„Szomorú Szilárd és Boldog Blanka” című játékkal kezdtem a tevékenységet, mellyel a gyerekek a szomorúságot és vidámságot fejezhették ki mimikával, gesztusokkal és testhelyzetekkel. A gyerekek nagyon viccesnek találták a játékot, ráhangolódtak a mesére. Megismerkedtek „Tódi törpe varázsszemüvege” című mesével, miután megbeszéltük a mese tanulságát, meghallgattuk a gyerekek érzéseit, véleményeit evvel kapcsolatban. Megtanultuk Tódi törpe Szebben látó mondókáját, majd elkészítettük a vidámságot, optimista hozzáállást ábrázoló emotikont, amellyel jobbnak, szebbnek látják a világot. A hónap zenéjével zártam a tevékenységet.
Boldogságóra Alapprogram
Az első boldogságfokozó témánk alkalmával megbeszéltem a gyerekekkel, hogy mit jelentenek a boldogságóra foglalkozások. Fantáziajátékkal elképzeltük, hogyan nézhet ki ez a vár. Relaxációs játékkal ráhangolódtunk a témára, majd megismerhették a Hálafa történetét. Mese után minden alkalommal feldolgoztuk a témát közös beszélgetéssel. A gyerekek nagyon nyitottak és érdeklődőek voltak. Felsoroltunk különböző dolgokat, amiért hálásak lehetünk, örülhetünk az életünk során. Hálafát készítettünk, melybe minden gyermek örömmel részt vett. Beleírtam a gyerekek által mondott hálaüzeneteket a hálalevelekbe és hálavirágokba is.
Fábiánsebestyéni Arany János Óvoda,Közművelődési Intézmény és Könyvtár
A zenét imádták a gyerekek….énekelték ,a mozdulatokat elvégezték. Minden nap meghallgattuk .A mesét két részben olvastam fel a gyerekeknek, mert a korukhoz képest hosszúnak találtam. Szépen tudták követni,hogy hol hagytuk abba és már izgatottan várták következő nap a folytatást.Beszélgettünk a kérdések alapján. A héten építkeztünk is és cápatámadást is játszottunk.
Ebben a hónapban a frizurakészítést választottunk. Ez igazi kihívást jelentett számunkra, mivel az osztályunkban nagyon kevés lány van. A gyerekek számára a kihíváson túl remek szórakozást is biztosított a feladat elvégzése.
Ebben a hónapban a frizurakészítést választottunk. Ez igazi kihívást jelentett számunkra, mivel az osztályunkban nagyon kevés lány van. A gyerekek számára a kihíváson túl remek szórakozást is biztosított a feladat elvégzése.
Megismerkedtek a boldogító jócselekedetek gyakorlásával a mese feldolgozása által. Kedvesség napot tartottunk, egymással kellett jót tenniük. A jószívűség, a figyelmesség, kedvesség fontosságát erősítettem bennük, mely által ők maguk boldogabbak lettek.
„Jószívű vagyok!” nyakláncot kaphattak, amibe mindenki belerajzolhatta azoknak a jelét, akikkel sikerült valami jót tenniük a csoportban.
Ebben a hónapban a frizurakészítést választottunk. Ez igazi kihívást jelentett számunkra, mivel az osztályunkban nagyon kevés lány van. A gyerekek számára a kihíváson túl remek szórakozást is biztosított a feladat elvégzése.
A Társas kapcsolatok ápolásával a csoport összetartozását, egymás elfogadását erősítettem. A témát a „Kis barátom, hogy vagy?” játékkal kezdtem, mellyel az egymásra való odafigyelést erősítettem. Elmeséltem nekik a „Süni irigy lesz” című mesét, majd beszélgettünk a szereplők viselkedéséről. A mese után megbeszéltük, hogy milyen dolgokkal, cselekedetekkel tudjuk erősíteni a csoport összetartó erejét. „Mindenkinek van barátja” játékkal a baráti kapcsolatokat tudtam erősíteni, mellyel kialakult egy összetartozást jelképező „szeretetháló”. Barátság karkötő készítésével és a hónap zenéjével zártam a tevékenységet.
A gyermekek kevés lètszàmmal voltak jelen a héten betegsèg miatt.
A têma bevezetèsèt Bezzeg Andrea meséje àltal valósítottam meg. A mesét àtbeszèltük ès következtetèseket vontunk le. Majd beszélgettünk az érzésekről mit mikor érzünk hogyan reagàlunk ezekre. Milyen helyzetekben vagyunk képesek érezni ezeket és mit tehetünk hogy jobban érezzük magunkat. Ezt a tojás fej èrzelem kirakóval illusztràltuk.
Majd mindenki lerajzolta az érzelmeit. Ez elèg nehezen ment, de mindenki ügyesen próbâlkozott a feladattal.
A màsodk napon elutaztunk egy hajóval az ócceànba ahol hajótörèst szenvedtünk ès elöször egy szigetre úsztak (zene szólt ha megàllt a zene egy közös szigetre szaladtak ami egyre kisebb lett ès segíteni kellett egymásnak h ne essenek bele a vìzbe). Majd ezek utân a càpàk megtàmadtàk őket ès először 3 majd a vègen egy szigetre menekültek(Bagdi Bella dalaiból vàlogattam, zenère jatszottuk ezt is). A vègen pedig közösen èpitettek egy hajót, de a lényeg az volt hogy közben nem beszélhettek, nèmàn kellett együtt működniük, egymásra figyelniük. Ès amikor mindenki belefért a hajóba haza eveztünk egy dalra( evezünk az óceànba, àt is ússzuk egy huzamba, de ha mèlyről jön a hullam felborulhat a vitorlàm. ) ezt a dalt ènekelve haza varàzsoltam őket újra az oviba. Ezek utân újra àtbeszèltük hogy milyen nehèzsègeink akadâlyaink voltak a kqlqndunk sorân ès hogy küzdöttünk meg azokkal ( a mindennapos problêmâink, hirtelen kialakult probléma, egymàs segitèse , tàmogatàsa, az elkerülése, elmenekülés a câpàk elől, új ötletek kitalàlàsa, ès a furcsa helyzet a nèmasàg kezelése).
