Az idei hónap gyorsan eltelt a csoport számára. Igyekeztünk az ünnepet, valamint a tavaszt is bevonni az e havi boldogsághetünkbe. A megbocsátás mindenki számára nagyon fontos. A csoport beszélő gyermekei ezt rendszeresen gyakorolják, hiszen fiúcsoport lévén gyakoriak a játékokon történő összezördülések, melyekből többnyire vita alakul. Ilyenkor mindig igyekszünk leülni velük beszélgetni a történtekről, próbálják maguk megoldani a szituációt, törekedjenek az egymás iránti megbocsátásra, kibékülésre. Ehhez jól kapcsolódott a gyurmaarc feladat, mellyel kifejezhették aktuális érzelmeiket a gyermekek. Volt, aki mérges arcot alkotott, volt, aki mosolygósat. Igyekeztünk belevinni az érzelmeiket a feladatba.
A bábozást mindenki szereti, mi is örültünk, hogy mosolyt csaltunk nem csak az arcukra, hanem a kis ujjacskáikra is a történettel. A kisebbek ugyan hagyták, hogy összerajzoljuk a kezüket, a szerepjátékban még sajnos nem igazán tudtak részt venni, de hallgatták a többiek előadását. „A mese az kell…” szól a dalban, így ahogy minden hónapban, most is feldolgoztuk az aktuális mesét és igyekeztünk levonni belőle a tanulságot. A csoportunk minden tagja egy kis szeretetgombóc, így ez a játék mindenkire vonatkozott.
Újabb létrafokot tettünk felfelé a kastélyunk felé. Megbeszéltük a gyermekekkel, hogy nem sok van már hátra és elérünk a várva várt kastélyhoz, amelyben meglepetés vár ránk. Az egyenlőre nem áruljuk el nekik, mi lesz az, így még nagyobb izgalommal várják a kastély kapuinak nyitását.
Boldogságóra Alapprogram
Ebben a hónapban a tanórákon és az összejöveteleken a megbocsátásról és az azt megelőző haragról, rossz érzésekről, gyűlöletről beszélgettünk. A tanulásban akadályozott tanulókkal szituációs és szerepjátékokkal játszottuk el és világosítottuk meg a fogalmakat, helyzeteket.
Az osztályban a lányok heten vannak, mindenki választott egy otthoni vagy iskolai történetet. A hetedik én voltam, mintegy közösséget vállalva velük, így alakult ki a csodafánk hét ága.
A technikai kivitelezés nagyon érdekelte őket, hozták a gyöngyöket, drótot, ragasztót, festéket, só-liszt gyurma tartozékait, mindent, amit kellett.
A beszélgetések során egyre több iskolai, otthoni és szabadidős esetet elmeséltek. Megértették, hogy a fa és lombja tartja a sok rosszat, haragot és megbocsátani valót.
„-De jó, hogy ezt nem nekünk kell tartani!” – jegyezte meg az egyik fiatal találóan. Ebből tudtam, hogy megértették és megérezték a megbocsátás gyakorlását, ami a cél volt.
Az áprilisi hónapunk elég zsúfoltra sikerült a húsvéti és anyák napi készülődésekkel. Ebben az időszakban a gyerekek izgatottabbak, fáradtabbak voltak, így sajnos akarva-akaratlanul is többször megbántották egymást. Ahhoz, hogy bocsánatot kérjünk egymástól pont jól jött a megbocsátás témánk és az elkészített bocsánatkérő kavicsaink.
A februári foglalkozáson arról beszélgettünk a gyerekekkel, mit tegyenek, ha olyan helyzettel, feladattal találkoznak, amiről azt gondolják, hogy az túl nehéz számukra vagy éppen megvalósíthatatlannak tűnik a számukra. Készítettek egy szivárványt. A szivárvány minden sávjába olyan mondatokat írtak, amik segítenek legyőzni az akadályokat, megerősítik őket.
Minigolf pályát készítettünk a teremben található eszközök segítségével. Utána versenyt is rendeztünk. Nagyon jól érezték magukat a gyerekek.
