– Foglalkozást kezdő relaxáció,
– „Boldog Dóra” Mesére hívó mondókája,
– Tódi törpe varázsszemüvege cimű mese bemutatása,
– Optimista tükörkép készítése,
– Pozitív gyerek vagyok című dal meghallgatása és tanulása.
Boldogságóra Alapprogram
A foglalkozások megvalósítása a Napocska kiscsoportban történt a gyermekek életkora 3-4 év. A segédanyagoknak köszönhetően minden hónapban 1 alkalommal sikerült a gyermekek életkorához igazodó, tartalmilag sokszínű tevékenységeket lebonyolítani. A gyermekek nagy örömmel fogadták a kezdeményezéseket, szívesen kapcsolódtak be, együtt énekeltünk, táncoltunk, színeztünk, beszélgettünk. A havi témák feldolgozásával emeltük a Napocskák és a felnőttek boldogságszintjét. „Jobb veled a világ!”
„Sajnálom, bocsáss meg, ne haragudj, köszönöm, szeretlek” szinte minden nap használjuk ezeket a kifejezéseket, mert beismerjük tévedéseinket, megbánjuk egymás iránt akarattal vagy akaratlanul elkövetett tévedéseinket, sértéseinket. Bár felnőtteknél, úgy a bocsánatkérés, mint a megbocsátás lassúbb folyamat, a gyermekek nap, mint nap többször is összevesznek – kibékülnek. Pedagógusként a megbocsátás gyakorlásával szinte minden nap találkozom a gyermekek körében. Van, aki hamarabb megbocsát, van, aki nehezen tudja kimondani, hogy „nem haragszom rád”, mert időre van szüksége, pedig nem jó tartani a haragot. Egyetértek Mark Twain szavaival, aki szerint: „A harag egyike azon érzéseknek, amelyekkel csak az időt pocsékoljuk…” Éppen ezért, segítettem a gyermekeknek, hogy minél hamarabb megoldjuk a problémákat. Úgy gondolom, a megbocsátás gyakorlása életünk végéig tartó folyamat.
Sonya Lyubomirsky szerint minden ember lehet boldog vagy boldogtalan, mindenki saját maga dönti el, mit kezd az életével. Bár egyetértek a fenti gondolatok szerzőjével, manapság, mikor a koronavírus körül „forog” a világ, egyre nehezebb megtalálni a boldogsághoz vezető utat.
A pszichológusok szerint, a fenntartható boldogsághoz a pozitív érzelmek, a boldogság ismertető jegyei járulnak hozzá, mint az öröm, nyugalom, megelégedettség, érdeklődés, élénkség, lelkesedés. Pedagógus kollegáimmal igyekszünk, minden nehézség ellenére, megismertetni a gyermekekkel ezeket az ismertető jegyeket és megláttatni, észrevenni a jót és szépet környezetünkben. Az ember társas lény, szükségünk van egymásra, az együttműködésre céljaink elérése érdekében. Tanítványainkkal egész tanévben erre fektettük a hangsúlyt, hogy együttműködve, egymást segítve tapasztalják meg azt az örömöt, hogy milyen jó, ha van, akiben bízhatok, van, akire számíthatok. Ugyanolyan jó adni is, mint kapni.
A fenntartható boldogsághoz szükséges azoknak a szokásoknak a kialakítása is, amelyek hozzájárulnak a boldogságszintünk növeléséhez, mint például a hála, az optimizmus gyakorlása, a boldogító jócselekedetek gyakorlása, céljaink kitűzése és megvalósítása, apró örömök élvezete, a megbocsátás gyakorlása, stb. Sokszor még felnőtteknek is nehezen alakulnak ki ezek a szokások, ezért már gyermekkorban jó, ha időt szánunk rá az iskolában. A gyermekek nagyon szeretik a boldogságórás foglalkozásokat, játékokat, gyakorlatokat és a dalokat egyaránt.
Minden fent említett stratégia egyaránt fontos, melyeknek rendszeres gyakorlásával, hiszem, hogy boldogabb jövő áll előttünk. Sonya Lyubomirsky szavai ismét eszembe jutnak: „A lehetőség, a csoda benned van, tőled függ, mit kezdesz az életeddel.”
Az áprilisi egy hónapos vakáció után gyermek és pedagógus egyaránt várta, hogy az iskolában újra találkozhasson. A gyermekek nemcsak a személyes találkozásnak örvendtek, hanem az együttjátszásnak, az iskolaudvaron való játszásnak. Az egészséges fejlődéshez szükséges a rendszeres testmozgás. A szaladgálás, mászkálás, ugrálás, ugrókötelezés, focizás, stb. felfokozzák a vitális folyamatokat, azaz oxigénnel dúsítják a szervezetet. Mindez pozitívan befolyásolja a gyermekek tanórán való részvételét: javítja a koncentrációt, megnöveli a munkakedvet, javítja a memóriát, a tanulási képességet. Mindezeket szem előtt tartva, pedagógustársaimmal fontosnak tartjuk megadni a lehetőségeket a gyermekeknek, hogy eleget mozogjanak, nemcsak az iskolában, hanem egy-egy kirándulás, gyárlátogatás alkalmával is.
