A gyerekek apró szívecskékre írták fel a számukra örömet okozó történéseket a tanévben. Folyamatosan „töltötték” az üveget a háláikkal.
Boldogságóra Alapprogram
Csemeteliget Napközi Otthonos Óvoda és Mini Bolcsöde, Sződliget
Végre sikerült elérnünk, hogy az „évzáró” ne a gyerekek szerepeltetéséről, a véget nem érő próbákról és a tömeg előtti stresszes fellépésről szóljon, hanem gyereknek, szülőknek, tesóknak is élmény, felszabadult jó játék legyen. Számunkra ez az igazi fenntartható boldogság!
Ez a Kalóz-nap magába foglalta az egész évben megerősített érzelmi kompetenciákat, mintegy összefoglalva azt, esszenciaként hatva mindenkire, aki részt vett benne.
A kalóz-napot januárban a célok kitűzésénél (célok kitűzése) álmodtuk meg a gyerekekkel.
A programot óvónők, szülők együtt terveztük, szerveztük és valósítottuk meg. Mindeközben összekovácsolódott egy közösség (társas kapcsolatok), fejlődött a konstruktív, asszertív kommunikáció a felnőttek körében is. Kicsit nagy falatnak tűnt, de tudtuk, úgyis jó lesz (optimizmus)
A gyerekekkel közösen készültünk rá három héten keresztül: batikoltuk a zászlókat, kendőket; barkácsoltuk a tutajt, cápákat. A hiányzókra is gondoltunk, nekik is elkészítettük, hadd örüljenek (boldogító jó cselekedetek). A szülők által elkezdett játékokat festéssel befejeztük. Közben csapatokat alakítottunk, amiben figyelembe vettük a már kialakult barátságokat (társas kapcsolatok).
Gyűjtögettük a már elkészült eszközöket, játékokat. Minden egyes elkészült darabnak örültünk, hiszen tudtuk, hogy egyre közeledik a nagy nap és már nagyon vártuk, hogy bevethessük őket (apró örömök).
A nagy napon már délelőtt együtt díszítettük a gyerekekkel az udvart, minden lépés után fel kellett menni a várra és megnézni, milyen csodás lett (apró örömök).
Délután a szülői csapat berendezte az udvaron a játékos állomásokat, gyülekezett a kalóz csapat és indulhatott a közös játék és a megküzdések sorozata (megküzdési stratégiák):
– kipecázni a kerti tóból a palackokat, amikben a térképek voltak
– megtalálni az állomásokat és ott végrehajtani a sokszor nem is könnyű feladatokat (tesók és szülők is!), kampókézzel perecet pecázni, cápákkal teli tenger felett pallón átmenni, mentőöv kötelet dobni kampókezekre, ágyúgolyót hordani, tutajt menteni és kipecázni a tengerből az úszó eleséget
– elfogadni, hogy üres a kincsesláda és még mindig van feladat
– kiásni a homokozókból az elrejtett aranyrögöket
– megosztozni a kincsen…mindenkire gondolva
Ezután elbúcsúztunk a három iskolába menő kalózunktól, ez az igazi hála pillanata volt ( hála gyakorlása).Megleptük a szülőket egy önfeledt kalóz tánccal, majd táncolt apraja- nagyja. Egy finom kalóz lakomával zártuk a programot.
Senki nem akart hazamenni;) Fenntartható lett ez a boldogság!
Az első osztályos tanulók színes papír szíveket vágdostak ki, amelyre felírták a tanév legkedvesebb, legjobb, illetve számukra legboldogabb pillanatait, majd ketté hajtották és bedobták a boldogságbefőttbe. Külön kérésük volt, hogy a következő tanèvben megnézhessék, hogy miket írtak fel a szívecskékre.
Az első osztály igazi örökmozgó gyerekekből áll. Nagyon szeretnek sportolni, mozogni. Májusban több napunk is kapcsolódott a sporthoz és az egészséges életmódhoz. Építettünk egy akadálypályát a tanteremben az ott talált eszközök segítségével, melyen kipróbálhattak a gyerekek magukat. Nagyon tetszett nekik ez a feladat, képesek lettek volna egész nap ezzel játszani.
Nagyon tetszett az első osztályos gyerekeknek ez a feladat. Szinte minden tanuló kivetel nekik olyan arcokat készített, amelyik valamilyen örömteli pillanatot, érzést fejez ki. Sokáig pakolgatták a fejecskékhez tartozó szemeket és szájukat, amelyik az éppen aktuális hangulatokat fejezi ki.
Az első osztályosok apró színes pillangókkal szimbolizálták az életükben megjelenő apró örömöket. Mindig felkerült egy színes lepke az osztályfára, amikor valamilyen örömteli dolog éri őket.
Az első osztályosok még kicsit nehezebben gyűjtöttek olyan szavakat, amelyek nehézségeik leküzdésében segítenek. Még így is nagyon élvezték ezt a feladatot. Boldogan es őszintén meséltek arról, hogyan segítenek nekik ezek a dolgok abban, hogy megküzdjenek nehézségekkel.
„Azokból a kövekből, melyek utunkba gördülnek, egy kis ügyességgel lépcsőt építhetünk.” Széchenyi István
Ezt az idézetet választottam a hónap idézetének. A téma bevezetésekor beszélgettünk arról, hogy milyen nehézségekkel, gondokkal, kihívásokkal találkozhatnak az életükben, amivel meg kell küzdeniük. Kitől kérhetnek segítséget? Milyen megküzdési stratégiákat alkalmazhatnak ilyen esetekben? Ez a téma azért is volt igen időszerű, hiszen nyolcadikos osztály lévén – akik továbbtanulás előtt állnak- most tapasztalhatták meg azt, hogy a nehézségek leküzdése tanulható. Kellő önismerettel, határozottsággal, felkészüléssel meglátható a nehézségekben rejlő lehetőségek.
Nem nagyon voltak fogékonyak a gyerekek az új témára. Reggelenként azzal próbálkoztam, hogy osszuk meg egymással, milyen apró örömök érhetnek bennünket, ha nyitott szemmel járunk a világban. Az élet apró örömeire irányítottam a figyelmüket, vegyék észre az abban rejlő apró szépségeket: egy virágzó fa, az első reggeli jó szó, egy finom ebéd…Eldöntöttük, hogy a tanév végén a fotózásra és a szerenádra , ballagásra saját készítésű meghívókat készítünk. Ez így is történt: több óra áldozatos kitartó munkája nyomán reméljük sikerült apró örömöket szereznünk a meghívások során.
Igen aktuális volt a hónap témája: Az évvégi tennivalók között fontosnak tartottam a közösségépítés területén, hogy az esetleges sérelmek, konfliktusok kibeszélésre kerüljenek. Talán egy ilyen helyzetben még fontosabb megbocsátani, félretenni a haragot. Miért fontos ez? Mit érzel, ha megbocsátottak neked, ha te megbocsátottál valakinek? Még az utolsó napokban a ballagási próbán is adódott konfliktus a gyerekes butaságok miatt. Tartottam attól, hogy hogy oldódik meg a helyzet, de a szerenádon megtört a jég, s jól vizsgáztak tanítványaim a megbocsájtás területén.
Kértem őket, beszélgessenek el a témában szüleikkel is.