Gödöllői Petőfi Sándor Általános Iskola
Negyedikesek lettünk, s mintha különleges változókorba kerültünk volna, sértődékenyek, túlérzékenyek, kritikusabbak vagyunk egymással. Nehezen uralkodunk az érzelmeinken, s ami a szívünkön, az a szánkon. Naponta kisebb-nagyobb megbántásokat idézünk elő egymás számára, s ez a megbántottság egyre csak hízik, testesedik a lelkünkben, amíg a megbocsátás szertartása fel nem oldja. Mindannyian érezzük a kavicsok elkészítésénél a feloldozási szöveg ráírása közben a lelkiismeretünk tisztulását, a megkönnyebbülést.
Néhányan kicsit sírtunk is a kavicsok átadása, a bocsánatkérés, a megbocsátás elnyerését megpecsételő kiengesztelő ölelésekkor. Szinte igaz is a mondás: Nagy kő esett le a szívünkről.
Felnőttekkel is kipróbáltam ezt a szertartást, s mindannyian felszabadultságot, emelkedettséget éltek át az aktus során. Örömmel tanuljuk egymástól ezeket a technikákat, amely által szebb, békésebb és boldogabb lesz mindannyiunk élete.
Konyári Óvoda Napocska csoport
Elfogadni, szeretni, egymásra odafigyelni a legszebb érzések, melyek csodássá teszik az életünket. Gyakoroljuk, hogy tudjanak bocsánatot kérni, ha valakit megbántottak. Varázs szavak: Sajnálom!, Bocsáss meg!, Ne haragudj! Azt is tudatosítani kell, hogy kell megbocsátani, hiszen az egy folyamat. Gyakorlatok: lufieregetés, kő eldobása, falevelet vízen úsztatunk.
Mivel mi még kiscsoportosok vagyunk, így most kezdünk ismerkedni a cél fogalmával. Nagy segítséget nyújtott e téma megértésében Bagdi Bella: Van nekem egy álmom dala. Önfeledten táncoltunk és próbáltuk utánozni a szöveg mozdulatait. Ezután a Boldogságvár meséje következett, beszélgettünk a célokról, mindenki próbált valami példát hozni rá. Utána pedig mindenki próbált célba dobni kislabdával. Sokaknak ez még nem sikerült, de megbeszéltük, hogy ezt a tevékenységet még be kell gyakorolnunk. Ez lesz a csoport közösen kitűzött célja a jövőre nézve, hogy ügyesebben tudjanak mozogni a labdával. A játékok gyakorlásával igyekeztünk egész hónapban a célokat megfogalmazni és azokat elérni. Így megértették a fogalom lényegét és azt, hogy az emberek életében milyen fontosak a kitűzött célok és azok elérése milyen nagy örömöt és boldogságot jelent.
Az áprilisi boldogságórán a megbocsátással foglalkoztunk. A boldogságóra előtti napon mindenki kapott egy követ. Az volt a feladat, hogy a boldogságóráig mindenki tartsa a kezében a követ. Sokan kidíszítették, nevet adtak neki, de mikor már nehezükre esett tartogatni, elrakták a toltartóba vagy az iskolatáskába. Páran kitartóan szorongatták, és próbálták vele megoldani a mindennapi teendőket. Nagy volt a meglepetés, amikor az órán kiderült, hogy a kő a haragunkat jelképezi, amit magunkkal hordozunk, zavar minket és gátol a boldog életben. A gyakorlatot a Ládikó története magyarázta meg igazán szemléletesen.
Megbeszéltük a megbocsátás folyamatát, mi nem számít megbocsátásnak. A Babemba törzs példáját követve elvégeztük a „melegzuhany” gyakorlatot. Végül a Ho´oponopono módszerrel foglalkoztunk. Házifeladatra mindenki elvégezte a Bagdi Bella problémamegoldó vezetett meditációját.
Relaxációként meghallgattuk Bagdi Bella Ho’oponopono című számát.
Megbeszéltük a megbocsájtás szó jelentését, példát is mondunk rá. Elolvastam nekik a tündéri bocsánat mesét. Megbeszéltük a történetet. Eljátszottuk a varázsszavak című játékot, majd gyertyát színeztünk és ragasztottunk.
A foglalkozás lezárásaként mégegyszer meghallgattuk Bagdi Bella Ho’oponopono című számát.
