Csoportunkban a gyermekek minden apró örömnek, kihívásnak, egy mozgásos játékban elért sikernek nagyon tudnak örülni. Társaik sikerének is ugyan úgy örülnek és buzdítják egymást.
Boldogságóra Alapprogram
A hónap dala meghallgatása után, a gyerekek képzeletbeli varázs szemüveget tettek fel, ezen keresztül kerestek szép dolgokat. Lerajzolták az optimista tükörképüket, majd lerajzolták azt, amire vágynak.
Mindenki követ el hibákat de meg kell tudnunk egymásnak megbocsátani. A gyermekeknek is ezt a példát mutatjuk és erre próbáljuk őket nevelni.
Tavaszt várva magokat ültettünk kisebb, nagyobb cserepekbe. Amit a jó idő beköszöntével kiültetünk a veteményes kertünkbe és folyamatosan gondozzuk az elültetett kis palántákat.
Az egészséges életmód kapcsán sokat tartózkodunk a gyermekekkel a friss levegőn és napi rendszerességgel fogyasztanak gyümölcsöt. A témáról való beszélgetés során szélesítettük a gyermekek már meglévő ismereteit a gyümölcsök és zöldségek szervezetünkre gyakorolt jótékony hatásáról. A közösen elkészített gyümölcs salátát jóízűen falatozták a gyermekek.
A téma feldolgozása során a gyermekek kifejezték egymás és a felnőttek iránt is a szeretetüket, hálájukat. Egymás megölelése, vigasztatakása bátorítása az érzelmek kifejezése már több gyermeknél is megfigyelhető. Célunk, hogy minden gyermek segítse társait.
MÁRCIUS – Apró örömök élvezete
„Sokan elengedik az élet apró örömeit, miközben a nagy boldogságot várják.”
„Minden talajban megterem valamiféle virág.
Minden napnak van valamilyen öröme.
Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt!”
„Az apró örömök olyanok, mint az útszéli virágok; csak azok találnak rájuk, akik igazán keresik őket.”
Az idézetek hűen tükrözik, mi volt a hónap célja: a mindennapok szürkeségében, a rohanó világban is meglátni, átélni a pillanat szépségeit, örömeit: a színeket, virágokat, a tavasz csodáját, a cirógató napsugarat, a mosolyt, szeretetet, az értékeket. Mindent, ami, ha egy pillanatra is, de megnevettet, elbűvöl. Ne a nagy boldogságra várjunk hiába, az apró örömök is elégedetté tehetnek bennünket.
A hónapban elvégzett feladatok is ezt a célt szolgálták.
Egész hónapban gyűjtöttük az apró örömeinket képviselő pillangókat az „Örömfánkra”.
A hónap szívmelengető élményei közé tartozott a március 15-re való megemlékezés. Egy szép, megható ünnepségen vehettünk részt iskolánkban. Az osztályunkban készítettünk kis nemzeti színű virágokat. Majd elsétáltunk a városi emlékműhöz, ahol elhelyeztük kis emlék-virágainkat.
A hónap legkedvesebb feladata az „Izgő-mozgó” volt. Meghallgattuk a Zabszalma együttes dalát, amelyre táncoltunk is egyet. Kinyomtattam a gyerekeknek a dal szövegét, így együtt énekeltünk az együttessel. Aztán belelkesültünk, és mi is gyártottuk a verssorokat, rímeket. Az eredeti dalszöveg mintájára, költöttünk mi is egy „Izgő-mozgó dal”-t. Szívesen teljesítettük azt a feladatot is, miszerint próbáljuk ki a dalban szereplő mozgásokat. Így nem hagyhattuk ki azt a mókát, hogy rendezzünk egy közös szappanbuborék-fújó versenyt. Majd pedig a hullahopp karikákkal játszottunk kedvünkre.
A hónapnak a „Ritmus-öröme” nevet is adhattuk volna. A feladatokhoz kapcsolódóan nagyon sokszor volt főszereplő a ritmus, a zenei lüktetés, a mozgás, tapsolás, dobbantás…
Tetszett a gyerekeknek „A metronómok egymásra hangolva” feladat kisfilmje.
A hónapban többször kezdtük ritmus tapsolással, dobolással a napot. Játszottunk ritmusvisszhangot. Kipróbáltunk másféle, különböző YouTube videókon látott ritmusjátékokat is. Volt, hogy még „leszúrást” is kaptunk a szomszédos teremből, mert túl hangosak voltunk. 😊
Mivel a gyerekek nagyon várták már a húsvétot, a „Fürge ujjaink” játékhoz mi nyuszibábokat készítettünk. A mi kis nyuszijaink egy közösen elénekelt dal ritmusára járták a táncot.
Meghallgattuk Palya Beától az ajánlott, vidám dalt. Megbeszéltük a gyerekekkel, hogy aki szívesen csatlakozik a feladathoz, otthon készítse el a „Mosolygós reggelijét” magának, küldje el nekem a róla készült fotót. Csokorba gyűjtöttem a képeket, hogy láthassák egymás és az én vidám reggelimet is.
Felolvastam nekik Döbrentey Ildikó „A hétdombi csodatevő szivárvány” című meséjét. Elképzeltük a csodatévő ugrálókötelet. Ki is próbáltuk, igyekeztek átfutni a társak által hajtott kötél alatt. Remélem, minden kívánságuk teljesülni fog, amit a kötél alatt mondtak el!
Kipróbáltuk a „Párban mozgás” játékot. Az egymástól távol álló, becsukott szemű párok egy megbeszélt állathangot utánozva (hápogás, ugatás, mekegés…) próbálták megtalálni egymást. Ekkor is vendég volt nálunk a nevetés!…
A március igazi örömhozó hónap volt, sok élménnyel gazdagodtunk.
