuk a boldogságot fenntartani – hiszen ő is így szeretné. Utolsó képünkön a mi Andi óvó nénink látható, imádott Ficánkásai körében, a feldolgozott témájuk: „Boldognak lenni jó!”….

A legnagyobb tanítás számunkra, hogy “Bár annyi dolgunk van, de szeretni mindig érjünk rá!” /Vámos Robi/