Mindenki készített képeket magáról a kedvenc állatával, és azokból készítettünk montázst
Boldogságóra Alapprogram
Szentlőrinci Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézmény, Általános Iskola és Kollégium
Ebben a hónapban nehézségekbe ütközött a program megvalósítása, mert nagyon sok volt a beteg gyermek, és az osztály egy része karanténba került. Így a társas kapcsolatok gyakorlása című témakört személyesen 4 gyermekkel tudtuk elvégezni. A gyerekek a kialakult helyzet miatt nagyon izgatottak voltak, minden nem hagyományos feladatot fokozott izgalommal fogadtak. A foglalkozás elején a ráhangolódásban igaz- hamis játékot játszottunk babzsákok segítségével. Otthoni házi feladat keretében pedig különböző anyagokat kellett gyűjteni a mezítlábas lépegetőhöz. Ezt a feladatot a gyerekek nagyon várták, tetszett is. A következő napon megalkottuk a mezítlábas lépegetőt. Jókedvűen vették birtokba a játékot, a segítségadást gyakorolni kellett előtte, mert nem tudtak használható segítséget adni egymásnak. Nehezítette a játékot, hogy kötelező a maszk használata, amit tetéztünk a szem bekötésével. A gyerekek nem láttak, a levegővétel is nehezített volt, és a feladat is nagy figyelmet kívánt. Ez olyan nem várt állapotot idézett elő a gyerekeknél, ami kisebb balesethez vezetett a játék során (orrvérzés egy összefejelés miatt). A állapotok rendezése után megbeszéltük a tanulságokat.
Kis csapatommal először felidéztük az optimizmus gyakorlásával kapcsolatban végzett tevékenységeket és azok tapasztalatait: jobb optimistán hozzáállni ahhoz, amit az élet ad, és az, hogy milyennek látjuk az életet, nagyban függ attól is, hogy mire koncentrálunk a velünk, körülöttünk történő eseményekből. Ehhez segítségül hívtam azt a mesét, amit Bajzáth Mária mondott el előadásában a II. Pozitív Pedagógiai Konferencián a két vándorról és a városkapuban álló bölcsről, aki mindkét vándornak tulajdonképp azt mondta arról, hogy mit találhat majd a városban, ahova belép, amit addigi életében is megtapasztalt, hiszen az új helyen is csak azt fogja észrevenni, amit korábban is. Megbeszéltük, hogy az a vándor, amelyik csupa rosszat kapott az élettől, javíthatna lelki állapotán azzal, ha a szemléletét átformálná, és inkább a vele történő jó dolgokra figyelne fel.
Ezek után elkezdtük új témánkat, a társas kapcsolatokat. Beszélgettünk arról, hogy a mai világban, amikor ott a „kütyü” a kezünkben, nézhetünk rajta filmeket, hallgathatunk zenét, játszhatunk digitális játékokat, lájkolhatjuk a többieket… hopp! … ehhez már kellenek mások is. Szóval kellenek-e társak nekünk, és ha igen miért? Felidéztük, mikor van nagy szükségünk a barátokra, családtagokra, egyáltalán társakra. Milyen jó, ha elmesélhetjük nekik, ami fáj, ha ott állnak támogatóként a küzdelmeinkben, és persze, az örömeinket is milyen jó megosztani másokkal.
A következőkben különböző típusú kamaszokat ábrázoló rajzfigurákat tettem eléjük. Egy kis cetlire mindegyikhez oda kellett írniuk, hogy mi jellemző rájuk leginkább, milyen embertípust képviselnek, majd sorba kellett rakniuk aszerint, hogy melyiknek lehet a legtöbb és a legkevesebb barátja. Megbeszéltük miért gondolják így, és hogy van-e lehetőségük ezeknek a tiniknek másképp viselkedniük, és ennek megfelelően több barátot szerezniük. Arról is szóltunk, hogy nem a barátok mennyisége a fontosabb, hanem az embertársi kapcsolatok a minősége. Lehet valakinek kevesebb igaz barátja, és szintén neki, vagy valaki másnak meg sok felszínesebb pl. haveri kapcsolata.