Az Elengedés című óra keretében, először a Meg akarod változtatni a világot? című feladat egy részét végeztük el. A tanulóknak felolvastam a 14 pontot és megkértem őket, hogy 1-5-ig pontozzák magukat az adott felvetés kapcsán. Az 1-et akkor írták, ha egyáltalán nem jellemző rájuk az adott dolog, az 5-öt, ha nagyon jellemző. Összességében arra az eredményre jutottunk, hogy többségükben ott van a világ megváltoztatásához szükséges erő. Arra is fény derült a beszélgetések közben, hogy mely dolgokon lenne érdemes változtatniuk, amivel jobbá tehetnék a világot és ezáltal a saját életüket is.
Az óra végén, már a szabadban, az Engedem a kezem című feladatot végeztük el, mely nagy sikert aratott. Megfogták egymás kezét, egy korábbi nagyobb sérelemre gondoltak az osztállyal kapcsolatban, vagy osztálytárssal kapcsolatban és elengedték mindazt, melyet jól szimbolizált a kezük elengedése. Nagyon jó feladat volt, hiszen végzősként sok sérelmet elengedtek az elmúlt négy évben, most ezeket így is elengedhettük és megbeszélhettük, feleleveníthettük közösen.
A gyerekekkel arról beszélgettünk, hogyan tudunk megbocsátani, és hogyan tudunk bocsánatot kérni.
2022. Április
Megbocsátás hónapja
Boldog Dórát kivettük a kincses dobozából, aminek szokás szerint nagyon örültek. Elmondtam a gyerekeknek, hogy ezen a héten nehéz témával fogunk foglalkozni, a megbocsátással. Ez azért nehéz, mert nagyon nagy fájdalmat okozhatunk másoknak, viszont a megbocsátás felszabadítja a lelkünket, és megkönnyebbül a szívünk. Kérdeztem őket, hogy szoktak-e, és ha igen, kivel veszekszenek. Elég sokan meséltek erről, nem gondoltam, hogy ilyen tudatosan ismerik ezt az érzést. A kibékülésről is beszéltünk, mosolyogtak, szeretettel beszéltek testvéreikről, barátaikról. Megmutattuk a testünkkel, milyen a szomorú, és a vidám test, arc, és az érzések. Elmeséltem Bezzeg Andrea meséjét a könyvből, amit megbeszéltünk. A mondókát többször is elismételtük. Meghallgattuk Kowalski meg a Vega dalát a Varázsszavakról. Mivel ma volt a C-vitamin Napja, limonádét készítettünk, és megittuk, sokan a citromkarikát is megették.
A kedd a csapatépítés jegyében telt, közösen készítettek a gyerekek húsvéti mezőt nyuszival, tojásokkal, sablon körbe rajzolásával, és mozaik ragasztással. Nagyon szép munkák születtek, melyeket kitettünk a szobánkba díszítésnek. Nagy öröm volt figyelni, ahogy megtervezték, megvalósították, türelemmel, kooperáltan, és a lényeg: élvezték a feladatot. A szőnyegen jó tulajdonság bombával kezdtünk, néhány gyermek került ma sorra. Felelevenítettük a tavalyi versünket a kiscsibéről, és locsoló verseket, nyuszis verseket olvastam nekik, kiválasztottuk, hogy melyiket szeretnék megtanulni. Megmutattam nekik, hogyan kell játszani a „gólya viszi a fiát”. Meglepő módon pont a legnagyobb gyermekem nem bírta a súlyt, a többiek élvezték a játékot. Meghallgattuk megint Kowalski Varázsszavait, ma már ügyesen énekelték, és azután Bella Ho’oponopono dalát. Összehasonlítottuk a két dalt. Az egyik testvérpáromnak annyira tetszett, hogy anyukájuk messengeren délután kérdezte melyik dalt hallgattátok, mert kérik a lányok itthon is. A mai mese saját költésem volt, ami két szomszéd veszekedését mutatta be egy cseresznyefáról. A mese végén persze megjelentek a varázsszavak. Volt még néhány mozgásos feladat, amit párosával kellett végrehajtani, egymást segítve.
Szerdán kissapkát készítettünk a tojáskákra, vagyis Tojásmanó készült. A versek, énekek gyakorlása után versenyjátékot, ügyességi játékot játszottunk. Az egyik labdaadogatás a láb alatt, fej felett sorversenyben, a másik pedig Mozdulatutánzás volt, amiken nevettünk, hiszen elég csálé mozdulatok jelentek meg a sor végén. Persze volt egy tánc is Bella dalára, Pozitív gyerek vagyok!
A csütörtök a torna napunk, és mivel a létszámunk egy csúnya vírus miatt lecsökkent 15-re, így jókat tudtunk rézsutos padon mászni, átugrani, alá mászni, páros gyakorlatokat játszani, és a bordásfalra is fel fért egyszerre mindenki. Szerencsénk volt, mert pont a mai napra szervezett az óvoda mini sport napot, így egy kellemes kis sorversenyen is részt vettünk, ahol tízből negyedikek lettünk a csoporttal.
Pénteken kiragasztottuk a megbocsátás jelet a lépcsőre. Nagy volt az izgalom, hogy már nagyon közel vagyunk a Boldogság Kastélyunkhoz. Végig vettük a fokokat, felelevenítettünk néhány élményt. Újra beszélgettünk a megbocsátásról, annak szükségéről, és a varázsszavakról. A napot meseszövéssel zártuk, elbúcsúztunk Dórától, és beraktuk kincses dobozába.
