Februári boldogságóránk témája “Megküzdési stratégiák” volt. Minden ember életében, a változások kihathatnak a testi-lelki egészségre. Ezért is fontosak, hogy legyenek olyan megküzdési módszereink, mellyel helyesen tudjuk kezelni az egyes élethelyzetekben felmerülő problémákat, akadályokat, kudarcokat.
A foglalkozásunkat a „Dagasztás” relaxációs gyakorlattal kezdtük. Majd elmeséltem a gyerekeknek az Aranykulcs című mesét. „Vizi-szörnyes” játékot játszottunk,-melyet a gyerekek találtak ki- ahol megküzdöttünk a tóban élő szörnnyel. Nagyon élvezték ezt az akadálypályás játékot, ahol gyakorolhatták a különböző megküzdési módszereket.
Boldogságóra Alapprogram
A Szivárvány csoportunkban kedves elfoglaltság a golyópálya konstruáló elemekből építkezés. A színes golyókat azonban rendszerint elgurítják ide-oda a gyerekek. Versenyt rendeztünk, hogy ki tudja a legtöbb golyót megtalálni az eldugott helyekről.
Az ügyes kezek pókhálót szőttek fonálból ,,Pókanyónak”. A kecskés gyermekjáték, a párbeszéd nagyon tetszett nekik, hiszen mindkét szereplőnek dönteni és küzdeni kellett. Ki legyen az ügyesebb?
Fésűs Éva: A télkergető hóvirág című mesében az egyik óvodásunk megjegyezte, hogy kik küzdöttek meg a téllel, aki nem akart elmenni, pedig a tavasz már közeledett. A hóvirág meg ügyesen kicselezte.
Amikor ültettünk megint szóba került, hogy a magvaknak a földdel kell megküzdeni, hogy át tudják törni magukat a fény felé.
Az óvodásaink a megküzdési stratégiákat igen komplexen értelmezték.
Szív szinezésével mutatták ki a hálájukat a többiek felé
A gyerekek a beszélgetés alatt elmondták, hogy nem szeretik a spenótot. Banánt és a mogyorót szeretik. Van aki rendszeresen fogyasztja is mind a kettőt.
A februári boldogságórát ráhangolódásként a Hajótörés játékkal kezdtük: egy színes lepedő volt a tutajunk, ami zenehallgatás közben egyre jobban összement. Amikor elállt a zene, fel kellett rá férnünk minél többen. A lepedő legkisebb formájára is szűkösen, de ráfértünk mindannyian. Szorosan ölelték egymást, hogy senki ne essen a képzeletbeli tengerbe.
Ezt követte a Bátorságpróba. Előző nap elrejtettem a plüss játékokat, ezt többen már reggel észre is vették. De csak később érkezett meg a „postás” a levéllel, amit Pók néni küldött a Katica csoportnak. Mondtam a gyerekeknek, hogy levelet kaptunk és felolvastam nekik. A gyerekek zöme teljesen ámulatba esett, hogy Pók néni milyen üzenetet írt nekünk és nagyon izgatottak lettek, hogy miként tudjuk visszakapni a plüss játékokat. A bátorságpróba alkalmával minden feladat után kiléptem a folyosóra (fokozva ezzel a hangulatot), megkérdezni Pók nénit, hogy jól teljesítettük-e, a gyerekek pedig síri csendben várták Pók néni válaszát. Énekeltünk, verseltünk neki, megmozgattuk magunkat és közösen szőttünk neki egy óriás pókhálót fonalból, hogy legyen hol aludnia. (Pók néni olyan hatást gyakorolt rájuk, hogy később, az udvarra készülődés során a folyosón őt keresték, voltak, akik az udvaron is szólongatták, hogy jöjjön elő.)
Miután visszaszereztük a plüss állatokat, a toronyépítő játék következett. Több csapatot alakítottam és csapatonként másféle építő kockával kellett várt építeniük közösen. A legtöbb csapat ügyesen összedolgozott, volt olyan csapat, ahol rá kellett őket vezetni arra, hogy ez most csapatjáték és hogy együtt építsenek várat. Az elkészült várakat megcsodáltuk majd minden csapat elpakolta a saját építőkockáját a helyére.
Majd újra elutaztunk a képzeletbeli tengerre, ahol most hajókáztunk. Karikák voltak a hajók és egy hajón két gyermek fért el. Szintén zene szólt, de amikor elhallgatott a zene, felborultak a hajók és mindenkinek új hajót kellett keresnie. Először játszottunk még ilyet, nem szerettem volna, hogy bárkinek kudarcélménye legyen, hogy nem jut neki hajó. Szerettem volna inkább jobban összekovácsolni a csoportot a játék segítségével. Ügyelve ezáltal arra, hogy mindegy kivel vannak egy hajón, a lényeg, hogy megmentsék egymást a cápák elől, jusson hajó mindenkinek. A játékot több alkalommal is játszottuk, pozitív hatása miatt.
Végezetül a dajka nénink segítségével elkészült a csoport számára egy Nyugalom paplan, zárásként ezt mutattam be a gyerekeknek. Megbeszéltük, hogy ezentúl azt a célt szolgálja a csoportunkban a Nyugalom paplan, hogyha bárki szomorú, ingerültebb, vagy bármilyen okból egy kis nyugalomra van szüksége, akkor előveheti és pihenhet, megnyugodhat rajta. Kijelöltünk egy nyugi sarkot, ahol megvalósíthatják ezt a tevékenységet.
Bízom benne, hogy a boldogságórán tapasztaltak nagyban segítik a csoport problémamegoldó- és konfliktuskezelő képességét. Ennek érdekében több alkalommal meg fogjuk ismételni a februári játékokat.
A gyerekekkel összegyűjtöttük(netről) a stresszoldónak mondott ételek neveit, majd képeket kerestünk róluk, és felragasztottuk egy plakátra.
A decemberi foglalkozáson kötetlenül beszélgettünk a jócselekedetekről. A foglalkozás kezdetén meghallgattuk a Legyetek jók, ha tudtok főcímdalát. Gondolatindító történetként felidéztük a Holle-anyó című mesét, közösen meséltük el. Ezt követően gyűjtöttünk bibliai történeteket, szentekről szóló legendákat, meséket, filmeket, amelyeknek hőse segíti embertársait. Azután mindenki elmesélte, milyen jó cselekedeteket tett mostanában, vagy milyen segítséget adhat a közeljövőben másoknak.
Mindeközben angyalokat rajzoltunk.