A foglalkozás további részében azt vizsgáltuk, milyen is egy jó barát? Két csoportra osztottam őket, és kaptak egy-egy történetet, amit elő kellett adniuk, és a másik csapatnak el kellett mondania a tanulságokat. Az első történet a kecskepásztorról szólt, ahol azt láthatták, átfordítva az emberi kapcsolatokra a mesét, hogy valaki a régi barátait háttérbe szorítja, azért, hogy a kedvében járjon olyan más, még számára nem jól ismert embereknek, akiket a barátjainak szeretne megszerezni. A másik történetben a vadász nem bízik hűséges sólymában, mikor az olyan dolgot cselekszik, ami azt a látszatot kelti, mintha ellene volna, pedig csak egy nagy veszélyre akarja felhívni a figyelmét. A vadász ezt nem érti meg, és elüldözi magától a sólymot. Szerencsére kiderül az igazság, a vadász megbánja tettét, és a sólyom is visszatér. A diákok felismerték, hogy ennek a mesének az a tanulsága, hogy aki már sokszor tanúságát tette annak, hogy megbízhatunk benne, annak adjuk bizalmat akkor is, ha a látszat ellene szól.
Végül arra kértem őket, hogy keressenek meg egy olyan barátot vagy családtagot, akit nagyon szeretnek, de már rég találkoztak, és szervezzenek meg egy közös programot vele. Kiszínezhető meghívókat is osztottam ki nekik ehhez, hogy még kedvesebb meglepetés legyen a meghívott számára, és remélem, a diákjaim is újra élményekkel telve mesélnek majd erről, mint a hálaüzeneteket átadása után.
Beszámoló
Mende, Mesevár Óvoda-Bölcsőde
Törpike csoportjában megtartott Boldogságóráról, amelynek témája,
A társas kapcsolatok ápolása volt.
Közös játékunkat a kicsikkel, egymás köszöntésével, a Szervusz kedves barátom…c. énekes játékkal indítottuk. Ezután, meghallgattuk, Bagdi Bella: Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek.. c. dalát többször is, és a gyerekekkel vidám táncot táncoltunk a dalra.
Pihenésképpen Bagdy Emőke relaxációs feladataival hangolódtunk még jobban a téma feldolgozására. /Puha meleg, felengedek…., „Az én hangom…/ feladatokkal.
Beszélgettünk arról is a gyerekekkel, hogy kinek van már barátja, és miért jó, ha van barátunk?
„ – azért, mert jót játszunk együtt, azért, mert ő a barátom.” – voltak a válaszok.
Ezután, elénekeltük a Cirmos cica jaj, c. énekünket, és közösen cirmos cicákat készítettünk, a sok cicát „beköltöztettük” egy kis „cicaházba”, mert sok jó cica kis helyen is elfér.
Néhányan elmesélték, hogy nekik is van cicájuk, és mennyire szeretik a kis állatokat, igazán jó barátok.
Közös játékunkban, kis baglyokká varázsolódtunk, karikákat helyeztünk el a teremben, ezek voltak a madárfészkek, két tárcsám volt, az egyiken napocska a másikon holdacska képpel, ha napocska volt az égen, minden kis madár aludt a fészkében, ha a holdacska volt az égen, minden baglyocska egérpecsenyére vadászhatott. Nagyon tetszett a gyerekeknek, nagy örömmel kérték a többszöri ismétlését a játéknak.
A gyerekeket a szokásos mondókánkkal „Erdő, erdő kerekerdő…” mondókával hívtam mesehallgatásra, közösen hallgattuk meg Pogány Judit előadásában, A fecske meg a szalmaszál c mesét. A mese előadását fecske bábbal segítettem.
Nagy sikere volt a mesének, végig nagyon élvezték a gyerekek, örömmel hallgatták meg.
A mesehallgatás után mindenki madárrá változhatott, és eljátszottuk a „Repülnek a madarak, csattog a szárnyuk játékunkat, amelyet nagyon szeretnek a csoport tagjai.
Egy kis színezésre is invitáltam a csoport tagjait, de ekkor már csak néhányan jöttek színezni, a többség már építeni, gyurmázni szeretett volna.
