Iskolánkban két csoportban sikerült a járványügyi helyzettel megküzdve Boldogságórát tartani. Az iskola más osztályaiban is tartottam időnként órát, rendszeresen azonban a 3.b osztályban, kolléganőm az 1.b osztályban, ő is sajnos több hétig hiányzott betegség miatt.
Csoportválasztásom oka az volt, hogy a 3.b osztály nehéz múlttal rendelkezik, sokan távoztak a csoportból a három év alatt, részben fegyelmezési gondok, másrészt járványügyi helyzet miatt, tanítójuk megbetegedett, sokan helyettesítettek, így kissé szétesett az osztály. Nehezen tudtak együttműködni, együtt játszani, egymást meghallgatni, véleményüket, érzéseiket megfogalmazni. A gyerekek nagyon szerették, hogy oldott légkörben játszhatnak egymással, teret kapnak, hogy elmondják véleményüket, megmutathassák valódi önmagukat. A relaxáció nagy sikert aratott, sokan így tudták kipihenni a napi fáradtságot, feszültséget.
A szeptembert kézfallal és a szabályok lefektetésével kezdtük. Hála hálót készítettünk, először nem értették, miért fontos hálát érezni valami, valaki iránt, többen mondták poénból, hogy csak maguknak hálásak. Időközben ahogy haladtunk előre téma feldolgozásában egyre inkább gyarapodtak az összekötő vonalak (fonalak) a szívecskék között, még olyan gyerekek között is, akiknek azelőtt nem volt kapcsolatuk egymással. Hálakupont készítettek, melyekért hálásak voltak a szülők, tanárok egyaránt.
Októberben és novemberben sokan megbetegedtek, karanténba került az osztály többször is. Alapvetően vidám gyerekekkel volt dolgom, akik szeretik egymást is ugratni és néha nem érzik, hogy bántóak is tudnak lenni a társaikkal. Készítettek egy képkeretet, mindenki belenézhetett és megmutathatta a legjobb Én-jét. Nagyon mókásnak találták a játékot, nem csak kedvesen mosolyogtak, de mindenféle vicces arcot is vágtak, sokat nevettünk.  A társas kapcsolatok témakörben beszéltünk a barátság fontosságáról, megtudták egymásról, hogy barátok (némelyikükre az újdonság erejével hatott, hogy barátjának tartja valaki). Élvezték a Sziámi nevű játékot, a kezdeti nehézségek ellenére (nem tudtak egymásra hangolódni) a végére minden jól alakult.
Decemberben a csoportkohéziót erősítendő, egymást „fogadták örökbe” és próbálták a jót tenni, ahol tudnak segíteni, tanáraikkal is jót tudtak tenni, azáltal, hogy figyelmesebbek lettek. 
Januárban a célok megfogalmazása és kitűzése volt soron. Készítettek egy „rakétát”, melyre mindenki ráírta, milyen célja szeretné, hogy teljesüljön. Nehézséget okozott, hogy olyan gondolatokat fogalmaztak meg, ami inkább álom vagy kívánság és nem az ő teljesítményeiken múlik. Miután tisztáztuk, hogy tenni is kell a céljaik eléréséért, sikerült megfogalmazniuk. Folyamatosan figyeltük, ki hol tart, milyen segítségre van szüksége, amint megvalósult, a cetli lekerült a rakétáról.
Február a Megküzdési stratégiákról szólt. Sok stresszkezelő technikát kipróbáltunk, relaxálhattak, élveztük a játékokat is. Megrajzolták a megküzdés szivárványát és egyre jobban sikerült nekem is bevonni őket a különböző feladatokba. A legnehezebb volt saját magukkal megküzdeni, engedni a másik ember szóhoz jutni, meghallgatni. A hónaphoz kapcsolódó kisfilm elvarázsolta őket, a Hajvarázs című játékban örömmel varázsoltak egymásnak jópofa frizurákat.
Az apró örömökkel foglalkozó hónapban lelkesen mentek ki a természetbe bogarászni, kincseket gyűjteni és elkészítették „Apró örömeink” plakátot, mely azóta is az iskola folyosóját díszíti.
Április hónap a megbocsátás jegyében telt. Ne volt könnyű megbeszélni, felfedetni a sérelmeket, sértéseket, beismerni a megbántottságot. A „szeretetgombóc” játékkal közelebb kerültek egymáshoz, egy ölelés mindig jól esik. 
A testmozgásról szóló hónap gyorsan elrepült. Az osztály egy része sportol, a többi nem nagyon. A Boldogságóra lehetőséget adott mindenkinek a mozgásra, ők maguk találtak ki sportos játékokat, mely lehetőséget adott az együttműködésre, egymás véleményének, ötleteinek elfogadására, segítette őket az alkalmazkodásban is. Küzdelmekkel teli év van mögöttünk, de erősebbek lettünk és bizakodva nézünk a jövőbe. 
Kovács-Tamás Kinga (Pécsi Jurisics Utcai Általános Iskola)

Az 1.b osztályban heti 1 alkalommal tartottam a boldogság órákat. Az alsós korosztálynak ajánlott könyvet és munkafüzetet használtam útmutatónak. A kicsiknek szóló meséket olvastam fel, ezeket eljátszottuk elbáboztuk, lerajzoltuk. Minden hónapban kiszíneztük a hónap kifestőjét, ezekből készült a faliújságra dekoráció. A hónap dalát is meghallgattuk, leginkább a mozgással együtt járó dalokat választottam. A szülők nagy örömmel fogadták a lehetőséget, a gyerekek nagyon várták és szerették az órákat. A többségük nagyon melegszívű, ölelésre, szeretetre vágyó kisgyerek, jól reagáltak minden kezdeményezésre. A 10 hónap kézműves munkáit összegyűjtve egy dossziéba minden tanuló megkapta ajándékba, emlékbe. Így a szülők is képet kaptak az órán történtekről. Csak remélni tudom, hogy lesz lehetőség a folytatásra! Köszönöm a lehetőséget, én nagyon szerettem csinálni!
Szabóné Szeri Julianna (Pécsi Jurisics Utcai Általános Iskola)