Az optimizmus fogalmának megbeszélése, a mese és zenehallgatás után minden gyerek lerajzolta magát vidáman és leírt néhány gondolatot a pozitív világszemléletéből.
Boldogságóra Alapprogram
Az állatok hűséges társaink a mindennapokban. Gondozásuk, nevelésük felelősséggel jár, így személyiségformáló szerepe vitathatatlan. A csoport tablót készített, környezetünkben élő állatokról.
1.Boldog Dóra csengővel hív
2.Boldogságmondóka elmondása közösen
3.Relaxáció „Napimádás”
4.Tükörjáték
5.Tóbi törpe varázsszemüvege(mese)
6.varázsszemüveg készült – kipróbálása
Az egyik kislány rajza köré gyűjtöttük, hogy mit jelentenek számunkra társas kapcsolataink.
A mindennapokban arra törekszünk, hogy a gyerekeket megtanítsuk arra, hogy az eléjük gördülő feladatokat, problémákat megoldani és ne kikerülni akarják. Kitartásra, megoldások keresésére biztatjuk a gyerekeket, pozitív megerősítéssel, segítségadással terelgetjük őket. Előhívjuk, erősítjük a pozitív tulajdonságaikat, ahogyan ezt tettük októberi témánk feldolgozása alkalmával is. Tükörjátékot játszottunk, mely során mindenki elmondta azokat a külső tulajdonságokat, amiket szépnek lát magán, majd a belső tulajdonságokra is rátértünk. Természetesen a belső tulajdonságok megfogalmazása nehezebb feladat volt, így példákkal, kérdésekkel segítettem a megoldást. Akinek nem sikerült semmit mondania, annak közösen mondtuk el, hogy miért szeretjük őt. Az optimista szemüveg segítségével Szomorú országból Vidám országba jutottak a gyerekek egy varázs alagúton keresztül, ahol csupa pozitív tulajdonságok visszhangoztak. Szomorú Szilárd és Boldog Blanka segítségével igazán jó hangulatot sikerült varázsolni a csoportba. Az októberi témához Szutyajev Okoska botocska c. meséjét választottam, valamint Bagdi Bella Tükördal c. dalát. A korábbi Hálafa, most Értékeim fájaként funkcionált, minden ágán egy-egy tevékenység jelent meg képek formájában. A gyerekek kiválasztották miben érzik a legjobbnak magukat és oda ragasztották fel a jelükkel ellátott virágokat.
A családi, baráti kapcsolatok ápolása nagyon fontos az életünkben. Megoszthatjuk velük örömünket, segítenek minket, ha bajban vagyunk. A téma ismertetése és a relaxációs gyakorlat után mindenki mesélt szüleiről, nagyszüleiről, testvéreiről, barátairól. Beszélgettünk érzelmekről, érzésekről velük kapcsolatban. Természetesen elmeséltem Bezzeg Andrea meséjét, hallgattuk Bagdi Bella dalait és megoldottuk a munkafüzet feladatait is.
Az elmúlt időszakra rányomta bélyegét a bezártság. Azt tapasztaltam, hogy a családoktól is kicsit eltávolodtunk. Az utóbbi időben nem volt alkalmunk arra, hogy részt vegyünk közös programokon. A reggeli érkezéseket egy ideje ismét a testhőmérséklet mérés, maszk viselet ellenőrzése, gyors és rövid kommunikáció jellemzi. Nincs időnk és lehetőségünk hosszabb, tartalmasabb beszélgetést folytatnunk a szülőkkel. Két hetes témaprojektünk (Márton nap az óvodában) zárásaként összehívtam a családokat egy délutáni lámpás felvonulásra. Az óvodánk udvarán a félhomályban pislákoltak a gyerekek által elkészített lámpások, mely nagyon jó hangulatot teremtett. Az asztalokon zsíros kenyér, illatos lilahagyma és forró tea várt mindenkit. Óvodásaimmal előadtuk a tanult verseinket, dalainkat, majd közösen körjátékoztunk az apukákkal, anyukákkal és testvérekkel. Ezután fogtuk a lámpásainkat és egy esti sétát tettünk a városban.