Tevékenységünket közös tánccal zártuk le, Bagdi Bella: Ha boldog vagy.. c. dalával, amely a gyerekek kérése volt.
Fontosnak tartom, hogy kis lépésekkel ismerkedjünk a boldogságóra témáival, így a gyerekek nagyobb kedvvel, örömmel vesznek részt és kapcsolódnak be a tevékenységekbe.
Úgy érzem, hogy nagyon jó hangulat uralkodott az egész foglalkozás alatt, a gyerekek végig motiválva voltak, és nagy figyelemmel, kitartással vettek részt az egyes feladatok megvalósításában.. A közös játékokkal, a közös énekléssel, beszélgetéssel könnyen tudtak ismerkedni az adott témával, a sokféle játék könnyen ráhangolta őket a tevékenységen való részvételre.
Beszámoló
Mende, Mesevár Óvoda-Bölcsőde
Törpike csoportjában megtartott Boldogságóráról, amelynek témája,
A társas kapcsolatok ápolása volt.
Közös játékunkat a kicsikkel, egymás köszöntésével, a Szervusz kedves barátom…c. énekes játékkal indítottuk. Ezután, meghallgattuk, Bagdi Bella: Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek.. c. dalát többször is, és a gyerekekkel vidám táncot táncoltunk a dalra.
Pihenésképpen Bagdy Emőke relaxációs feladataival hangolódtunk még jobban a téma feldolgozására. /Puha meleg, felengedek…., „Az én hangom…/ feladatokkal.
Beszélgettünk arról is a gyerekekkel, hogy kinek van már barátja, és miért jó, ha van barátunk?
„ – azért, mert jót játszunk együtt, azért, mert ő a barátom.” – voltak a válaszok.
Ezután, elénekeltük a Cirmos cica jaj, c. énekünket, és közösen cirmos cicákat készítettünk, a sok cicát „beköltöztettük” egy kis „cicaházba”, mert sok jó cica kis helyen is elfér.
Néhányan elmesélték, hogy nekik is van cicájuk, és mennyire szeretik a kis állatokat, igazán jó barátok.
Közös játékunkban, kis baglyokká varázsolódtunk, karikákat helyeztünk el a teremben, ezek voltak a madárfészkek, két tárcsám volt, az egyiken napocska a másikon holdacska képpel, ha napocska volt az égen, minden kis madár aludt a fészkében, ha a holdacska volt az égen, minden baglyocska egérpecsenyére vadászhatott. Nagyon tetszett a gyerekeknek, nagy örömmel kérték a többszöri ismétlését a játéknak.
A gyerekeket a szokásos mondókánkkal „Erdő, erdő kerekerdő…” mondókával hívtam mesehallgatásra, közösen hallgattuk meg Pogány Judit előadásában, A fecske meg a szalmaszál c mesét. A mese előadását fecske bábbal segítettem.
Nagy sikere volt a mesének, végig nagyon élvezték a gyerekek, örömmel hallgatták meg.
A mesehallgatás után mindenki madárrá változhatott, és eljátszottuk a „Repülnek a madarak, csattog a szárnyuk játékunkat, amelyet nagyon szeretnek a csoport tagjai.
Egy kis színezésre is invitáltam a csoport tagjait, de ekkor már csak néhányan jöttek színezni, a többség már építeni, gyurmázni szeretett volna.
Tevékenységünket közös tánccal zártuk le, Bagdi Bella: Ha boldog vagy.. c. dalával, amely a gyerekek kérése volt.
Fontosnak tartom, hogy kis lépésekkel ismerkedjünk a boldogságóra témáival, így a gyerekek nagyobb kedvvel, örömmel vesznek részt és kapcsolódnak be a tevékenységekbe.
Úgy érzem, hogy nagyon jó hangulat uralkodott az egész foglalkozás alatt, a gyerekek végig motiválva voltak, és nagy figyelemmel, kitartással vettek részt az egyes feladatok megvalósításában.. A közös játékokkal, a közös énekléssel, beszélgetéssel könnyen tudtak ismerkedni az adott témával, a sokféle játék könnyen ráhangolta őket a tevékenységen való részvételre.
