Advent idején nyitottabbak, empatikusabbak vagyunk a segítségre szorulókkal szemben is (adománygyűjtés, cipősdoboz akció, stb.).
Számtalan apró gesztussal, cselekedettel bizonyítjuk a bennünk lakozó szeretet, empátia jelenlétét. Ezeket az apró megnyilvánulásokat segítünk felismerni azzal, hogy észrevesszük azokat és ráirányítjuk a gyermekek figyelmét, szóban is megfogalmazzuk, elismerjük a jócselekedetet. Már kiscsoportosaink is gyakran odafordulással veszik észre, ha valakit sérelem ért. A közös problémamegoldást mindenki örömmel nyugtázza, ami pozitív érzéseket ébreszt mindenkiben. Csillagot érdemel minden közösen végzett kis feladat is. A nagyobbacskák már mélyen átérzik és meg is fogalmazzák segítő tetteiket. Egyesek már rutinosan oldanak meg nézeteltéréseket bizonyítva a proszociális viselkedés belsővé válását.
A mi közös felelősségünk, hogy ezeket az apró jóságcsírákat – amik gyermekeinben lakoznak – addig nevelgessük, gondozzuk az elismerés mentén, míg szárba szökkenő jóságvirággá nem válnak a pozitív önértékelés és viselkedés formájában.
Boldogságóra Alapprogram
Megdöbbenve tapasztaltam, hogy a téma elején a gyerekek úgy érezték, ők nem szoktak jócselekedeteket végrehajtani. Aztán ahogy haladtunk előre, rájöttek, hogy nem nagy dolgokra kell itt gondolni. Onnantól szárnyra kaptak és csak jöttek a történetek… A témakör végére már mindenki magabiztosan készítette el saját díszét a karácsonyfára.
November hónap témája a társas kapcsolatok ápolása volt.
Szombathelyen igazi kultusza van Márton püspök legendájának, a Márton-napi szokások felelevenítésének, így ez a mi óvodánkban is hagyományos projekt november első heteiben.
A Boldogságóra program havi témáját is ehhez kapcsoltam a gyerekeknek!
Már jól ismerik a püspök történetét, így a beszélgető-kör az ő jóságáról, segítőkészségéről, szerénységéről, az emberekkel való viszonyáról szólt. Beszélgettünk a róla szóló legendák nyomán arról, hogy milyen jó, ha az ember közelében vannak kedves, jóságos, segítőkész társak.
Beszélgettünk a család fontosságáról, a családtagok feladatairól, szerepeiről, az óvodai mindennapok „társairól”, a barátságról.
Többször eljátszottuk a „Barátságlánc” játékot, aminek az a lényege, hogy egy kisgyerek mondott pár dolgot az ő egyik barátjáról és az illetőnek fel kellett ismernie önmagát a tulajdonságok alapján. Ha felismerte, megfogta a társa kezét, és ő mondta a jelzőket a következő kisgyerekről. Érdekes volt azt megfigyelni, hogy egy kedvelt kisgyermek, akinek sok barátja van, kit választott „leg”-nek, illetve, ha valakinek a legjobb barátja már benn állt a láncban és neki a többi kisgyerek közül kellett választania. Ezekben az esetekben a gyerekek igyekeztek egymást kedvesen jellemezni, mindenkit bevenni a barátságláncba.
A játék után fiú és lány papírbabák színezésével mindenki elkészítette saját magát az aznapi öltözete alapján, és fel is ragasztottuk a barátságláncot a csoportszobába.
A foglalkozás zárásaként az „Egy barátság története” című mesét meséltem el a gyerekeknek.
A következő napon ezzel a mesével szerettem volna indítani a második foglalkozást, de sajnos a koronavírus egyik napról a másikra elérte az egész óvodát, és 2 hétre be kellett zárnunk a karantén miatt.
Nagyon sajnálom, hogy nem tudtam tovább vinni ezt a témát, mert a gyerekekhez nagyon közel álló rész ez, hiszen a mindennapjaik meghatározó része a felnőtt és gyermek kapcsolataik.
A karantén ideje alatt a szülői csoportban online ovi formájában közre adtam a mesét, illetve a Boldogságóra munkafüzetben lévő feladatokat. Több visszajelzés is érkezett arról, hogy a gyerekek ezeket elvégezték otthon, szüleiket, testvéreiket is bevonva a színezésbe, rajzolásba!
December hónapunk a Boldogító jó cselekedetekről szólt. Az ünnepek közeledtével egyébként is sokat beszélgetünk ilyenkor a családról, családtagokról, egymásnak nyújtott segítségről, szeretetről, ajándékozásról stb. A szőnyegen körben ülve meghallgatták a Szívem kertje című mesét. A mese megbeszélése után válaszoltunk a könyvben feltett kérdésekre. A munkafüzet 25. oldalán található színezőt mindenki kedve szerint kiszínezte, amelyen Amália hazarepül a seprűn. A papírból előre kivágott szívecske formát is kiszíneztük, majd egyesével elmondták, hogy kinek és miért adják. Végezetül meghallgattuk Bagdi Bella: Boldog vagyok című dalát, amelyre mozogtunk, táncoltunk.
Rimóci Szent István Általános Iskola
A gyerekek összegyűjtötték azokat a jó cselekedeteket, amelyeket szeretnének megvalósítási advent folyamán.
Decemberben a jó cselekedetek gyakorlása témaköréhez kapcsolódva gyöngyös és szalagos karkötőt készítettünk. A több színű fa gyöngyöket felfűztük gumis damilra és különböző színű szaténszalagokból kötöttünk rá masnikat – igazán szép és ízléses lett. Az esztétikai nevelés is fontos eleme mindennapjainknak.
Miután elkészültünk a karkötővel, a textiltermék-összeállító osztály tanulói odaadták kedves szakoktatójuknak. Ezt örökíti meg a kép.
Ezzel az apró kedvességgel köszönték meg Mónika néni egész éves munkáját: a sok-sok jó szót, dicséretet, kedves mosolyt a szakmai munka közben, a tanulásban való segítségnyújtást, az emberi hozzáállást és példát. Persze, a gyerekeink mindezt így fogalmazták meg: „-Mónika néni nagyon kedves, mindig mosolyog és sokat segít!”
Mónika néni napját megszépítettük. Azóta is hordja a karkötőt, mindegy, hogy milyen stílusú ruhát visel aznap. Kapni – jó!
Hálás vagyok, hogy tanítványaim velem élhették át azt az érzést, hogy adni is ugyanilyen jó.
Csillogó szemmel, nagy örömmel készítettük a MIKULÁST.
Csillogó szemmel, nagy örömmel készítettük a MIKULÁST.
Csillogó szemmel, nagy örömmel készítettük a MIKULÁST.
Csillogó szemmel, nagy örömmel készítettük a MIKULÁST.