Nagyon sokan eljöttek erre az összejövetelre. Úgy tapasztaltam, hogy a családoknak is szükségük van ilyen közösségépítő programokra. Öröm volt nézni, ahogy a szülők és a gyerekek együtt táncoltak, vigadtak. Boldogság volt a lelkemnek, hogy egy „egyszerű” program megszervezésével mosolyt csaltam az arcokra. Megérte.
(Elnézést a képek minőségéért, de napfény hiányában így sikerültek. 🙂 )
A második lépcsőfokra léptünk. Az optimizmus, mint témakör elgondolkodtatott. Hogyan is tudom átadni a lényegét a kicsiknek? Mi is az optimizmus 3 évesen? Ezt a témát nagyon leegyszerűsítve tudtam elképzelni.
Boldog Dórát örömmel fogadták a gyermekek és mindenki vele együtt mozgott a lazító mondókákat mondogatva. Mivel csak 1 hónapja vagyunk túl a befogadási időszakon, még néha előfordul, hogy reggelente megitatjuk az egereket 😊 és a rosszkedv-jókedv érzése úgy hullámzik a nap folyamán, mint egy hullámvasút.
Nagy örömet jelentett, amikor a sírósabb gyermekek megfogalmazták, hogy azért van rosszkedvük, vagy azért sírdogálnak, mert hiányzik az anyukájuk. Erre alapozva került elő a varázskendő. Arra ügyeltem, hogy olyan kendőt válasszak, ami színes, arc elé téve átlátszó, hiszen ebben a korban még az újtól („valamit a fejünkre raknak, ami alól nem látok ki”), a szokatlantól megijednek.
Ez a varázsjáték annyira felkeltette az érdeklődést, hogy egytől-egyig mindenki alá bújt, még a legbátortalanabb gyermekem is.
Nap közben sokszor szoktunk olyan játékot játszani, hogy mozgásokat, hangokat utánzunk, így örömmel vették, amikor az arcunkkal játszottunk – szomorúság-jókedv érzését jelenítették meg. Ebből vezettem át „a vidíts fel a társad” játékba a gyerekeket. Megkapták a kis mosolygós-szomorú fejeket és a szomorú társukat kellett megnevettetni – a kicsik szintjén egy nevetés elég volt ahhoz, hogy mosolyra mozduljon a száj. Ezután a második lépcsőfokra mindenki feltehette a kiszínezett mosolygós jelet.
Megbeszéltük, hogy a varázskendő itt marad a csoportba, de készítünk helyette egy varázs szemüveget, amit rosszkedv esetén magunk elé tartva mindjárt jobb lesz.
Számomra nagy örömöt jelent a mai napig, hogy a kendőt azóta is kérik, ha rosszkedve van valakinek – együtt bújunk alá egymást ölelve és működik a varázslat.
A csoportom a versike meghallgatása után egymásba kapaszkodva kis csoportonként fészket alakítottak ki . A fészekben hol az összebújást, hol az éhes fiókák csőrnyitogatását utánozták. Az összetartozást, az egymás segítését , a közösség erejét érezték a gyerekek . Később fészekfogót játszottunk ,ahol tapsra fészket kellett választaniuk a gyerekeknek . Mindig maradt egy fészek nélküli fióka. Elénekeltük az “Eresz alatt fecske fia” mozgásos éneket is . Rajzaikon a fészekben lévő madárfiókákat ábrázolták. Hangulatos foglalkozás volt .
Társas kapcsolataink bővítésére, bevontuk az iskolánk minden tanulóját egy jótékonysági akcióba.
A https://www.pontvelem.hu/segits-velem/karacsony felhívásakor arra gondoltunk, hogy Boldogág óra keretén belül a 3. osztályosok lehetnének a kapcsolattartók a gyűjtés során.
Beosztottuk, hogy melyik tanuló melyik osztályért lesz a felelős.
Annyira izgultak az elején, de mindennap már úgy jöttek iskolába, hogy előkészületek után mentek a megbízott osztályokba.
Örömmel számolgatták, kik hoztak már ajándék dobozt rászoruló gyerekek számára.
Annyira örültem neki, hogy ekkora örömmel és lelkesedéssel látták el a feladataikat, mely a következő hónap témájához is fog kapcsolódni.
Mert mosolyt csalni mások arcára egy ajándékkal, ami tőlük vagy az ő szervezésük által valósulhatott meg hatalmas dolog!