Október hónap az optimizmus gyakorlásáról szól. Az egész program alapja a pozitív gondolkodás, hogy ne csak a rosszat lássuk meg a dolgokban, hanem pozitívan álljunk a problémákhoz. Ezt a szemléletet próbáljuk már harmadik éve elsajátítani a gyerekekkel.
Az idei évben a pozitív gondolatokat könnyebb lesz a gyerekeknek megjegyezni, mivel iskolánk lépcsője ilyen mondatokkal lett feldíszítve.
A feladat így adott volt! A borús idő ellenére, színes ernyőinket csupa pozitív mondatokkal írtuk tele. A gyerekek a számukra legoptimistább mondatokat választották ki.
Az óra jó hangulatáról a hónap dala is gondoskodott.
Remélem, ha nehézséggel találják majd szembe magukat, emlékeznek ezekre a mondatokra!
Boldogságóra Alapprogram
Orosháza Városi Önkormányzat Napköziotthonos Óvodája Bácska u Telephely
Az optimizmus gyakorlása témakörét különösen fontosnak tartottuk a mostani körülmények között.
Lényeges, hogy a „jót” mindenben észrevegyük, hiszen a lelki egészségünk nagyban befolyásolja a testi egészséget.
A gyerekek nyitottak voltak a témára és olyan pozitívumokat fedeztek fel helyzetekben, másokban, ami felett mi elsiklottunk volna. A gyerekekkel változatosan igyekeztünk feldolgozni a hónap témáját, és ez nemcsak egy-egy foglalkozásra korlátozódott. Reméljük ez is hozzájárul a gyermekek pozitív szemlélet módjának formálásához.
A tanév első hónapjában az újratalálkozás, egymásnak örülés mellett a hálát jártuk körbe. Ki miért és kinek tartozik hálával? A gyerekek válaszai sokfélék, ahogyan az az általuk összerakott hála-fa levelein is látszik. A kivágott színes falevelekre név nélkül írták a gondolataikat, de mindannyian vállalták, és elmondták az osztálytársaiknak, miért ezt írták.
A szeptemberi hónap nálunk is az ismerkedésről, a barátkozásról, egymáshoz közeledésről és a közös játékról szólt. Lassan összehangolódtunk. A reggeli érkezések és a napközbeni ovis létünk egymás elfogadásáról szólt. Adtunk egymásnak figyelmet, ölelést, jó szót, egy simogatást, mosolyt, minden olyan csupa jó dolgot, ami megerősített abban, hogy a süni csoportban együtt lenni jó. Kaptunk érte mosollyal érkező gyerekeket, kedves szót, együttjátszást, köszönetet. A nap folyamán tudatosan egyre gyakrabban használtuk a hálás vagyok….kifejezést. A reggeli barátságkörben úgy szőttük a beszélgetést, hogy a gyermekek figyelmét a mindennapi apró dolgokra irányítottuk, amikért hálásak lehetünk. A „hálakővel” a kezükben elmondták, miért lehet köszönetet mondani, vagy mi az, ami miatt boldogok, hogy van nekik és ami miatt örömet éltek át aznap. Igy került egyre közelebb hozzájuk a hála kifejezése. A bábozás alatt könnyen együttéreztek a sünivel, aki hálás volt a cicának, hogy segített neki a bajban. Bátran megfogalmazták ők is azt, hogy miért hálásak. Elkészítettük a hálafánkat is, melynek egy-egy színes leve a gyermekek hálájával van tele. Végezetül haza is vittek hálaszíveket, mert mi már tudjuk, hogy a hála érzése pozitív kört indít el, olyan mint egy varázsszer. Bárki élje is át a családban, jókedve hatni fog az összes többi családtagra is .
Szeptember a hála gyakorlása. Ebben az évben első osztályosokkal végzem a boldogságóra programot. Szeptemberben ismerkedtünk egymással és a programmal. A feladatok közül a hála hálót választottuk. A szíveket elkészítették, majd odaadták annak akinek valamiért hálásak voltak (pl. kölcsönadta a színesét, sokat játszott velem…)A szíveket körberaktuk és elkészítettük a hála hálót.
Szeptember a hála időszaka nálunk is. Megbeszéltük, hogy milyen a hálás ember, és milyen előnyei vannak, ha beépítjük a hálát a mindennapjainkba. Ezután mindenki megfogalmazta, hogy kiért, miért hálás az életében. A tanulók hálásak a családjaikért, lakótársaikért (lakásotthonokban élő gyerekek), barátokért, tanáraikért, nevelőikért, osztálytársaikért, iskolájukért, háziállataikért, tudásukért, javaikért. Számba vettük, hogy mi mindenért lehetünk hálása, és ezt leírtuk egy papírra.
Következő napon egy kis diáklány hozott egy zacskó erdei levelet, így el is kezdődött a manuális munka. Lapnyújtással kialakítottuk a sík lapokat, rányomtuk a leveleket, majd kivágtuk a formákat. Ezután az elkészült levelekbe belenyomtuk a tanulók monogramját, és a háláikat, egy-egy levélkére. Néhány napos száradás következett, illetve a kis agyagtárgyak gondozása, szivacsolása, tisztogatása. Amikor kiszáradtak a levélkék, kiégettük azokat. Nem sokkal később a fehéragyag levélkéket zöld, és transzparens mázzal borítottuk, és újraégettük. Másnap készre égtek a csillogó, szépséges leveleink, amiket zsinórral láttunk el, és egy udvaron talált nagy faágra akasztottuk azokat.
Több alkalommal volt lehetőségünk a témát boncolgatni.
A feladatot nagyon szerették a gyerekek, és gyógypedagógus asszisztens kollégámmal mi is.
A gyerekek örömmel kifejezték a szívecskés rajzokban miért hálásak.
A gyerekek örömmel kifejezték a szívecskés rajzokban miért hálásak.
A gyerekek örömmel kifejezték a szívecskés rajzokban miért hálásak.
A gyerekek örömmel kifejezték a szívecskés rajzokban miért hálásak.