A júniusi hónapban a fenntartható boldogság témájával foglalkoztunk. A tevékenységeket a „Szeretetfolyosó” című játékkal kezdtük meg, ahol minden gyermek kedves szavakat kapott társaitól, valamint viszonozták. A témát „Az aranytulipán” mese – játékkal dolgoztuk fel, ahol a mese története során különböző mondókákkal, énekekkel bővítettük a mesét.
A tevékenységeinket a seprűtánccal folytattuk, melyet nagyon szerettek a gyerekek játszani. Többszöri eljátszás után a boldogságfüzért készíthettek, ez lehetett nyaklánc, vagy karkötő is, melyhez nagyon sokan odagyűltek. Ezeket a füzéreket gyöngyök segítségével fűzték meg. A júniusi témánkat az öleléslánccal zártuk, körbe összegyűltünk és az öleléseket a mellettük állónak továbbadták.

A Fenntartható boldogság hónapjában az eddigiekhez képest rendhagyó módon találkoztunk a témával. Ugyanis nyugdíjba vonulásom alkalmával otthonomban láttam vendégül „gyermekeimet”, s „meghívtam” Boldog Dórát is, ami nagyon meglepte őket. Bezzeg Andrea:Boldogerdő-Kerekerdő c. meséjével interaktív módon – vagyis szakaszonként meg – megállva felidéztük emlékeinket, beszélgettünk ki, hogyan élte meg, hogyan sikerült megvalósítania az adott boldogságfokozó technikát. A mese végén azt játszottuk, hogy gondolják át, melyik volt a kedvencük és próbálják bemutatni, körülírni, hogy mi is ki tudjuk találni. Jó móka volt.Ezután a munkafüzetben lévő szinezőt hívtuk segítségül, ahol le is rajzolhatták a számukra legkevesebbet,miközben Bagdy Bella Boldog vagyok c. dalát hallgattuk. Hálás vagyok, hogy négy éven keresztül járhattunk gyermekeimmel a Boldogságösvényen, ahol kísérték utunkat segítők-kollégák, szülők, a Boldogságóra csapata- és eljuthattunk együtt BOLDOGVÁRBA. KÖSZÖNÖM MINDENKINEK. ☀️💝🤗

A nevelési év utolsó Boldogságóráját arcizomlazítással kezdtük, majd Boldog Dóra a Boldog erdőbe hívta a gyermekeket egy boldog kirándulásra. Arról beszélgettünk, milyen lehet egy erdei kirándulás, mi okozna nekik örömet benne. Ezután elmeséltem a Boldog erdő-Kerek erdő mesét, melynek hallgatásakor a gyermekek sorra idézték fel a Boldogságórák emlékeit, élményeit. Szinte minden témához kapcsolódott egy-egy kedves élmény, játék a részükről. Az utolsó alkalomra több játékkal is készültem, és mivel az ölelés, egymás érintése minden gyermek számára élmény és fontos volt a mese alapján is, a Szeretetfolyosó eljátszását javasoltam, melynek szintén nagyon örültek. Megtanultak kedves, biztató szavakat átadni egymásnak, amit most is bizonyítottak. Ezután közkívánatra Bagdi Bella Ha boldog vagy zenéjét hallgattuk, énekeltük, mozogtak hozzá. Befejezésül pedig kiválaszthatták kedvenc Boldogságóra témájuk szimbólumát, szinezése után felragasztottuk, és ezzel beléptek a Boldogságvárba a gyermekek!
Az óvodánkban több éve mentálhigiénés munkaközösség vezető vagyok, emiatt fontosnak tarottam a Boldogságórák havi témáinak bemutatását a kollégáimnak olyan szinten, hogy azzal az ők lelki egészségét is megtámogassam legalább egy kicsit. A kollégák örömmel fogadták, várták, jó hangulatú beszélgetések kerekedtek ezeken az alkalmakon.Pozitív változást nem csak a gyermekcsoportomban tapasztaltam, hanem a munkatársaim körében is, jobban odafigyeltünk egymásra, érzékenyebbé váltunk egymás problémáira, segítettük, megleptük egymást, és gyakran hallottam azt, hogy „hálás vagyok neked…” Örülök, hogy a mi óvodánkban is megtapasztaltuk, hogy „Jobb veletek a világ!” És a legnagyobb hozadéka, hogy a nevelési év során két kolléganőm elvégezte a képzést, így a megpályázhattuk a Boldogóvoda cím megtartását!