Foglalkozást kezdő relaxáció:
„Égig érő fa vagyok, megnövök, mint a nagyok” nyújtózó gyakorlatot végezve, majd leengedett kart lengetve, mint az inga lógatva jobbra balra.
Ráhangolódás:
Meghallgatjuk/elénekeljük Bagdi Bella: Ho’oponopono c. dalát, énekelve, szabadon mozogva.
A téma feldolgozása mesével:
Dadus nénivel eljátsszuk Ferenczei Éva Süniről szóló bábjátékát.
Jelentésteremtés:
Beszélgetőkörben minden állat viselkedését megbeszéljük. Ki volt kedves, ki nem? Miért nem volt kedves? Mert csak magára gondolt, és nem foglalkozott azzal, hogy megbánt másokat. Ő jól érezte úgy magát? Először igen. A többiek mit éreztek? Jól érezték magukat? Akkor nem, de túlléptek rajta, együtt jó volt nekik, és aztán megsajnálták Sünit. Arra már Süni se érezte jól magát. De a többiek megbocsátottak Neki. Kinek lett így jó? Mindenkinek, mindenki örült. Azok is, akik megbocsátottak, és az is, akinek megbocsátottak. Aztán együtt örömmel játszottak tovább a barátok
A foglalkozás lezárása:
Kiszínezzük az megbocsátás jelét és felragasztjuk az 8. lépcsőfokra.
Reflexió
A beszélgetőkört a megbántással kezdtük. Megkérdeztem a gyerekektől, hogy tudják-e mit jelent, hogy megbántunk valakit? Mindjárt a bábjátékról kezdtek el beszélni. Milyen érzés? Titeket is megbántott már valaki? „Igeeeeen”…. Milyen érzés, ha megbánt valaki? Jó? Örömteli, vagy szomorú leszel? Esetleg sírsz is? Fáj? Hol fáj? Itt bent bizony, a szívünk fáj ilyenkor. Szerintetek mindig direkt bánt meg valaki, vagy van úgy, hogy Ő nem is gondolja, hogy megbántott? Mert nem akarta, csak félreértettétek egymást? Mi erre a megoldás? Ha megbeszéljük, ha elmondjuk neki, hogy most megbántottál. És akkor a megbántónak lehetősége van bocsánatot kérni. A körben aztán egyesével elmondhatta mindenki, hogy ki bántotta meg, kire „haragszik”, Ő bocsánatot kért és megölelték egymást. Volt, akiknél új barátságok kötődtek…. azóta is együtt játszanak.