A hèt többi rèszèben a hóviràg volt a têma, mint az első tavaszi virâg. Zelk Zoltân A hóviràg mesèje alapjàn a gyerekek asszociàltak arra hogy milyen nehèz is kibújni a nagy hó alól a hóvirâgoknak ès meg kell küzdeniük sok mindennel a viràgoknak is. ( hóviràgos kirakóval, több fèle fejlesztőjàtèkokkal, anyanyelvijàtêkkal ismerkedtek meg a gyerekek a hèt tovàbbi rèszèben).
Az elmúlt 2 hètben pedig sokat relaxâltunk gyakoroltuk a gyerekekkel az elcsendesedèst .
Megküzdés a Maci csoportban
A havi téma, mint „Megküzdés” önmagunkkal?, társainkkal?, az élettel?,vagy akár egy cipőkötés?, emberrajz?, naposi munka?… kissé felfoghatatlan és megközelíthetetlen számomra, mint téma egy óvodás korú gyermek gondolkodásmódjának formálásában. Többször elolvasva, értelmezve az ajánlást, készítettem egy heti tervet, egy tematikát a gyerekek számára, melybe játékos, direkt gyakorlatokkal, önmegvalósításra, önbizalom növelésre alkalmas tevékenységeket terveztem. Egyik nap kihívás elé állítottuk a gyerekeket, mivel a tornaterembe újrahasznosított eszközökből akadálypályát építettünk, ahol különböző feladatok teljesítését tűztűk célul. (medvét ébresztettünk, hóembert etettünk, pingvinekkel labdáztunk, jéghegyet másztunk) Örömmel láttam, hogy a nagyobb gyerekek az adott stressz helyzetben is pozitívan, teljesítmény orientáltan, kitartóan végezték a különböző feladatokat, keresték azokat a „megküzdési eszközöket”, hogy derűsen tudjanak végig menni a több kihívást rejtő pályán. A kisebbek korukhoz mérten vidáman, a nagyobbakat utánozva mérték fel, illetve teljesítették az adott játékot. Személyesen, gyakorlatiasan, játékosan megtapasztaltuk, hogy ha alkalmazkodunk egymáshoz, segítjük egymást, akkor minden nehézség, probléma, előttünk álló feladat megoldható, legyőzhető. A „Nyugipaplan”, mint színszőnyeg (különböző dirib-darab anyagokból) folyamatosan a gyerekek rendelkezésére állt a délelőttök folyamán egy kis megpihenésre, vagy akár barangolásra a színek között. A heti témánkhoz kapcsolva (Testünk, testrészeink) a Boldogságóra egyik feladatát is kiegészítve, különböző formák által kellett testrészeinket kivágni és felragasztani. A „Testrészeink” játék már eddig is ismert volt a gyerekeink számára, hiszen többször játsszuk a mindennapokban, egy igazi egészséges versenyszellem alakult ki, mely által játékosan tudatosultak a testrészek. A mese (A kicsi dió-népmese) elmesélése, illetve különböző eszközök segítségével való szemléltetése által fejlődött szókincsük, képzelőerejük. A mese örök érvényű a gyerekek számára, hiszen a fantázia és a valóság között ők könnyen lépkednek. A kötetlen beszélgetés által megbeszéltük a mesében történteket, illetve lehetőséget biztosítottam a „Ki lennél” játékban a választásra. A kenyér dagasztásos játék eljátszásával szemléltettem a gyerekeknek, hogy mi minden is kell ahhoz, hogy felnőjenek, illetve hogy valamit elérjünk az életbe, sokat kell tanulnunk, és még sok – sok ismeretre, tudásra, munkára van szükség. A bennünk lévő „kis ördögöt” le kell győznünk, meg kell vele küzdenünk. Az egyik kisfiú megjegyezte, hogy többet fog egyedül próbálkozni az önálló öltözködésben, melyre édesanyját is megkéri és ő ezt szeretné megtanulni. Ezután többen is elmondták, hogy mi az amit a közeljövőben célul tűznek ki maguknak, sőt egymásnak javaslatokat is tettek. A hónap dalát „Ellazulni jaj de jó”, már eddig is többször hallgattuk, ismerjük és játékos mozdulatokkal kísérjük végig a szövegét. Egy másik alkalommal különböző technikákkal „Bátorság”karkötőt fontunk, melyet oda ajándékozhattak annak a gyereknek, aki szerintük egy nagy küzdés, feladat előtt áll. Sétáltunk a Szivárvány színein, mely által meglepődve tapasztaltam, hogy milyen nehéz is a levegő benntartása és a szín csíkra való együttes koncentrálás a gyerekek számára. Jelen körülményekben és a jelenlegi időszakban a szorongás, a bizonytalanság, a magány sajnos gyakori vendég a gyerekek és felnőttek érzelmi világában, és még inkább felértékelődik az általunk adott minta szerep, hogy együtt, egymást segítve, közösen összefogva, pozitív életszemlélettel keressük a lehetőségeket a megküzdésre.