Csoportunkban gyakran merül fel az anyagiasság kérdése. Kinek milyen a telefonja? Melyik most a legmenőbb játék? Melyik a legdivatosabb cipő? Stb.
Ilyenkor mindig elmondom, hogy nagyon jó dolog, hogy a szüleik meg tudják ezeket vásárolni nekik, és hogy ez az „adás” a szülőknek bizonyára nagy örömet is jelent, hiszen boldoggá teszik vele gyermeküket. Elmondom, hogy nem pénz és különleges alkalom kell ahhoz, hogy boldogok legyünk. Aki képes arra, hogy az adott pillanatot megélje, és örömként fogja fel, annak a kezében van a kulcs a boldogsághoz. Talán nem is tudjuk, hogy micsoda öröm az ami, éppen történik velünk, csak amikor már vége van a pillanatnak.
Az egyik ilyen beszélgetésen, amikor megkérdeztem, mi az az apró öröm most ebben a pillanatban, ami boldoggá tesz, az alábbi válaszok érkeztek:
„Jó idő van, mehetünk focizni.”
„A kedvenc számom szólt reggel, és arra lépkedtem, tökre feldobódtam.”
„Megmutattam a tiktok-videómat T. néninek, és nagyon tetszett neki.”
„Anya nagyon boldog volt, hogy ma felkeltem időben. Büszke vagyok magamra!”
„Ma a természet órán, az elején, rólunk mutatott fényképet az erdőből, na az nagyon tetszett! A kedvenc fámon ültem.”
Azt hiszem, az óra célkitűzése aznap elérte a célját.
Azt hiszem, biztosan mondhatom, hogy amióta egy osztályt alkotunk a Borzokkal, nincs olyan tagja csapatunknak, akit ne bántott volna meg egy másik, vagy fordítva: nincs olyan, aki ne bántott volna már meg valakit. Ez teljesen természetes, hiszen az iskolában töltik a gyerekek a legtöbb időt, így természetes, hogy sértettség, bántás, konfliktus alakul ki. Munkám során és otthon, saját gyermekeimmel kapcsolatban is arra törekszem, hogy tanuljanak meg a gyerekek bocsánatot kérni, és megbocsátani is. Ez sokszor nagyon nehéz, hiszen a sértettség pillanatában az ember annyira mélyponton találja magát, hogy nem is olyan egyszerű a megbocsátás.
Ahogy az életben, úgy az iskolában, a mikrokörnyezetünkben is van olyan, aki könnyedén, egy mosoly kíséretében tovább lép sérelmén, de van olyan is, aki nagyon sokáig rágódik, nehezére esik a megbocsátás. Ha ilyet tapasztalok, mindig elmondom, hogy ezek olyan apró sérelmek, amik miatt nem érdemes hosszú órákig, napokig, akár hetekig rágódni. Nyilván van olyan teher, amit régóta hordoz magában valaki, akár gyerek is, de az iskolai konfliktusok során törekedni kell a békés rendezésre, a megbocsátásra. Ez nagyon nehéz feladat, de minden nap gyakoroljuk.
A Diákönkormányzat napja alkalmából csapatversenyen vettünk részt. Fontos volt, hogy a gyerekek egymás ismeretének segítségével a legmegfelelőbb csapatkapitányt válasszák. Ezt teljes mértékben rájuk bíztam. Komoly feladat volt, de megegyeztek. Érdekes volt nézni, hogy érveltek, vitatkoztak, végül mégis megegyeztek, hogy ki legyen az.
Ezután arra kértem őket, hogy valamilyen stratégiát építsenek fel, aszerint, hogy kinek mi az erőssége, miben tud leginkább a csapat segítségére lenni. Itt szintén az egymás ismerete, és az egymásról alkotott vélemények számítottak. Ki is választották, hogy kit „delegálnak” az ügyességi, a matematikai vagy a kommunikációs jellegű feladatokhoz. Öröm volt látni, ahogy a srácok összedolgoznak!
Az eredmény magáért beszélt, nagyon ügyesek voltak, bár végül pontozás nem volt, hanem csak a részvétel számított, mégis odatették magukat a fiúk. Nagyon büszke voltam rájuk.
Szegedi Vörösmarty Általános Iskola
Megküzdési stratégiák
Nehézségek az 1.b osztály életében is vannak, amióta azonban a boldogságórák az életünk része lett könnyebben túllendülünk a nehézségeken, és jobban odafigyelünk egymásra. Ennek ellenére sok új ismerettel, és tapasztalattal gazdagodtunk ebben a hónapban, és így legalább ha igazán nehéz helyzetbe kerülünk valaha, vagy egy nagy kihívással kell megküzdenünk már lesz ötletünk, hogy , hogyan vészeljük át ezt az időszakot, mi az ami segíthet nekünk ebben.
A relaxáció és az éneklés a minden napunk része, de tudatosítottuk, hogy gyógyírként is használhatjuk.
Ebben a témában megragadtuk a lehetőséget, és az iskolába hozott zöldségekből salátát, falatkákat készítettünk. Így jót cselekedtünk sokakkal.