Beszámoló
Mende, Mesevár Óvoda-Bölcsőde
Törpike csoportjában megtartott Boldogságóráról, amelynek témája,
A társas kapcsolatok ápolása volt.
Közös játékunkat a kicsikkel, egymás köszöntésével, a Szervusz kedves barátom…c. énekes játékkal indítottuk. Ezután, meghallgattuk, Bagdi Bella: Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek.. c. dalát többször is, és a gyerekekkel vidám táncot táncoltunk a dalra.
Pihenésképpen Bagdy Emőke relaxációs feladataival hangolódtunk még jobban a téma feldolgozására. /Puha meleg, felengedek…., „Az én hangom…/ feladatokkal.
Beszélgettünk arról is a gyerekekkel, hogy kinek van már barátja, és miért jó, ha van barátunk?
„ – azért, mert jót játszunk együtt, azért, mert ő a barátom.” – voltak a válaszok.
Ezután, elénekeltük a Cirmos cica jaj, c. énekünket, és közösen cirmos cicákat készítettünk, a sok cicát „beköltöztettük” egy kis „cicaházba”, mert sok jó cica kis helyen is elfér.
Néhányan elmesélték, hogy nekik is van cicájuk, és mennyire szeretik a kis állatokat, igazán jó barátok.
Közös játékunkban, kis baglyokká varázsolódtunk, karikákat helyeztünk el a teremben, ezek voltak a madárfészkek, két tárcsám volt, az egyiken napocska a másikon holdacska képpel, ha napocska volt az égen, minden kis madár aludt a fészkében, ha a holdacska volt az égen, minden baglyocska egérpecsenyére vadászhatott. Nagyon tetszett a gyerekeknek, nagy örömmel kérték a többszöri ismétlését a játéknak.
A gyerekeket a szokásos mondókánkkal „Erdő, erdő kerekerdő…” mondókával hívtam mesehallgatásra, közösen hallgattuk meg Pogány Judit előadásában, A fecske meg a szalmaszál c mesét. A mese előadását fecske bábbal segítettem.
Nagy sikere volt a mesének, végig nagyon élvezték a gyerekek, örömmel hallgatták meg.
A mesehallgatás után mindenki madárrá változhatott, és eljátszottuk a „Repülnek a madarak, csattog a szárnyuk játékunkat, amelyet nagyon szeretnek a csoport tagjai.
Egy kis színezésre is invitáltam a csoport tagjait, de ekkor már csak néhányan jöttek színezni, a többség már építeni, gyurmázni szeretett volna.
Tevékenységünket közös tánccal zártuk le, Bagdi Bella: Ha boldog vagy.. c. dalával, amely a gyerekek kérése volt.
Fontosnak tartom, hogy kis lépésekkel ismerkedjünk a boldogságóra témáival, így a gyerekek nagyobb kedvvel, örömmel vesznek részt és kapcsolódnak be a tevékenységekbe.
Úgy érzem, hogy nagyon jó hangulat uralkodott az egész foglalkozás alatt, a gyerekek végig motiválva voltak, és nagy figyelemmel, kitartással vettek részt az egyes feladatok megvalósításában.. A közös játékokkal, a közös énekléssel, beszélgetéssel könnyen tudtak ismerkedni az adott témával, a sokféle játék könnyen ráhangolta őket a tevékenységen való részvételre.
Beszámoló
Mende, Mesevár Óvoda-Bölcsőde
Törpike csoportjában megtartott Boldogságóráról, amelynek témája,
A társas kapcsolatok ápolása volt.
Közös játékunkat a kicsikkel, egymás köszöntésével, a Szervusz kedves barátom…c. énekes játékkal indítottuk. Ezután, meghallgattuk, Bagdi Bella: Ha boldog vagy, mutasd meg mindenkinek.. c. dalát többször is, és a gyerekekkel vidám táncot táncoltunk a dalra.
Pihenésképpen Bagdy Emőke relaxációs feladataival hangolódtunk még jobban a téma feldolgozására. /Puha meleg, felengedek…., „Az én hangom…/ feladatokkal.
Beszélgettünk arról is a gyerekekkel, hogy kinek van már barátja, és miért jó, ha van barátunk?
