Apró örömök! De mit is jelent ez? Nagycsoportosaimmal ezt a témát jártuk körbe és mivel már 2 éve vesznek részt a Boldog órákon, nagyon ügyesen tudtak a témához hozzászólni. Volt aki azt mondta, hogy neki az okoz örömet, hogy reggelente az anyukája egy puszival ébreszti, és így már jól indul a napja. Említésre került a szeretet, a család és egy kisfiú azt mondta, hogy ő annak örül, hogy a kistestvére most nem beteg.
A beszélgetés után következett a mese olvasás: Újra együtt!
Majd képeket vetítettem nekik, ugyanis előző héten víz témahetet tartottunk, aminek keretén belül minden napra jutott egy kis élmény. Játékos vetélkedésen, ismeretszerzésen vehettek részt az óvoda tornatermében, ellátogattunk a helyi hajó kikötőbe, ahol a gyermekek egy igazi hajóskapitány vezetésével megnézhették a jégtörő hajókat, kenukat, kajakokat, végül pedig átkompoztunk a Bodrog folyón. Az itt készült képekből készítettem egy összeállítást, és kerestük rajta a mosolygós arcokat. Megbeszéltük, a gyermekek elmondták, hogy mit éreztek akkor ott az adott pillanatban, min mosolyogtak, mi tetszett nekik. Olyan nagy sikere volt, hogy többször végig kellett nézni a képeket, és csak mesélték, mesélték, hogy erre is meg arra is emlékeznek.
A foglalkozás zárásaként nyugi üveget készítettünk csillámporral, ételfestékkel, csillámos ragasztóval. Egész héten használták a gyermekek, arcukon mosoly volt látható, ami számomra is öröm. Egy kis varázslatos üveg, mire képes, hihetetlen, még számomra is. Szülői visszajelzést is kaptam: „Mérges voltam, kiabáltam, Zsófi a kezembe nyomta az üveget, azt mondta rázzam meg és nézzem, majd lenyugszol anya.” Telefonon is megkeresett egy pedagógus szülő, aki az előző szülőhöz hasonlóan találkozott a nyugi üveggel, és azt mondta, hogy annyira jó, hogy az osztályában is el fogja készíttetni a gyerekekkel.
Másnap, amikor a gyermekek jöttek az oviba, a szülők mondták, hogy a gyermek csak mesélt-mesélt otthon, és jó volt neki látni, hogy élménnyel teli, boldog a gyermeke. Nekem, nekünk pedig pozitív visszajelzés, hogy egy kicsit, még ha csak egy napra is , de a Boldog óra foglalkozások témája, légköre, hatása, nem csak az óvodában, hanem az otthonokban is megjelenik.

Körberajzoltunk egy kiscsoportos gyermeket, akit aztán textil darabokkal diszitettünk.Ő lett a mi Örömkénk!A munkafüzetből mindenki választott képeket, mi az ami neki örömet okoz, megbeszéltük, melyik érzékszervünkkel tapasztaljuk,majd ràrsgasztottuk Örömke köré.

Az apró örömök élvezetét egy szép, napsütéses tavaszi napon az örömsétával kezdtük. Megbeszéltük a gyerekekkel, hogy a sétánk során megfigyeljük a tavaszi természet szépségeit, amelyektől boldogabbak lehetünk. Ilyen például a virágzó fák, kibújó virágok szépsége, a madarak éneke, a méhecskék zümmögése. A séta során, ha ezek közül bármelyiket tapasztalták, jelezték és megálltunk, hogy alaposan szemügyre vehessük a látottakat, vagy hallhassuk a különböző kellemes hangokat. A séta során készültem egy meglepetéssel is. Mivel nem messze lakom az óvodától, így hazáig sétáltunk, hiszen rengeteg jácint és nárcisz található a virágos kertünkben. Így megleptem a gyerekeket azzal, hogy mindenkinek szedtem egy-egy szál virágot. Megbeszéltük, hogy az út közben talált virágokat nem szabad leszednünk, de mivel ezek a saját kertemben vannak, én leszedhetem nekik és odaajándékozom. Természetesen nagy örömmel töltötte el őket. Az óvodába visszaérve vízbe raktuk a virágokat, délután pedig mindenki hazavihette.
A következő játékos feladatunk volt a napimádás, egy kis ráhangolódásnak szántam a mese előtt. A mese pedig Bartos Erika: Bogyó és Babóca: Hónapok – március című meséje volt, amit IKT eszköz segítségével, diavetítés formájában adtam elő. A mese után eljátszottuk a szőnyegen, ahogy mi is gurulunk a virágokkal teli réten (ehhez segítségünkre volt a zöld alapon virág mintás szőnyegünk). Majd képek segítségével összegyűjtöttük és megbeszéltük, hogy mennyi mindennek tudunk tavasszal örülni, illetve felidéztük a séta során látott és hallott dolgokat is.
A következő játékunk a Mi van a kendő alatt? című játékfeladat volt. Megkértem a gyerekeket, hogy válasszon mindenki egy darab játékot a csoportszobában, ami számára kedves, amitől ő boldog, hogyha azzal játszhat. Ezt beletettük egy kis tartóba és letakartam kendővel. Egyesével kijöttek és kivehettek egy játékot a kendő alól, de mielőtt kivették, tapintás útján kellett megmondaniuk, hogy melyik játékot fogják a kezükben.
Végül az Örömke elnevezésű játékkal zártuk a boldogságórát. Egy nagyméretű lapon körberajzoltam az egyik kisfiút, megneveztük közben a testrészeit, majd berajzoltam az arcát. Utána körbeültük és képek segítségével megbeszéltük, hogy a képen látott dolgoknak melyik testrészünkkel tudunk örülni, mivel tudjuk érezni: hangoknak a fülünkkel, ízeknek a szánkkal, illatoknak az orrunkkal, szép dolgoknak a szemünkkel tudunk örülni, ha érezzük, érzékeljük.
Véleményem szerint alaposan megvizsgáltuk a szűkebb és a tágabb környezetünkben fellelhető örömet okozó jelenségeket, amelyeket ezentúl tudatosabban és boldogan fognak észrevenni.