Ebben a tanévben több alkalommal hiányoztam hosszabb ideig egy betegség miatt, ezért a tematikát tekintve kénytelen voltam eltérni az eddigiektől: sajnos nem tudtuk feldolgozni minden témát, nem a javasolt időben/hónapban foglalkoztunk velük, s talán éppen ezekért nem annyira részletesen foglalkoztunk velük. Mégis újabb és újabb megerősítéseket kaptam, hogy ezzel foglalkozni kell, folytatni kell, szüksége van rá a gyerekeknek, s nekünk, pedagógusoknak is.
Egy évvel ezelőtt részt vettem az EKOP-os továbbképzésen. Körülményeim, lehetőségeim miatt a két programot összefonva dolgoztuk fel a gyerekekkel.
Közeledve a tanév végéhez, egyre nagyobb késztetést éreztünk a szabadlevegőre mennéshez, illetve a mozgáshoz. Ekkor dolgoztunk fel a mozgás örömét témát.
Csoportom az „elmélet” átbeszélése után kezdetben csak saját maguknak, majd egyre többen, még nevelőtanárok is csatlakoztak – heti sportprogramot állított össze. Ez egyben egy kis megmérettetés is lett a csoportok között.
Minden nap estéje más és más sportról szólt. Volt konditerem, kötélhúzás, röplabdázás, s egy könnyed séta a város parkjaiban. Nagyon jó hangulatban zajlottak a mérkőzések, melyek egyértelműen támasztották alá a mozgás boldogságfokozó tényét.
A kollégáknak annyira megtetszett lelkesedésük, hogy a következő hétre szervezett szakmai kirándulás programjába bele is vettünk egy hosszabb sétát.
Boldogságóra Alapprogram
ToldiMikós Élelmiszeripari Szakképző Iskola és Kollégium
Ebben a tanévben több alkalommal hiányoztam hosszabb ideig egy betegség miatt, ezért a tematikát tekintve kénytelen voltam eltérni az eddigiektől: sajnos nem tudtuk feldolgozni minden témát, nem a javasolt időben/hónapban foglalkoztunk velük, s talán éppen ezekért nem annyira részletesen foglalkoztunk velük. Mégis újabb és újabb megerősítéseket kaptam, hogy ezzel foglalkozni kell, folytatni kell, szüksége van rá a gyerekeknek, s nekünk, pedagógusoknak is.
Egy évvel ezelőtt részt vettem az EKOP-os továbbképzésen. Körülményeim, lehetőségeim miatt a két programot összefonva dolgoztuk fel a gyerekekkel.
Talán a legkönnyebben feldolgozható téma. Miután megbeszéltük miért is fontos, hogyan hat ez a boldogság szintünkre a foglalkozások hátralévő idejét ezeknek az örömöknek a megélésével töltöttük.
Összeírtuk a kollégiumban is megvalósítható apróságokat, beletettük egy sapkába, majd kihúztuk őket.
Néztünk filmet, hallgattunk zenét, ettünk pattogatott kukoricát, csokit, sütit, ittunk teát, táncoltunk, énekeltünk, meditáltunk, hallgattunk verset, olvastunk, felhívtuk régi barátainkat,….
Természetesen összegyűjtöttük a saját kedvenc apró örömeinket, melyből bemutatót készítettünk.
ToldiMikós Élelmiszeripari Szakképző Iskola és Kollégium
Ebben a tanévben több alkalommal hiányoztam hosszabb ideig egy betegség miatt, ezért a tematikát tekintve kénytelen voltam eltérni az eddigiektől: sajnos nem tudtuk feldolgozni minden témát, nem a javasolt időben/hónapban foglalkoztunk velük, s talán éppen ezekért nem annyira részletesen foglalkoztunk velük. Mégis újabb és újabb megerősítéseket kaptam, hogy ezzel foglalkozni kell, folytatni kell, szüksége van rá a gyerekeknek, s nekünk, pedagógusoknak is.
Egy évvel ezelőtt részt vettem az EKOP-os továbbképzésen. Körülményeim, lehetőségeim miatt a két programot összefonva dolgoztuk fel a gyerekekkel.
Talán a legkönnyebben feldolgozható téma. Miután megbeszéltük miért is fontos, hogyan hat ez a boldogság szintünkre a foglalkozások hátralévő idejét ezeknek az örömöknek a megélésével töltöttük.
Összeírtuk a kollégiumban is megvalósítható apróságokat, beletettük egy sapkába, majd kihúztuk őket.
Néztünk filmet, hallgattunk zenét, ettünk pattogatott kukoricát, csokit, sütit, ittunk teát, táncoltunk, énekeltünk, meditáltunk, hallgattunk verset, olvastunk, felhívtuk régi barátainkat,….
Természetesen összegyűjtöttük a saját kedvenc apró örömeinket, melyből bemutatót készítettünk.
ToldiMikós Élelmiszeripari Szakképző Iskola és Kollégium
Ebben a tanévben több alkalommal hiányoztam hosszabb ideig egy betegség miatt, ezért a tematikát tekintve kénytelen voltam eltérni az eddigiektől: sajnos nem tudtuk feldolgozni minden témát, nem a javasolt időben/hónapban foglalkoztunk velük, s talán éppen ezekért nem annyira részletesen foglalkoztunk velük. Mégis újabb és újabb megerősítéseket kaptam, hogy ezzel foglalkozni kell, folytatni kell, szüksége van rá a gyerekeknek, s nekünk, pedagógusoknak is.