„ – azért, mert jót játszunk együtt, azért, mert ő a barátom.” – voltak a válaszok.
Ezután, elénekeltük a Cirmos cica jaj, c. énekünket, és közösen cirmos cicákat készítettünk, a sok cicát „beköltöztettük” egy kis „cicaházba”, mert sok jó cica kis helyen is elfér.
Néhányan elmesélték, hogy nekik is van cicájuk, és mennyire szeretik a kis állatokat, igazán jó barátok.
Közös játékunkban, kis baglyokká varázsolódtunk, karikákat helyeztünk el a teremben, ezek voltak a madárfészkek, két tárcsám volt, az egyiken napocska a másikon holdacska képpel, ha napocska volt az égen, minden kis madár aludt a fészkében, ha a holdacska volt az égen, minden baglyocska egérpecsenyére vadászhatott. Nagyon tetszett a gyerekeknek, nagy örömmel kérték a többszöri ismétlését a játéknak.
A gyerekeket a szokásos mondókánkkal „Erdő, erdő kerekerdő…” mondókával hívtam mesehallgatásra, közösen hallgattuk meg Pogány Judit előadásában, A fecske meg a szalmaszál c mesét. A mese előadását fecske bábbal segítettem.
Nagy sikere volt a mesének, végig nagyon élvezték a gyerekek, örömmel hallgatták meg.
A mesehallgatás után mindenki madárrá változhatott, és eljátszottuk a „Repülnek a madarak, csattog a szárnyuk játékunkat, amelyet nagyon szeretnek a csoport tagjai.
Egy kis színezésre is invitáltam a csoport tagjait, de ekkor már csak néhányan jöttek színezni, a többség már építeni, gyurmázni szeretett volna.
Tevékenységünket közös tánccal zártuk le, Bagdi Bella: Ha boldog vagy.. c. dalával, amely a gyerekek kérése volt.
Fontosnak tartom, hogy kis lépésekkel ismerkedjünk a boldogságóra témáival, így a gyerekek nagyobb kedvvel, örömmel vesznek részt és kapcsolódnak be a tevékenységekbe.
Úgy érzem, hogy nagyon jó hangulat uralkodott az egész foglalkozás alatt, a gyerekek végig motiválva voltak, és nagy figyelemmel, kitartással vettek részt az egyes feladatok megvalósításában.. A közös játékokkal, a közös énekléssel, beszélgetéssel könnyen tudtak ismerkedni az adott témával, a sokféle játék könnyen ráhangolta őket a tevékenységen való részvételre.
Alsózsolcai Herman Ottó Ált.Iskola és AMI.
Így-úgy társak lettünk…
Ebben a hónapban talán még nagyobb jelentőséggel bírt a novemberi Boldogságóra program. Most került megrendezésre iskolánk Szalagavatója, ahol az osztály volt a szervező. A szervezés, segítés és a műsor készítés alatt sokszor egymásra voltak utalva, egymást segítették, közösségként kellett együtt dolgozniuk, hogy kerek egészként mutassák be táncos-vicces-éneklős műsort, amire hetekig készültek. Az osztály dala A legnagyobb hős című dal lett, kicsit átírva iskolájukra. Izgultak, gyakoroltak, biztatták társukat. Jó volt látni, hogy mennyire össze tudtak állni ez idő alatt. A karácsonyi ajándékozást is előkészítettük, izgalommal húzták ki a neveket, és gondolkodtak azon, mit is lehet majd adni a társuknak.
Tiszalúci Önálló Napközi Otthonos Óvoda
Október hónapban témánk az optimizmus feldolgozása volt.A zene és az irodalom eszközeivel játékos feladatok segítségével hívtuk fel a gyerekek figyelmét arra,hogy minden nap tartogat valami jó dolgot számunkra,csak észre kell hogy vegyük.
Kedvencük volt a Tódi törpe varázsszemüvege c. mese,gyönyörűen kiszínezték a törpe házikóját is.Varázsszemüvegeket készítettünk,melyen keresztül mindent szebbnek láttunk.
A foglalkozás zárásaként önfeledten táncoltak,mozogtak Bagdi Bella Pozitív gyerek vagyok c. dalára.