Egy évvel ezelőtt részt vettem az EKOP-os továbbképzésen. Körülményeim, lehetőségeim miatt a két programot összefonva dolgoztuk fel a gyerekekkel.
Talán a legkönnyebben feldolgozható téma. Miután megbeszéltük miért is fontos, hogyan hat ez a boldogság szintünkre a foglalkozások hátralévő idejét ezeknek az örömöknek a megélésével töltöttük.
Összeírtuk a kollégiumban is megvalósítható apróságokat, beletettük egy sapkába, majd kihúztuk őket.
Néztünk filmet, hallgattunk zenét, ettünk pattogatott kukoricát, csokit, sütit, ittunk teát, táncoltunk, énekeltünk, meditáltunk, hallgattunk verset, olvastunk, felhívtuk régi barátainkat,….
Természetesen összegyűjtöttük a saját kedvenc apró örömeinket, melyből bemutatót készítettünk.
A karácsony közeledtével nem maradhatott el a gyermekek egymás közötti megajándékozása sem, mellyel kifejezték szeretetüket, kapcsolatukat egymás iránt az osztály karácsonyfája körül. A karácsonyi dalok közepette pedig megbeszéltük a karácsonyi bakancslistát.
Szokták mondani: Jobb adni, mint kapni.
Arra neveljük gyermekeinket, hogy a kedvesség, a jószívűség legyen velük mindig és tartsák azt meg a jövőben. A téma kapcsán először boldogító érveket olvastunk fel, melyeket beépítettünk a mindennapokba. Majd egy számukra már ismert mesét, a Kőlevest olvastuk el újra, és beszélgettünk el. A csoport beszámolt szóban minden héten arról, milyen jó cselekedeteket hajtottak végre az iskolában és az iskola falain kívül, valamint elmondták, milyen lehetőségeket látnak az adventi időszakban ezen jó cselekedetek teljesítéséhez. E hónapban tartottunk egy Halloweeni osztálybulit, ahol nemcsak a társas kapcsolatok erősödtek, de a jó cselekedetek is bővültek egymás iránt. Igaz, nem voltak jelmezek, de a hangulat így is jó volt.
Az ember társas lény, így a közösség, a barátok, az osztálytársak fontos részét képezik a gyermekeknek. A barátok mellett a család, a testvér, ezek a személyközi és meghatározó kapcsolatok nagy mértékben meghatározzák életünket, a tanulók mindennapjait. Ezek boldogítják az embert, oldják a stresszhelyzetet, fokozzák a boldogsághormonjainkat. A gyerekekkel sokat beszélgettünk a hónap kapcsán a társas kapcsolatok témájában. Kifejtették véleményüket, elmondták milyen viszonyt ápolnak testvéreikkel, szüleikkel, barátjaikkal. Néztünk videót, hogy a rossz baráti társaság milyen rossz irányba tudja terelni az embert. Beszéltünk a szeretet fontosságáról, arról, hogy milyen egy extrovertált és egy introvertált ember, majd meghatározták a gyerekek, hogy ők melyik csoportba tartoznak. Egy közös kirándulással igyekeztünk még jobban összekovácsolódni.
Optimizmus. Optimistának maradni a járvànyügyi körülmények közepette nem egyszerű. Kétséges meddig járhatunk iskolába, s ha jelenléti oktatás zajlik vajon meddig lesz kötelező a rendszeres kézfertőtlenítés, a maszkviselés? Ezen témákat boncolgattuk a hónap kapcsán. Egy optimista naptár szerint próbáltuk végezni a teendőinket, élni, olykor túlélni a mindennapokat. Megismerkedtek a gyerekek a realista optimista fogalmával. Végigjártuk az iskolát, az újonnan létrehozott idézetek segítettek minket felemelkedni, túljutni a ránk váró feladatokon. Néztünk motivációs videókat a hónap kapcsán, igyekeztünk a legtöbbet mosolyogni.
A téma kapcsán a gyerekeknek a tanító néni először ismertette, hogy a hálás szívnek milyen pozitív előnyei vannak a mindennapokban, hogyan képes semlegesíteni a negatív érzéseket, hogyan lehet gyakorolni az elme és a test szintjén. Ezután a hálanaplóban megfogalmazták, hogy miért hálásak az elmúlt időszakban. Örültünk egymásnak, hiszen hosszú idő telt el nyári szünet óta, voltak akik csak szeptemberben találkoztak újból az iskolában. Végül hálakártyákat készítettek szüleiknek, testvéreiknek, melyekkel kifejezik szeretetüket, hálájukat irántuk.
Ebben a hónapban a cselekedeink fontosságára és következményeire hívtam fel a gyerekek figyelmét. Úgy gondolom, hogy minden ok- okozati összefüggésben van. Minden, mindennel összefügg. Nem hiába kerültünk mi egy osztályba. Nem hiába kaptam én is ezeket a gyermekeket. Az iskolánkban elindítottunk egy programot. Ez a program a környezetünk megóvása, szépítése, miközben mi is formálódunk. Kis világunkban, egymás segítségével, lépésről lépésre tesszük a feladatunkat. Ennek szimbóluma, hogy virágot ültettünk az iskolaudvaron két autógumiba, amit előzőleg lefestettünk. Azt, hogy nem egynyári virágot ültettünk, az nagyon befolyásolta a gyermekekben az állandóság érzését. Az állandóság, akár szüleink vagy barátaink, akik életünkben segítenek majd nekünk egy fenntartható boldogság kialakításában.